Nem sokkal azután, hogy elhagytam azt amit "szervezetnek" (sátáni hierarchia) hívtam, az egyik fiam aki korábban békésen aludt, elkezdett éjjeli rémálmoktól szenvedni. Semmi olyan traumáról nem tudtam, ami nála ilyen változást okozott volna. A fiam félt elalvásnál, és amikor egyedül volt. Arról panaszkodott, hogy szörnyeket lát. Gyakran felébredt az éjszaka közepén, és sikoltozott, a teste megfeszült, az arcára kiült a rettegés. Úgy tűnt olyan dolgokat lát, amik nincsenek ott, gyakran védekezett láthatatlan támadások ellen. Egyszer folyamatosan sikoltozott, és nem hagyta abba, "Nem szeretem amikor így megérintenek!", és elkeseredetten próbálta magát védeni. Néha hadakozás közben úgy sikoltozott, mintha idegen nyelven beszélt volna. A fiam, aki ébernek tűnt, megmerevedett, mintha egy másik világban ragadt volna, bár hallotta, hogy a férjem és én próbálunk hozzászólni. Máskor meg úgy tűnt, nem hall minket rendesen. Néha úgy tűnt sikerül kitörnie ebből az állapotból, és visszanyerte a tudatát, majd ismét visszaesett. Ebben az állapotban szerettem volna tartani, de nem tudtam.
Keveset tudtam a szellemi hadviselésről. Az egyetlen dolog ami eszembe jutott, hogy kimondom "Jézus Krisztus nevében." Megpróbáltam a fiam is rávenni erre. Olyan volt, mintha próbáltam volna elérni egy sötét alagútban, de se nem látott se nem hallott bennünket, ahogyan azt kérdezzük ott van-e. Amikor végre elértük őt, amikor végre meghallotta, hogy mondja ki Jézus Krisztus nevében, akkor teli torokból sikoltozott. Úgy tűnt ez megtörte a terrort és visszahozta őt, bár nem ment végbe azonnal.
Rájöttem hogyan segítsek a fiamnak. Megkerestem keresztényeket, hogy megkérdezzem őket van-e valami javaslatuk, de senki sem tudott eleget a szellemi hadviselésről, mások meg csak kedvesen rám mosolyogtak, megveregették a hátam, és azt mondták imádkoznak értem. Később Johanna Michaelsennel konzultáltunk, ellátott minket bölcs tanácsokkal, imádkozott értünk, és végre megszűnt a fiam éjszakai rettegése.
Johanna Michaelsen azt javasolta naponta imádkozzam a gyerekeimért, kérve takarja be őket az Úr Jézus Krisztus vére, és elalvás után meg kell ismételni az imát. Megáldottam az otthonunkat Jézus Krisztus nevében, és Isten oltalma alá helyeztem. Kértem Istent hogy küldje el szent angyalait, hogy védelmezzenek minket ébren és alvás közben egyaránt. Az éjszakai terror megszűnt.
Keveset tudtam a szellemi hadviselésről. Az egyetlen dolog ami eszembe jutott, hogy kimondom "Jézus Krisztus nevében." Megpróbáltam a fiam is rávenni erre. Olyan volt, mintha próbáltam volna elérni egy sötét alagútban, de se nem látott se nem hallott bennünket, ahogyan azt kérdezzük ott van-e. Amikor végre elértük őt, amikor végre meghallotta, hogy mondja ki Jézus Krisztus nevében, akkor teli torokból sikoltozott. Úgy tűnt ez megtörte a terrort és visszahozta őt, bár nem ment végbe azonnal.
Rájöttem hogyan segítsek a fiamnak. Megkerestem keresztényeket, hogy megkérdezzem őket van-e valami javaslatuk, de senki sem tudott eleget a szellemi hadviselésről, mások meg csak kedvesen rám mosolyogtak, megveregették a hátam, és azt mondták imádkoznak értem. Később Johanna Michaelsennel konzultáltunk, ellátott minket bölcs tanácsokkal, imádkozott értünk, és végre megszűnt a fiam éjszakai rettegése.
Johanna Michaelsen azt javasolta naponta imádkozzam a gyerekeimért, kérve takarja be őket az Úr Jézus Krisztus vére, és elalvás után meg kell ismételni az imát. Megáldottam az otthonunkat Jézus Krisztus nevében, és Isten oltalma alá helyeztem. Kértem Istent hogy küldje el szent angyalait, hogy védelmezzenek minket ébren és alvás közben egyaránt. Az éjszakai terror megszűnt.
Forrás:
http://beyondthephysical.blogspot.hu/2014/03/spiritual-warfare-101-victory-over.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése