Garth Kant cikke
Dr. Richard Gallagher pszichiéter, szakértőként már több ördögűzésen vett részt. Egy alkalommal felhívott egy pácienst, és a telefonban hirtelen egy másik hang szólalt meg, megfenyegetve őt és a jelen lévő papot. "Hagyd őt békén, ő a miénk!"
Dr. Richard Gallagher felismerte a hangot. Ez volt az a hang amit akkor hallott, amikor először megvizsgálta. De most több ezer mérföldre volt tőle.
- Azt mondtam a papnak, hallotta ezt? - emlékezett vissza a WND-nek.
- Igen, ez egy nagyon súlyos eset. Ilyen előfordulhat ezekben a súlyos esetekben. - válaszolt a pap.
Elég súlyos és elég bizarr írta Gallagher a Wasinghton Postnak, a cikk figyelemfelkeltő címe a következő volt: "Pszichiáterként mentális betegségeket diagnosztizálok. Segítek a démoni megszállottság észlelésében is."
Ez volt az az eset, ami elindította a magasan képzett embert a természetfeletti felé való utazásban. Arra a következtetésre jutott, hogy a gonosz lelkek léteznek.
Dr. Gallagher elismert pszichiáter és a New York Medical College professzora. Tanulmányozta a klasszikusokat a Princetonon, pszichiátriát tanult a Yale-en majd pszichoanalízist a Columbián.
Gallagher egy az 1980-as években megjelent cikkében arról beszélt, hogy "kapcsolatba került egy magas rangú sátánista pappal. Ő boszorkánynak nevezte magát, fekete ruhában volt, és sötét sminket használt. Több személyes megbeszélés során elismerte, hogy a sátánt imádja, és ő királynő."
Szkeptikus volt, de túl sok olyan dologgal találkozott amit nem tudott megmagyarázni. A nő tudta, hogy az anyja meghalt petefészek rákban. Ismerte az emberek titkos gyengeségeit. Hat szemtanú volt, aki hallotta őt latinul és más nyelveken beszélni amikor nem volt transzban.
- Ez nem pszichózis volt; ez valami olyan volt amit paranormális képességként tudnék leírni - írta Gallagher. - Arra a következtetésre jutottam, hogy a nő megszállott.
Ez az epizód indította el véletlen partnerséget, így lett ő az a pszichiáter, aki együtt dolgozik ördögűzőkkel.
Gallagher az elmúlt két és fél évtizedben több száz konzultációt folytatott le különböző felekezetekhez tartozó papokkal.
Habár azt mondja a valódi megszállottsági eset rendkívül ritka, mégis a rendkívül ritka eseteket mással nem tudja magyarázni.
- Hiszem, hogy valódi dolgokat láttam - írja ő. Könnyen felismeri a mentális betegségeket, "De mit kellene gondolnom azokról a betegekről akik tökéletesen beszélik a latint?"
Gallagher nem diagnosztizál megszállottságot. Kizárja az orvosi és pszichiátriai rendellenességeket, és ahogyan fogalmazott a WND-nek, "Meghagyom a papságnak, a lelki szakembereknek, hogy tegyék a dolgukat."
Az emberek többsége akiket a papokkal együtt értékel, hagyományos mentális betegségtől szenvednek.
- Sok mentálisan beteg ember azt gondolja démonok támadják meg, de véleményem szerint nem - hangsúlyozta Gallagher. - Mentális betegségük van. Vagy más fajta betegségük. Fontos, hogy ezek az emberek gyógyszeres segítséget kapjanak. Végül is egy jól képzett pszichiáter vagyok.
- Másrészt - tette hozzá - véleményem szerint ezeket az egyéb eseteket egy jól képzett ember egyértelműen meg tudja különböztetni a betegségektől, úgy vélem ezeknek az embereknek pedig spirituális segítségre van szüksége.
Az orvos azt is világosan kifejti, hogy ő maga nem kezeli a megszállottakat, és ők nem a páciensei.
- Biztosan nem vagyok ördögűző vagy valami hasonló. Nem vagyok a papság tagja. Semmi olyat nem csinálok ami a szakma rosszallását kiváltaná.
Gallagher kijelentette, hogy a papsággal végzett munkája nem volt kihatással a karrierjére.
- Nem kaptam negatív megjegyzéseket az orvosoktól. Manapság a pszichiátria egy kissé nyitottabb a spiritualitásra. Mindenkinek megvan a maga véleménye - tette hozzá nevetve. - Biztos vagyok benne, hogy sok ember nem ért egyet velem, de ezek azok az esetek, melyeknél megkértek, hogy véleményezzem. Mindannyian rendelkezünk akadémiai és vallási szabadsággal, hogy megtehessük.
Gallagher könyvet ír a tapasztalatairól. Amikor megkérdezték tőle hogyan fogja kifejteni a témát, akkor először elmondta; a Post megkérte arra, hogy foglalja össze ő akadémikus professzor, segít a papságnak a megkülönböztetésben, hogy valami természetes vagy mentális betegség, esetleg megszállottság.
- Amit valójában nem kértek tőlem, hogy tegyem meg - fejtette ki - hogy legyen sokkal tudományosabb az eset, hogy kimondjam ez megszállottság.
A könyv lényegében ezt teszi. Drasztikusan és nyilvánvalóan kifejti a témát, beszél néhány amerikai esetről és sokkal tudományosabban kifejti a démoni megszállottság témakörét.
A WND megkérdezte, hogy kapott-e arra vonatkozóan információt mi tehet egy embert hajlamossá a megszállottságra, vagy hogy mik az okai.
Azt mondta van néhány dolog de, "A leggyakoribb az, ha valaki az okkult vagy a gonosz felé fordul."
Gallagher hivatkozik egy nőre, úgy említi meg a cikkében mint "aki kimondottan sátánista volt. Imádta a sátánt. Nem hiszem, hogy sok ilyen ember lenne, de az esete valódi volt, és klasszikus szituáció volt arra vonatkozóan, amikor valaki megnyitja magát a megszállottságra."
Beszélt valaha a gonosz lelkekkel?
- Nem beszélek a gonosz lelkekhez - válaszolta. - Nem vagyok exorcista. Számos ördögűzésen voltam szemtanú, hogy orvosként felügyeljem a dolgokat. De soha nem beszéltem hozzájuk.
De ők beszéltek hozzá.
- Néhány gonosz lélek beszélt hozzám. Például nagyon kellemetlen volt, néha olyasmiket mondtak hogy van a fiam. Kellemetlennek találtam, hogy szóba került a családom.
- Mondtak valamit a könyvről - csodálkozott az orvos. - Azt mondta nekem az démon: "Befejezted a könyvet? Semmi jó nem sül ki belőle." Azt gondoltam ez egy kísérlet volt arra, hogy elriasszanak az eredményeim közzétételétől.
Érezte magát veszélyben, vagy szenvedett el megtorlást?
- Egy vagy két kultusszal foglalkoztam, kaptam néhány fenyegető megjegyzést, nem közvetlenül a démontól, inkább a tagoktól. Nem gondolom, hogy bármiféle szellemi támadásban lett volna részem.
Melyek voltak a megszállottság leggyakoribb jelei melyeket látott? Volt valamiféle minta?
- Mindig van minta. A megszállottság leggyakoribb fajtája, amikor valaki transzba esik, és még arra sem emlékszik, hogy egy hang beszél rajta keresztül. A transz állapotban lévő hang gyűlöletet fejez ki a vallási és szent dolgokkal kapcsolatban. Ez azt eredményezte, hogy a személyiség meg akarta kínozni az egyént. A megszállottság gyakran olyan dolgokkal jár együtt amit nehéz megmagyarázni.
Néha feltárnak ismeretlen és rejtett dolgokat. Jól beszélnek idegen nyelveket. Az ilyen egyéneken kíván segíteni a papság, gyakran drámai módon és rendkívüli erővel harcolnak a lefogás ellen, a szemtanúk számára hihetetlennek tűnik az egész.
Gallagher cikkében különbséget tesz a gonosz lélek általi teljes megszállottság, és a gyakoribb, de kevésbé súlyos elnyomás között.
A WND megkérdezte, hogy mik az elnyomás tünetei szemben azokkal a megmagyarázhatatlan dolgokkal, melyeket a megszállottságnál látott.
- Ezek is megmagyarázhatatlan dolgok - fejtette ki. - Ez sokkal gyengébb fokozat, de pl. a személy úgy érzi láthatatlan erők ütik, drámai módon zavarhatják a lelki életüket. Megpróbálnak imádkozni ami mindenki számára egyértelmű, drámai módon beavatkoznak ebbe vagy más tevékenységbe - mondta példának.
A WND említette, hogy hallott olyan pásztorokról akik bizonyos gyakorisággal kezelték az elnyomást. Gondolt-e arra Gallagher, hogy az elnyomás sokkal gyakoribb, csak széles körben még nem diagnosztizálták?
- Nem hiszem, hogy ez általános - válaszolta a pszichiáter halkan, de tekintéllyel. - Minden bizonnyal nem annyira gyakori mint a megszállottság. Az elnyomást úgy definiálom mint egy démoni támadás ami nem éri el a megszállottság szintjét. Nem hiszem, hogy ez rutin. Úgy vélem ha ezt valaki rutinnak tekinti, akkor óvatosan kell hozzáállnia.
Gallagher említette cikkében, hogy növekszik az ördögűzés iránti igény. Szerinte növekszik az igény, vagy csak gyakrabban ismerik fel?
- Azt gondolom mindkettő - reflektált. Úgy vélem ezek a dolgok hullámzóan előfordulnak a történelemben. Azt gondolom az elmúlt 20 évben nőtt az elismertsége és az igény az ördögűzés iránt.
Azt is elmondta, hogy több ember fordul valami olyan felé amit ő "keresztény ellenes és okkult forrásnak" ír le. "Azt gondolom egyre több ember nyitja meg magát a démoni támadás és a megszállottság felé. Nyilvánvalóan nagyon nehéz ezt a dolgot röviden összefoglalni. Nem kétséges, hogy a föld bizonyos részein, a fejlődő világ bizonyos részein, bizonyos helyeken pl. Haitin, mindig zajlottak bizonyos démoni tevékenységek azokban az országokban, ahol kevés ember van aki hisz az ördögben vagy a gonosz lelkekben - tette hozzá.
A WND megjegyezte, hogy az antidepresszánsokkal kezelt embereket figyelmeztetik a ritka mellékhatásokra, ideértve a gyilkossági vagy öngyilkossági gondolatokat is. Hisz abban a pszichiáter, hogy bizonyos gyógyszerek hajlamosabbá tehetik az embereket a megszállottságra?
- Nem, nem hiszem - válaszolt gondolkodás nélkül. - Úgy gondolom a mentális betegség teljesen különbözik a szellemi támadástól. Azok az emberek akik pszichés vagy pszichiátriai problémákkal küzdenek, orvos vagy pszichológus kell. Az orvosságok nem tökéletesek, de gyakran rendkívül hatékonyak. Nem hiszem, hogy bármilyen módon hajlamosítanának a démoni befolyásra.
Amikor megkérdezték mi volt a megszállottsági eseteknél a legfurcsább dolog, akkor Gallagher visszaemlékezett egy nőre aki felkereste, "fekete mágiával foglalkozott, és felfedte két szellem nevét."
Az egyik szellem olyan volt akivel már találkozott egy több ezer mérföldre élő nő eseténél. A másik szellem pedig egy fiúban volt aki két héttel utána felkereste őt.
- Figyelemreméltó volt. A nő megadta ennek a két szellemnek a nevét, de nem igazán tudta mit jelent. Az esetek egyike olyan volt amivel már foglalkoztam, a másik pedig olyan volt amivel csak a közeljövőben fogok foglalkozni. Ez az egész elképesztő volt.
Ez volt az, amikor a pappal való telefonálás közben a démon közbeszólt.
Megváltoztatták a világképét az ilyen tapasztalatok?
- Nos, addigra már hittem a szellemekben, de teljesen megdöbbentő volt hallani őket.
WND megkérdezte az orvost, aki magát gyakorló katolikusként írta le, lehetségesnek tartja-e, hogy az emberek rendszeresen kapcsolatba lépjenek a szellemvilággal, akár tudatlanul is?
- Azt hiszem ezzel kapcsolatban keresztény nézőpontot képviselek - válaszolta. - Nem gondolom, hogy a gonosz lelkek képesek elvenni az emberek szabad akaratát, tehát az emberek szabadok, de megpróbálnak befolyásolni minket. Biztos vagyok benne, hogy bizonyos mértékben az angyalok és az Isten vigyáz ránk. Úgy vélem pozitívan tudok válaszolni a kérdésére.
Látott valaha jótékony vagy angyali szellemeket?
- Azt hiszem vannak olyan emberek, akiknek előnye származik abból, ha imádkoznak a jó szellemekhez vagy őrangyalokhoz és az Istenhez. Tudja, néha az emberek választ kapnak az imájukra. Azt gondolom ez lehetséges.
Hogyan befolyásolta a munkája a hitét?
- Kétségtelenül elmélyítette - válaszolta halkan és habozás nélkül. - Úgy értem nehéz foglalkozni úgy az emberekkel anélkül, hogy nem hinnék erősen a gonosz lelkek világában.
A hitét és tapasztalatait alapul véve hisz abban, hogy szellemi háború zajlik jó és gonosz között?
- Abszolút
Ez volt az az eset, ami elindította a magasan képzett embert a természetfeletti felé való utazásban. Arra a következtetésre jutott, hogy a gonosz lelkek léteznek.
Dr. Gallagher elismert pszichiáter és a New York Medical College professzora. Tanulmányozta a klasszikusokat a Princetonon, pszichiátriát tanult a Yale-en majd pszichoanalízist a Columbián.
Gallagher egy az 1980-as években megjelent cikkében arról beszélt, hogy "kapcsolatba került egy magas rangú sátánista pappal. Ő boszorkánynak nevezte magát, fekete ruhában volt, és sötét sminket használt. Több személyes megbeszélés során elismerte, hogy a sátánt imádja, és ő királynő."
Szkeptikus volt, de túl sok olyan dologgal találkozott amit nem tudott megmagyarázni. A nő tudta, hogy az anyja meghalt petefészek rákban. Ismerte az emberek titkos gyengeségeit. Hat szemtanú volt, aki hallotta őt latinul és más nyelveken beszélni amikor nem volt transzban.
- Ez nem pszichózis volt; ez valami olyan volt amit paranormális képességként tudnék leírni - írta Gallagher. - Arra a következtetésre jutottam, hogy a nő megszállott.
Ez az epizód indította el véletlen partnerséget, így lett ő az a pszichiáter, aki együtt dolgozik ördögűzőkkel.
Gallagher az elmúlt két és fél évtizedben több száz konzultációt folytatott le különböző felekezetekhez tartozó papokkal.
Habár azt mondja a valódi megszállottsági eset rendkívül ritka, mégis a rendkívül ritka eseteket mással nem tudja magyarázni.
- Hiszem, hogy valódi dolgokat láttam - írja ő. Könnyen felismeri a mentális betegségeket, "De mit kellene gondolnom azokról a betegekről akik tökéletesen beszélik a latint?"
Gallagher nem diagnosztizál megszállottságot. Kizárja az orvosi és pszichiátriai rendellenességeket, és ahogyan fogalmazott a WND-nek, "Meghagyom a papságnak, a lelki szakembereknek, hogy tegyék a dolgukat."
Az emberek többsége akiket a papokkal együtt értékel, hagyományos mentális betegségtől szenvednek.
- Sok mentálisan beteg ember azt gondolja démonok támadják meg, de véleményem szerint nem - hangsúlyozta Gallagher. - Mentális betegségük van. Vagy más fajta betegségük. Fontos, hogy ezek az emberek gyógyszeres segítséget kapjanak. Végül is egy jól képzett pszichiáter vagyok.
- Másrészt - tette hozzá - véleményem szerint ezeket az egyéb eseteket egy jól képzett ember egyértelműen meg tudja különböztetni a betegségektől, úgy vélem ezeknek az embereknek pedig spirituális segítségre van szüksége.
Az orvos azt is világosan kifejti, hogy ő maga nem kezeli a megszállottakat, és ők nem a páciensei.
- Biztosan nem vagyok ördögűző vagy valami hasonló. Nem vagyok a papság tagja. Semmi olyat nem csinálok ami a szakma rosszallását kiváltaná.
Gallagher kijelentette, hogy a papsággal végzett munkája nem volt kihatással a karrierjére.
- Nem kaptam negatív megjegyzéseket az orvosoktól. Manapság a pszichiátria egy kissé nyitottabb a spiritualitásra. Mindenkinek megvan a maga véleménye - tette hozzá nevetve. - Biztos vagyok benne, hogy sok ember nem ért egyet velem, de ezek azok az esetek, melyeknél megkértek, hogy véleményezzem. Mindannyian rendelkezünk akadémiai és vallási szabadsággal, hogy megtehessük.
Gallagher könyvet ír a tapasztalatairól. Amikor megkérdezték tőle hogyan fogja kifejteni a témát, akkor először elmondta; a Post megkérte arra, hogy foglalja össze ő akadémikus professzor, segít a papságnak a megkülönböztetésben, hogy valami természetes vagy mentális betegség, esetleg megszállottság.
- Amit valójában nem kértek tőlem, hogy tegyem meg - fejtette ki - hogy legyen sokkal tudományosabb az eset, hogy kimondjam ez megszállottság.
A könyv lényegében ezt teszi. Drasztikusan és nyilvánvalóan kifejti a témát, beszél néhány amerikai esetről és sokkal tudományosabban kifejti a démoni megszállottság témakörét.
A WND megkérdezte, hogy kapott-e arra vonatkozóan információt mi tehet egy embert hajlamossá a megszállottságra, vagy hogy mik az okai.
Azt mondta van néhány dolog de, "A leggyakoribb az, ha valaki az okkult vagy a gonosz felé fordul."
Gallagher hivatkozik egy nőre, úgy említi meg a cikkében mint "aki kimondottan sátánista volt. Imádta a sátánt. Nem hiszem, hogy sok ilyen ember lenne, de az esete valódi volt, és klasszikus szituáció volt arra vonatkozóan, amikor valaki megnyitja magát a megszállottságra."
Beszélt valaha a gonosz lelkekkel?
- Nem beszélek a gonosz lelkekhez - válaszolta. - Nem vagyok exorcista. Számos ördögűzésen voltam szemtanú, hogy orvosként felügyeljem a dolgokat. De soha nem beszéltem hozzájuk.
De ők beszéltek hozzá.
- Néhány gonosz lélek beszélt hozzám. Például nagyon kellemetlen volt, néha olyasmiket mondtak hogy van a fiam. Kellemetlennek találtam, hogy szóba került a családom.
- Mondtak valamit a könyvről - csodálkozott az orvos. - Azt mondta nekem az démon: "Befejezted a könyvet? Semmi jó nem sül ki belőle." Azt gondoltam ez egy kísérlet volt arra, hogy elriasszanak az eredményeim közzétételétől.
Érezte magát veszélyben, vagy szenvedett el megtorlást?
- Egy vagy két kultusszal foglalkoztam, kaptam néhány fenyegető megjegyzést, nem közvetlenül a démontól, inkább a tagoktól. Nem gondolom, hogy bármiféle szellemi támadásban lett volna részem.
Melyek voltak a megszállottság leggyakoribb jelei melyeket látott? Volt valamiféle minta?
- Mindig van minta. A megszállottság leggyakoribb fajtája, amikor valaki transzba esik, és még arra sem emlékszik, hogy egy hang beszél rajta keresztül. A transz állapotban lévő hang gyűlöletet fejez ki a vallási és szent dolgokkal kapcsolatban. Ez azt eredményezte, hogy a személyiség meg akarta kínozni az egyént. A megszállottság gyakran olyan dolgokkal jár együtt amit nehéz megmagyarázni.
Néha feltárnak ismeretlen és rejtett dolgokat. Jól beszélnek idegen nyelveket. Az ilyen egyéneken kíván segíteni a papság, gyakran drámai módon és rendkívüli erővel harcolnak a lefogás ellen, a szemtanúk számára hihetetlennek tűnik az egész.
Gallagher cikkében különbséget tesz a gonosz lélek általi teljes megszállottság, és a gyakoribb, de kevésbé súlyos elnyomás között.
A WND megkérdezte, hogy mik az elnyomás tünetei szemben azokkal a megmagyarázhatatlan dolgokkal, melyeket a megszállottságnál látott.
- Ezek is megmagyarázhatatlan dolgok - fejtette ki. - Ez sokkal gyengébb fokozat, de pl. a személy úgy érzi láthatatlan erők ütik, drámai módon zavarhatják a lelki életüket. Megpróbálnak imádkozni ami mindenki számára egyértelmű, drámai módon beavatkoznak ebbe vagy más tevékenységbe - mondta példának.
A WND említette, hogy hallott olyan pásztorokról akik bizonyos gyakorisággal kezelték az elnyomást. Gondolt-e arra Gallagher, hogy az elnyomás sokkal gyakoribb, csak széles körben még nem diagnosztizálták?
- Nem hiszem, hogy ez általános - válaszolta a pszichiáter halkan, de tekintéllyel. - Minden bizonnyal nem annyira gyakori mint a megszállottság. Az elnyomást úgy definiálom mint egy démoni támadás ami nem éri el a megszállottság szintjét. Nem hiszem, hogy ez rutin. Úgy vélem ha ezt valaki rutinnak tekinti, akkor óvatosan kell hozzáállnia.
Gallagher említette cikkében, hogy növekszik az ördögűzés iránti igény. Szerinte növekszik az igény, vagy csak gyakrabban ismerik fel?
- Azt gondolom mindkettő - reflektált. Úgy vélem ezek a dolgok hullámzóan előfordulnak a történelemben. Azt gondolom az elmúlt 20 évben nőtt az elismertsége és az igény az ördögűzés iránt.
Azt is elmondta, hogy több ember fordul valami olyan felé amit ő "keresztény ellenes és okkult forrásnak" ír le. "Azt gondolom egyre több ember nyitja meg magát a démoni támadás és a megszállottság felé. Nyilvánvalóan nagyon nehéz ezt a dolgot röviden összefoglalni. Nem kétséges, hogy a föld bizonyos részein, a fejlődő világ bizonyos részein, bizonyos helyeken pl. Haitin, mindig zajlottak bizonyos démoni tevékenységek azokban az országokban, ahol kevés ember van aki hisz az ördögben vagy a gonosz lelkekben - tette hozzá.
A WND megjegyezte, hogy az antidepresszánsokkal kezelt embereket figyelmeztetik a ritka mellékhatásokra, ideértve a gyilkossági vagy öngyilkossági gondolatokat is. Hisz abban a pszichiáter, hogy bizonyos gyógyszerek hajlamosabbá tehetik az embereket a megszállottságra?
- Nem, nem hiszem - válaszolt gondolkodás nélkül. - Úgy gondolom a mentális betegség teljesen különbözik a szellemi támadástól. Azok az emberek akik pszichés vagy pszichiátriai problémákkal küzdenek, orvos vagy pszichológus kell. Az orvosságok nem tökéletesek, de gyakran rendkívül hatékonyak. Nem hiszem, hogy bármilyen módon hajlamosítanának a démoni befolyásra.
Amikor megkérdezték mi volt a megszállottsági eseteknél a legfurcsább dolog, akkor Gallagher visszaemlékezett egy nőre aki felkereste, "fekete mágiával foglalkozott, és felfedte két szellem nevét."
Az egyik szellem olyan volt akivel már találkozott egy több ezer mérföldre élő nő eseténél. A másik szellem pedig egy fiúban volt aki két héttel utána felkereste őt.
- Figyelemreméltó volt. A nő megadta ennek a két szellemnek a nevét, de nem igazán tudta mit jelent. Az esetek egyike olyan volt amivel már foglalkoztam, a másik pedig olyan volt amivel csak a közeljövőben fogok foglalkozni. Ez az egész elképesztő volt.
Ez volt az, amikor a pappal való telefonálás közben a démon közbeszólt.
Megváltoztatták a világképét az ilyen tapasztalatok?
- Nos, addigra már hittem a szellemekben, de teljesen megdöbbentő volt hallani őket.
WND megkérdezte az orvost, aki magát gyakorló katolikusként írta le, lehetségesnek tartja-e, hogy az emberek rendszeresen kapcsolatba lépjenek a szellemvilággal, akár tudatlanul is?
- Azt hiszem ezzel kapcsolatban keresztény nézőpontot képviselek - válaszolta. - Nem gondolom, hogy a gonosz lelkek képesek elvenni az emberek szabad akaratát, tehát az emberek szabadok, de megpróbálnak befolyásolni minket. Biztos vagyok benne, hogy bizonyos mértékben az angyalok és az Isten vigyáz ránk. Úgy vélem pozitívan tudok válaszolni a kérdésére.
Látott valaha jótékony vagy angyali szellemeket?
- Azt hiszem vannak olyan emberek, akiknek előnye származik abból, ha imádkoznak a jó szellemekhez vagy őrangyalokhoz és az Istenhez. Tudja, néha az emberek választ kapnak az imájukra. Azt gondolom ez lehetséges.
Hogyan befolyásolta a munkája a hitét?
- Kétségtelenül elmélyítette - válaszolta halkan és habozás nélkül. - Úgy értem nehéz foglalkozni úgy az emberekkel anélkül, hogy nem hinnék erősen a gonosz lelkek világában.
A hitét és tapasztalatait alapul véve hisz abban, hogy szellemi háború zajlik jó és gonosz között?
- Abszolút
Forrás:
http://www.wnd.com/2016/07/psychiatrist-goes-demon-hunting-with-exorcists/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése