Joseph O'Brien írása
Adoremus Bulletin interjút készített Grob atyával az ördögűzés természetéről, szükségességéről, és hogy miért kínálja az Egyház ezt a szolgálatot a bűn által megtört, és gonosz által kísértett világ számára.
Adoremus Bulletin (AB): Papként hogyan fejlődött ki önben az ördögűzés iránti érdeklődés?
Jeffrey Grob (JG): A papszentelés után hat évig káplán voltam, de aztán felkértek, hogy részmunkaidőben, így Chichago-ban dolgozzam 1994-1998 között. Aztán kánon jogot tanultam, licenciátust szereztem, és ott maradtam, hogy doktoráljak kánon jogból. Az ördögűzés szertartását felülvizsgálták, 1998 november 22-én nyilvánossá tették, és az új változatot 1999 januárjában adták ki. Nem sokkal azután szerettem volna valamit tenni a liturgikus jog területén, és a témavezető tanárom azt javasolta írjak valamit a felülvizsgált szertartáskönyvhöz, mert eddig senki nem írt hozzá semmit. Nyitott fejezet volt. Tehát amikor az ördögűzés iránt érdeklődtem, nem voltak még nagyratörő terveim, inkább visszatértem az akadémiai munkámhoz.
AB: Hogyan vezetett el ez a munka ahhoz, hogy ördögűzéseket hajtson végre a chichago-i egyházmegyében?
JG: Miközben a disszertációmon dolgoztam, teljes munkaidőben teljesítettem szolgálatot a chichagó-i egyházmegye Kánoni Szolgálatok Irodájában. Ekkor kezdődött az, hogy elkezdtem segíteni az egyházmegyei ördögűzőnek aki egy felmérésben vett részt, vagyis kikérdezte az embereket, hogy pszichés problémájuk van, vagy esetleg megszállottsággal állunk szemben.
AB: Hogyan határozza meg az Egyház az ördögűzést?
JG: A Katolikus Egyház Katekizmusa pontosan meghatározza mi az exorcizmus: "
Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében
kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz
befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó."(1673) A szolgálat lényege, hogy az Egyház megszabadítson valakit vagy valamit az ördög valamilyen támadásától vagy az ördögtől. Az ördögnek a szentírásban és a hagyományban több neve van. Az Úr imáját így fordítják: "szabadíts meg a gonosztól." Azt gondolom a világ elveszett, a gonosz létezése személyes valóságként, és ez a név értelmet ad a fogalomnak.
AB: Említette, hogy nem csak személyek, hanem tárgyak is lehetnek megszállottak. Hogyan lehetnek a "tárgyak" megszállottak?
JG: A kérdésre válaszolva a megszállott tárgyak hasonlóak a megszállott személyhez. Ez nem olyan, hogy felébredsz reggel, és megszállottá váltál vagy démoni támadásnak vagy kitéve. Ugyanez igaz a dolgokra is. Ha egy házról vagy épületről van szó, akkor meg kell kérdeznünk mi hozta a sötétséget vagy a gonosz dolgot erre a helyre. Valamiféle cselekedet, mint pl. sátánimádás, erőszakos halál vagy öngyilkosság? Számos ajtó létezik amin keresztül behatol a sötétség. És néha azzal küzdünk, hogy teológiai értelemben megértsük hogyan történt.
AB: Melyek a leggyakoribb félreértések ördögűzés szertartásában?
JG: Először is nem akarunk az ördögnek túl sok hatalmat adni. Ugyanakkor nem próbálom elkendőzni azt a tényt, hogy nagyon erős, és sokáig tart eltüntetni a munkáját. De néhányan Istenhez hasonlítják. Csak egy Isten van, így a gonosz maga teremtmény. Valamikor létrejött. Ilyen értelemben egy láncra vert kutya. Ez nem azt jelenti, hogy az ördög nem tarthatja meg a teremtéskor kapott természetfeletti ajándékait, de mindent csak Isten engedélyével tehet. Nem Isten, így nem rendelkezik Isten privilégiumaival. Isten ex nihilo teremt. A gonosz már csak a létrehozott anyagot manipulálhatja, és ebben jó. Belecsepegteti a félelmet és az elszigeteltséget az emberi lélekbe.
Másodszor, az emberek hajlamosak arra, hogy mindenféle démoni tevékenységet összevonjanak anélkül, hogy megkülönböztetnék a kísértést, a gyötrést, az elnyomást és a megszállottságot. Nem tehetünk egyenlőségjeleket ezen tevékenységek közé. Az egyetlen eset a megszállottság, amikor egy személynek fel kell keresnie az ördögűzőt.
Harmadszor, abban is félreértés van, hogy az egyén nem vesz részt ezekben a tevékenységekben. Mire nyitja meg magát egy személy, hogy a szenvedés kerüljön az első helyre? Ez történhet az emberi bűn, akaratgyengeség, vagy az okkultban való direkt részvételével. Rengeteg belépési pont van a világban amivel a gonosz dolgozhat. A gonosz szereti a sérüléseket. Hogyan tud minket befolyásolni?
Másrészt mi az én felelősségem? Mivel hívtam meg a gonoszt? Ezek a tevékenységek mind kapcsolódási pontok. Bizonyos értelemben ez nem különbözik az Istennel való kapcsolatunktól. Hogyan fejleszthetjük az Istennel való kapcsolatunkat? A katolikusok számára a szentségeknek kell a középpontban állni. Ez a kegyelem és az imaélet.
AB: Milyen különbség van a szenvedések alábbi fajtái között: kísértés, gyötrés, elnyomás és a megszállottság?
JG: Az első, vagyis a kísértés része az emberi természetnek. Emberként kísértések érnek bennünket. Márknál, Lukácsnál és Máténál Jézus nyilvános működését megelőző megkísértése mutatta meg, hogy minden emberi lény ugyanazoknak a kihívásoknak van kitéve mint Jézus, habár Ő mentes volt a bűn átkától. Ez a gonosz szokásos tevékenységének része.
Azonban amikor átlépjük a vonalat a kísértéstől a rendkívüli szenvedésekig, akkor azt mondjuk, hogy a személy megnyitotta a kapukat valami felé, a sötétség felé. Az egyén kapcsolatba lépett a gonosszal. Az Egyház két kifejezést használ - a démoni megszállottságot és a démoni elnyomást - a szenvedések leírására. Érdekes módon a démoni megszállottság a régebbi kifejezés, és az egyetlen ami megjelenik a régebbi rítusban. A klasszikus teológia könyvekben három kifejezés használatos: kísértés, elnyomás, megszállottság. Az elnyomás az 1970-es és 1980-as években jelent meg annak érdekében, hogy megkülönböztesse a gonosz által okozott elme elnyomást, és a test megszállottságát.
A megszállottság rendkívül ritka amellyel a gonosz az ember elméjét és testét sújtja.
AB: Hogyan képzik ki az ördögűzőket, hogy megkülönböztessék ezeket a szenvedéseket?
JG: Az ördögűzőnek mindig kell megkülönböztetést végeznie. Jól leírja ezt a praenotanda vagy más néven a felülvizsgált rítus irányelvei, hogy az ördögűzők nem lehetnek elhamarkodottak abban, hogy az ördög ott van vagy sem. Az irányelveket kiegészítették azzal, hogy az ördögűzőnek erkölcsösnek kell lenni. Ez nem volt benne a korábbi szertartásban. Ez hasonlít a bírói házassági semmisséghez: az erkölcsi bizonyosság nem abszolút bizonyosság, de több mint lehetőség. Bizonyítékokon alapul, így az ördögűzőt meghatározza az erkölcsi bizonyossága.
AB: Klinikailag mi a különbség a megszállottság, az elnyomás és a birtoklás között?
JG: Az embert először fizikálisan és pszichológiailag értékelik. A legbonyolultabb esetek amikor mentális problémák és démon által okozott szenvedés egyaránt fennáll. Egyszerűbb az ördögűző számára, ha csak az egyikkel találkozik. De az értékelés folyamatában több is lehet mint a pszichológia. Ezen a ponton az ördögűzőnek meg kell találnia mi az a plusz.
A középkor óta az ördögűzők négy kritériumot használtak, hogy rájöjjenek mi az a négy jelenség ami segít rávilágítani arra, hogy a probléma több mint pszichológiai.
Az első a nyelvek ismerete ami annál többet jelent, minthogy veszünk egy kifejezések szótárát, és megtanulunk néhány kifejezést olaszul vagy franciául. Inkább beszélgetés egy olyan nyelven, melyet az egyén nem ismer.
Második a rejtett dolgok ismerete. Az ördögűző besétál abba a terembe ahol a szenvedő van, és az áldozat feltár olyan dolgokat az ördögűző számára amit a Google sem tud. Személyes dolgokat.
Harmadik, az egyén természetfeletti erővel bír. Az egy dolog, hogy Schwarzenegger felemel 300 fontot, és teljesen más amikor egy 70 éves nő úgy dobál szanaszét öt vagy hat jól megtermett férfit mintha rongybabák lennének.
Negyedik. Az egyén irtózik a szent dolgoktól, irtózik az imáktól a feszülettől vagy a szentelt víztől.
Ezt a négy kritériumot használták az ősi szertartásban, és megmaradt az újban is.
AB: Hogyan lehet megkülönböztetni az elnyomást a megszállottságtól?
JG: Az elnyomásnál a következő képet használhatjuk, a vár falaihoz létrát támasztottak, de nem sikerült behatolni. De megszállottság esetén már bent vannak a várban a támadók. Elnyomás esetén nagyon gyakran az egyén hangokat hall, ami nem klinikai hanem szellemi kérdés. Az egyén úgy érzi nem képes imádkozni a hangok miatt. Ezen kívül a öngyilkossági késztetései is vannak.
Az elnyomás célpontja lehet az egész test, de általában az érzékeket támadja; pl. zavart szenved a szaglása vagy az ízlelése. Előfordulhatnak olyan sérülések a testen mint pl. vágások és karcolások melyek fizikai támadás esetén jönnek létre. A személy láthat vagy hallhat dolgokat. Általában a személy átesik valamilyen extra ördögi tevékenységen, ami a megszállottság előtt alakul ki, még mielőtt segítséget kérne. Sajnos sokan máshová mennek, mielőtt megjelennének az egyház küszöbén. Gyógyítóhoz vagy valamilyen okkult közeghez fordulnak, ami gyakran csak ront a helyzeten.
AB: Lehet-e birtokolni a lelkeket akaratuk ellenére, vagy megszállottság csak "meghívás" esetén történik?
AB: Említette, hogy nem csak személyek, hanem tárgyak is lehetnek megszállottak. Hogyan lehetnek a "tárgyak" megszállottak?
JG: A kérdésre válaszolva a megszállott tárgyak hasonlóak a megszállott személyhez. Ez nem olyan, hogy felébredsz reggel, és megszállottá váltál vagy démoni támadásnak vagy kitéve. Ugyanez igaz a dolgokra is. Ha egy házról vagy épületről van szó, akkor meg kell kérdeznünk mi hozta a sötétséget vagy a gonosz dolgot erre a helyre. Valamiféle cselekedet, mint pl. sátánimádás, erőszakos halál vagy öngyilkosság? Számos ajtó létezik amin keresztül behatol a sötétség. És néha azzal küzdünk, hogy teológiai értelemben megértsük hogyan történt.
AB: Melyek a leggyakoribb félreértések ördögűzés szertartásában?
JG: Először is nem akarunk az ördögnek túl sok hatalmat adni. Ugyanakkor nem próbálom elkendőzni azt a tényt, hogy nagyon erős, és sokáig tart eltüntetni a munkáját. De néhányan Istenhez hasonlítják. Csak egy Isten van, így a gonosz maga teremtmény. Valamikor létrejött. Ilyen értelemben egy láncra vert kutya. Ez nem azt jelenti, hogy az ördög nem tarthatja meg a teremtéskor kapott természetfeletti ajándékait, de mindent csak Isten engedélyével tehet. Nem Isten, így nem rendelkezik Isten privilégiumaival. Isten ex nihilo teremt. A gonosz már csak a létrehozott anyagot manipulálhatja, és ebben jó. Belecsepegteti a félelmet és az elszigeteltséget az emberi lélekbe.
Másodszor, az emberek hajlamosak arra, hogy mindenféle démoni tevékenységet összevonjanak anélkül, hogy megkülönböztetnék a kísértést, a gyötrést, az elnyomást és a megszállottságot. Nem tehetünk egyenlőségjeleket ezen tevékenységek közé. Az egyetlen eset a megszállottság, amikor egy személynek fel kell keresnie az ördögűzőt.
Harmadszor, abban is félreértés van, hogy az egyén nem vesz részt ezekben a tevékenységekben. Mire nyitja meg magát egy személy, hogy a szenvedés kerüljön az első helyre? Ez történhet az emberi bűn, akaratgyengeség, vagy az okkultban való direkt részvételével. Rengeteg belépési pont van a világban amivel a gonosz dolgozhat. A gonosz szereti a sérüléseket. Hogyan tud minket befolyásolni?
Másrészt mi az én felelősségem? Mivel hívtam meg a gonoszt? Ezek a tevékenységek mind kapcsolódási pontok. Bizonyos értelemben ez nem különbözik az Istennel való kapcsolatunktól. Hogyan fejleszthetjük az Istennel való kapcsolatunkat? A katolikusok számára a szentségeknek kell a középpontban állni. Ez a kegyelem és az imaélet.
AB: Milyen különbség van a szenvedések alábbi fajtái között: kísértés, gyötrés, elnyomás és a megszállottság?
JG: Az első, vagyis a kísértés része az emberi természetnek. Emberként kísértések érnek bennünket. Márknál, Lukácsnál és Máténál Jézus nyilvános működését megelőző megkísértése mutatta meg, hogy minden emberi lény ugyanazoknak a kihívásoknak van kitéve mint Jézus, habár Ő mentes volt a bűn átkától. Ez a gonosz szokásos tevékenységének része.
Azonban amikor átlépjük a vonalat a kísértéstől a rendkívüli szenvedésekig, akkor azt mondjuk, hogy a személy megnyitotta a kapukat valami felé, a sötétség felé. Az egyén kapcsolatba lépett a gonosszal. Az Egyház két kifejezést használ - a démoni megszállottságot és a démoni elnyomást - a szenvedések leírására. Érdekes módon a démoni megszállottság a régebbi kifejezés, és az egyetlen ami megjelenik a régebbi rítusban. A klasszikus teológia könyvekben három kifejezés használatos: kísértés, elnyomás, megszállottság. Az elnyomás az 1970-es és 1980-as években jelent meg annak érdekében, hogy megkülönböztesse a gonosz által okozott elme elnyomást, és a test megszállottságát.
A megszállottság rendkívül ritka amellyel a gonosz az ember elméjét és testét sújtja.
AB: Hogyan képzik ki az ördögűzőket, hogy megkülönböztessék ezeket a szenvedéseket?
JG: Az ördögűzőnek mindig kell megkülönböztetést végeznie. Jól leírja ezt a praenotanda vagy más néven a felülvizsgált rítus irányelvei, hogy az ördögűzők nem lehetnek elhamarkodottak abban, hogy az ördög ott van vagy sem. Az irányelveket kiegészítették azzal, hogy az ördögűzőnek erkölcsösnek kell lenni. Ez nem volt benne a korábbi szertartásban. Ez hasonlít a bírói házassági semmisséghez: az erkölcsi bizonyosság nem abszolút bizonyosság, de több mint lehetőség. Bizonyítékokon alapul, így az ördögűzőt meghatározza az erkölcsi bizonyossága.
AB: Klinikailag mi a különbség a megszállottság, az elnyomás és a birtoklás között?
JG: Az embert először fizikálisan és pszichológiailag értékelik. A legbonyolultabb esetek amikor mentális problémák és démon által okozott szenvedés egyaránt fennáll. Egyszerűbb az ördögűző számára, ha csak az egyikkel találkozik. De az értékelés folyamatában több is lehet mint a pszichológia. Ezen a ponton az ördögűzőnek meg kell találnia mi az a plusz.
A középkor óta az ördögűzők négy kritériumot használtak, hogy rájöjjenek mi az a négy jelenség ami segít rávilágítani arra, hogy a probléma több mint pszichológiai.
Az első a nyelvek ismerete ami annál többet jelent, minthogy veszünk egy kifejezések szótárát, és megtanulunk néhány kifejezést olaszul vagy franciául. Inkább beszélgetés egy olyan nyelven, melyet az egyén nem ismer.
Második a rejtett dolgok ismerete. Az ördögűző besétál abba a terembe ahol a szenvedő van, és az áldozat feltár olyan dolgokat az ördögűző számára amit a Google sem tud. Személyes dolgokat.
Harmadik, az egyén természetfeletti erővel bír. Az egy dolog, hogy Schwarzenegger felemel 300 fontot, és teljesen más amikor egy 70 éves nő úgy dobál szanaszét öt vagy hat jól megtermett férfit mintha rongybabák lennének.
Negyedik. Az egyén irtózik a szent dolgoktól, irtózik az imáktól a feszülettől vagy a szentelt víztől.
Ezt a négy kritériumot használták az ősi szertartásban, és megmaradt az újban is.
AB: Hogyan lehet megkülönböztetni az elnyomást a megszállottságtól?
JG: Az elnyomásnál a következő képet használhatjuk, a vár falaihoz létrát támasztottak, de nem sikerült behatolni. De megszállottság esetén már bent vannak a várban a támadók. Elnyomás esetén nagyon gyakran az egyén hangokat hall, ami nem klinikai hanem szellemi kérdés. Az egyén úgy érzi nem képes imádkozni a hangok miatt. Ezen kívül a öngyilkossági késztetései is vannak.
Az elnyomás célpontja lehet az egész test, de általában az érzékeket támadja; pl. zavart szenved a szaglása vagy az ízlelése. Előfordulhatnak olyan sérülések a testen mint pl. vágások és karcolások melyek fizikai támadás esetén jönnek létre. A személy láthat vagy hallhat dolgokat. Általában a személy átesik valamilyen extra ördögi tevékenységen, ami a megszállottság előtt alakul ki, még mielőtt segítséget kérne. Sajnos sokan máshová mennek, mielőtt megjelennének az egyház küszöbén. Gyógyítóhoz vagy valamilyen okkult közeghez fordulnak, ami gyakran csak ront a helyzeten.
AB: Lehet-e birtokolni a lelkeket akaratuk ellenére, vagy megszállottság csak "meghívás" esetén történik?
JG: A kérdés vitatható. Nincs egyértelmű szabály, de megszállottság akkor fordul elő, ha valaki szándékosan - és nem mindig tudatlanul - megnyitja magát valami gonosz vagy sötét felé. Másrészt vannak esetek - lásd a szenteknél - ahol szörnyű dolgok történnek velük. Avilai szent Terézt egy démon lelökte a lépcsőn; Pio atyát, Vianney Szent Jánost, Kalkuttai Teréz anyát is zaklatta a démon. Megnyitották magukat valami felé? Nem, de Jóbhoz hasonlóan Isten megengedi, hogy történjenek furcsa dolgok azért, hogy finomítsák az aranyat a lélekben.
Az ördögűzők is láttak olyan eseteket, amikor sátánista szülők gyerekeiket a sátánnak ajánlják. Ez a keresztség egyfajta hamis változata, de katasztrofális hatása van a gyerekre. Ebben az esetben nem játszik szerepet a szabad akarat, és a gyerek különböző módokon szenved. Ez sokkal könnyebben orvosolható, mert nem játszik szerepet a szabad akarat. Például a keresztség nem csak az eredendő bűnt távolítja el, de minden rosszat is ami megérintette a gyereket.
Más esetekben ez nem nyilvánvaló, de ahogyan imádkozol a személyért, és telik az idő, az ördögűző rájön, hogy a személy megnyitotta magát a sötétség felé. Jó példa erre az Ouija tábla. Sokan nem tudják, hogy káros, csak egy játéknak vélik.
AB: A természetfeletti és a természetes megkülönböztetésénél az ördögűző a hívő vagy a nem hívő orvos csoportot kedveli jobban?
JG: Ha a specialisták segítőkésznek bizonyulnak a felmérés során, akkor az a véleményem valamilyen szinten jó, ha hisznek. Legalábbis nyitottnak kell lenni az olyan felé, hogy "valami több" is létezhet mint amit az orvostudomány meg tud magyarázni. Szükség van az őszinte véleményükre, hogy az eset orvosi, pszichiátriai-e. Ki kell tudniuk mondani azt, hogy esetleg "valami több". Számolniuk kell azzal a lehetőséggel, hogy "ez valami több." A legtöbb ördögűző üdvözli azt a lehetőséget, hogy együttműködhet olyan orvosszakértővel, aki az értékelés során nyitott az orvostudományon túlmutató magyarázatra. Amennyiben egy specialista legyen bár hívő vagy sem, egyszerűen azt mondja ez nem természetfeletti magyarázat, akkor az nem segít az ügyön.
AB: Az a tendencia, hogy népszerűsítik az ördögűzést, különösen Hollywood-ban. Mennyi köze van a filmnek a valóságoz?
JG: Vannak-e olyan esetek, melyek hasonlóak Az ördögűző c. filmhez? Igen, vannak. De valószínűleg a csalódott szenzációhajhászok számára az esetek túlnyomó többsége elég enyhének tűnik. Hollywood a jegyek eladásával foglalkozik, de nem feltétlenül az igazság közvetítője amit viszont megtesz az Egyház.
AB: Hogyan reagál az olyan kritikákra, mely szerint az ördögűzés elavult, különösen a modern pszichológia és pszichiátria fejlődése mellett.
JG: Általánosságban elmondható, hogy vannak emberek akik abban hisznek, hogy nincs olyan probléma amit a pszichológia nem tudna megoldani. A modern tudomány a megmentő. De nem lehet, hogy a gonosz ott is dolgozik? C.S. Lewis azt mondta korábban a Csűrcsavar leveleiben, hogy az ördög legnagyobb győzelme az, hogy az emberek nem hisznek benne. Mitől kellene félni?
Van egyfajta polaritás a szélsőségek között, hogy pl. a gonosz nem létezik, és a középkor szüleménye, amit apácák arra használtak, hogy megfélemlítsék a diákokat, mert nem tudtak viselkedni az osztályban, vagy pedig ő a válasz mindenre, ott van minden szikla, bokor, cserje mögött. Nem ennyire szélsőséges a hagyományunk. Ismerni kell a tradíciókat, ha meg akarod érteni az ördögűzést. Ez világos, és visszamegy a Mi Urunk idejébe.
AB: Az iratok szerint mit használnak az ördögűzők a gonosz ellen ami hatékonynak bizonyul?
JG: Érdekes módon az ördögűzés korábbi változatában még jóval azelőtt, hogy 1614-ben az Egyetemes Egyházat meghirdették, a leggyakrabban intézett részt Szent János prológusa volt: "Kezdetben volt az Ige..." Különösen hatékony ez a kijelentés, hogy "Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség..." (1Ján 1,5)
AB: Röviden, hogyan alakult az Egyházban az ördögűzés rítusa?
JG: A korai Egyházban olyan személyek mint Tertullianus, Aranyszájú Szent János azt mondták, hogy bárki aki részesült a keresztségben űzhet ördögöt. Ez nem volt szertartás, de Jézus nevében történt. Ennek szentírási alapjai vannak. Az apostolok üldözést szenvedtek el Jézus neve miatt. Ez volt az általános az Egyház első néhány évszázadában. Aztán a IV. Karthágói zsinaton először találkozhatunk az ördögűzők rendjével. Ez századokig megmaradt kisebb rendnek.
Itt Chichagoban a Mundeley Szemináriumban a kápolnába látogatók a szentélyhez vezető lépcsőkön láthatják mindazt amit az Egyház mit gondolt a kisebb rendekről, beleértve az ördögűzőket is. Az ördögűzők kisebb rendje fennmaradt egészen 1972-ig, amikor is VI. Pál pápa felülvizsgálta a kisebb rendeket.
Az ördögűzés szertartásának fejlesztésében 1614-ig láthatunk egy formális ördögűzést egy Egyetemes Egyház számára, ami mint az Egyházban máshol is abban az időben, a szemináriumi képzésben és a liturgikus könyvekben szabványosítottak a reformáció idején. Számos egyéni, magán imát használtak, találtak néhány kéziratot, némelyik tartalmazta János apostol prológusát mint fő szentírási részt azokban az imákban. Valójában 1618 és 1998 között csak kevés változás történt a rítusban. 1998-ban kihirdették a felülvizsgált szertartáskönyvet amit már a II. Vatikáni Zsinat eredményének tartanak.
AB: Milyen következményekkel járt az ördögűzés rítusának felülvizsgálata?
JG: A változások a rítus tartalmi átrendezését jelentették, ám a módosítások célja a korai Keresztény Egyház kateketikus folyamatának felidézése volt. Ha egymás mellé helyezi a régi és a felülvizsgált szertartás tartalmát és felépítését, akkor láthatja, hogy az új szertartásban nagyon sok katekézist érintő változás történt, amit kihangsúlyoz a hit és a keresztségi ígéretek megújítása más egyéb dolgok mellett.
AB: Mit mond a Kánonjog az ördögűzésről.
JG: Az 1983-as Kánonjog az 1172-es részben szól az ördögűzésről. Az első paragrafus kifejezett engedélyhez köti az ördögűzést. Ez a törvény szükséges, mert mint minden egyházi törvény a hitet védi. Ebben az esetben kifejezett engedély nélkül az ördögűzést végző pap veszélynek teszi ki az egyént és saját magát is.
A második paragrafus a pap azon tulajdonságairól szól mint irgalmasság, tudás és életszentség. Ez egy rövid kánon. Érdekesség, hogy olyan kánonok között találhatók mint a szentelmények, mivel az ördögűzés rítusa szentelmény. Ezek lennének az ördögűzésre vonatkozó törvények. Papként a püspök engedélyével kell rendelkeznie. Kinevezéssel kell rendelkeznie az adott esethez. Nem akármelyik püspök kaphatja csak úgy fel a szertartáskönyvet és végezhet ördögűzést. A püspök írásos engedélyével kell rendelkeznie.
Az exorcizmus szertartása nem mindenkinek szól. Azoknak az egyéneknek szól, akik elvégzik ezt a speciális tanfolyamot és megszerzik a tudást. Ez egy egyedi rítus amit nem túl gyakran végeznek el. A rítus felülvizsgálata helyreállította azt a korábbi felfogást, miszerint az ördögűző szorosan kapcsolódik a püspök szolgálatához és hatalmához, valamint az egyének lelkipásztori szolgálatához egy adott egyházmegyében. Van elég ember, ideértve a papokat is, akik erősen érdeklődnek a szolgálat iránt. Ez nem gyerekjáték. Az engedély birtokában az ördögűző pap az Egyház védelmével bír.
AB: Manapság milyen gyakran végzik el a szertartást?
JG: Olyan gyakran amennyire szükséges. Nem vezetek nyilvántartást arról, hogy a chichago-i érsekségen milyen gyakran végzik el ezt a szertartást. Úgy vélem, hogy a teljes démoni megszállottság nagyon ritka. Nagyon sok átfedés van az esetek között, elnyomás vagy zaklatás; ezek száma azért nőtt meg, mert sokan megnyitják magukat mindenféle sötét dologra.
AB: Milyen a szertartás általános felépítése?
JG: Az ördögűző és csapata felkészítésével kezdődik a dolog, akik imádkozni fognak majd. Magunkra öltjük Krisztus fegyverzetét a gyónáson, a szentmisén és az egyéni imán keresztül. Általában a szertartás a Mindenszentek litániájával kezdődik. A régi és a felülvizsgált rítus is említi a litániát. Aztán jönnek az előkészítő olvasmányok mint zsoltárok és evangéliumok. Utána következnek az alapvető imák melyek Istenhez szólnak először, majd direktben a megszálló szellemet vagy szellemeket szólítják meg. Sok szempontból ez egy egyszerű imasorozat. A szertartás világos, de az ördögűző hozzáadhat egyéb imákat ahogyan halad végig a szertartás imáival, pl. litániákat vagy más imákat Isten Anyjához vagy más szentekhez.
Ez az ajánlás a közbenjáróknak is. Tehát először Istenhez kell fohászkodni, majd utána lehet a démoni entitásokhoz szólni. De a sorrend soha nem fordítható meg. Soha nem intézheted az imát csak a démonhoz. Végül is Isten dolgozik, Jézus az ördögűző nem a pap.
AB: Találtak az ördögűzők olyan imát ami hatékonyabb mint a többi ima?
JG: Ez minden esetben egyedi. Ez az oka annak, hogy az ördögűzők gyakran fenntartanak imacsoportot, akik feljegyzik ezeket a dolgokat. Ezek azok a dolgok, melyeket meg kell vizsgálni. Ebben a szolgálatban az ördögűző vigaszt és enyhülést nyújt a szenvedőnek; nem akarunk még több szenvedést okozni nekik. De keressük az érzékeny pontokat, azokat az imákat melyek választ adnak, tetszés szerint vissza lehet térni azokhoz az imákhoz, kifejezésekhez, szentekre való hivatkozáshoz, Mária címeihez - melyek sok esetben hatékonynak bizonyulnak.
AB: Miért adja ki az USCCB (Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája) szövetség a Sötétség ereje elleni imák .c könyvet?
JG: A felülvizsgált szertartáskönyv tartalmaz egy második függeléket, ami imákból áll. Valójában ez az amit egy füzetben tettek közzé mint a Sötétség ereje elleni imák. Ezeket az imákat laikusoknak szánták, mert az igazat megvallva rengeteg brosúra, imafüzet található szerzőkkel együtt ideértve néhány megkérdőjelezhető szerzőt is, akik nem állták ki az Egyház próbáját, és őszintén szólva rossz teológiai tudással bírnak. Tehát a felülvizsgált szertartás függelékét, az Appendix II.-őt a laikusok is nyugodtan használhatják, mivel erről tudni, hogy az Egyház jóváhagyta.
Forrás:
https://adoremus.org/2018/01/14/understanding-exorcism-interview-father-jeffrey-grob-specialist-rite-exorcism/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése