Ez az eset nemrég került az AMOE (fülöp-szigeteki ördögűző szolgálat) elé, ami három lánytestvérről szólt, akik kislánykoruktól kezdve látták a szellemeket. Mindig azt hitték, hogy ez normális dolog. Azonban amikor elmesélték az embereknek, a rokonoknak vagy barátoknak, hogy ők mindenhol látják a szellemeket, a sarokban, a szobában vagy bárhol máshol, akkor általában negatívan vagy félelemmel reagáltak. De azt mondták nekik, hogy ez a szellem kedves, mert mosolyog, stb. Azt is elbeszélték, ha a szellem gonosznak nézett ki, mert így mutatkozott meg. De senki sem akarta hallgatni a történetüket. Hamar rájöttek, hogy azok a képességek melyekkel rendelkeztek, nem általánosak. Voltak olyanok akiknek megvoltak, másoknak nem.
Ahogyan felnőttek, megtanulták kezelni a hatalmukat a saját céljaikra, és kifejlődött bennük egyfajta büszkeség, mert az emberek azt mondták ez egy ajándék. Meggyőzték őket, hogy ez valóban ajándék, ezért továbbfejlesztették képességeiket. Élvezték azt a hatalmat amivel rendelkeztek, elkezdtek beszélgetni a szellemekkel, és barátságokat is kialakítottak velük. Varázslással is elkezdtek foglalkozni. A szellemek megtanították őket a varázslásra, megmondták nekik ki az igazi barátaik, és kik az ellenségeik. Ami különösen ironikus, hogy mindannyian hívő katolikusok voltak. Nem tudták, hogy a képességük nem Isten ajándéka, hanem máshonnan van. Azt állították, hogy képesek segíteni az elveszett lelkeknek beszélgetéssel, és hogy elvezetik őket a fénybe.
Mindez az "ajándék" dolog megváltozott amikor középkorúak lettek, és baljós dolgok történtek a családban. Az anya egy tengeri út során kómába esett. Visszavitték a Fülöp-szigetekre, és a legjobb orvosok vizsgálták ki igen alaposan. De az orvosok semmi kiváltó okot nem találtak. Készítettek MR-t, CT-t, minden lehetséges vizsgálatot elvégeztek, de semmilyen diagnózist nem tudtak felállítani. Végül hazavitték, hogy a gyerekei vigyázzanak rá. Az anya egész testén sebek alakultak ki, melyek úgy néztek ki mint egy kiszáradt fakéreg. Szomorú látvány volt a gyerekek számára. Időként az anya arca fájdalmasan eltorzult, mintha harcolna valakivel. A házban lévő dolgok mozogtak, és vér csöpögött a mennyezetről. A klinikán az egyik testvérnél elkezdtek a gépek maguktól mozogni. Az egyik asszisztens szemtanúja volt annak, hogy egy szék néhány cm-re felemelkedett, és odébb mozdult a levegőben. Hamarosan eluralkodott a terror a családban. Karcolások alakultak ki a falon. Sírást lehetett hallani. Mi történt? Nem kaptak választ az orvosoktól. Így elhozták az ország legjobb okkult gyógyítóit. Még a közeli ázsiai országokból is hívtak gyógyítókat. De minden egyes alkalommal az anya állapota még rosszabb lett.
Paradox módon soha nem hívtak papot a betegség korai szakaszában, hogy megkapja az anyjuk a betegek szentségét, vagy hogy imákkal segítsék őt. Csak amikor már mindent megpróbáltak, akkor hívtak egy pap barátot, aki szívesen vállalta, hogy feladja a betegek kenetét az anyának. Amikor a pap eljött hozzájuk, akkor neki sem ment minden simán. Amikor belépett a házba, akkor rosszul lett, és olyan érzése támadt, hogy nem látják itt szívesen. De végül feladta a betegek kenetét az anyának. Az ima alatt úgy tűnt, hogy az anya ellenáll, de miután megkapta a szentséget, azután kisimult az arca. Azonban kómában maradt, és a bőre állapota sem javult.
Aztán elmesélték a történetüket a papnak, aki azt mondta nekik kérjenek segítséget az AMOE-től. Az interjú alatt az egész család rövid időre transzba esett az irodában. Ez jel volt arra, hogy milyen mély a kapcsolatuk a szellemvilággal. Ezalatt valamilyen meghökkentő dolog történt az otthonukban. A házvezetőnő szerint a dolgok elkezdtek erősen mozogni, és mintha valaki erőszakosan verte volna a falat. Amikor ez történt, akkor a takarító felhívta a tulajdonosokat, hogy tájékoztassa őket a történtekről.
Az AMOE nem vesztegette az idejét, és imádkozott minden testvérért. A laikus közbenjáró szorgalmasan végigvette azokat a dolgokat velük, amikről le kell mondaniuk, és hogy fel kell készülniük a szabadító imára. Ez az ajándék amit ők "tisztánlátásnak" neveznek (olyan képesség, amely az érzékszerveken túl képes tárgyakról, helyekről, személyekről információkat szolgáltatni) nem más mint jóslás. És az AMOE ördögűzője szerint ez a jelenség leginkább démoni természetű. Ezt ajándéknak nevezni téves és hamis elképzelés. Ez nem ajándék, hanem az ördög trükkje. Most már láthatók ennek a hamis ajándéknak a gyümölcsei. A háztartásukban megjelenő paranormális jelenségek jelezték a család fölötti démoni dominanciát. A testvérek már elég régóta élvezték ezt a hatalmat, amit használtak a munkában és a magánéletben egyaránt. Most a jóslás démona elérkezettnek látta az időt, hogy megkapja a fizetséget. Miért támadta meg az anyát ilyen módon? Az AMOE megtudta, hogy az anya volt az, aki bemutatta nekik hogyan használják ezt a hatalmat. Ő vezette be őket a jóslásba, a tisztánlátásba, az okkult dolgokba. Ironikus, hogy az anya mélyen vallásos és babonás is volt egyszerre.
Amikor megkérték őket, hogy ne használják ezt a hatalmat, akkor nagyon elszomorodtak. Valószínűleg ez olyan pillantás volt amit Jézus látott a gazdag ifjúnál, akinek azt mondták, ha örök életet szeretne, akkor el kell adnia mindent, odaadni a szegényeknek, és követnie Krisztust. Nagyon nehéz volt lemondaniuk a hatalomról, mert attól tartottak, hogy az emberek áldozataivá válnak, mivel már nem tudják ki az igazi barát és ki nem. Ráadásul ezt a hatalmat a munkában is használták, és attól tartottak elveszítik a szerencséjüket. Próbáltak alkudozni, hogy megtartják az "ajándékot", de kiűzhetik a démont. Az ügyintéző azt mondta le kell mondaniuk a minden hatalomról és minden befolyásról amit a démon okozott a jóslás által.
Az első szabadító szolgálat csak két lánytestvérért ment. Az ima alatt a reakciók bizarrak voltak. Erőszakos reakcióik voltak. Úgy visítottak mint a disznók akiket levágnak, és a nyelvük sziszegő hang kíséretében járt ki és be. Ez elsősorban az Ördögűzés III. ima alatt történt. Igazunk volt abban, hogy okkult lelkekkel van dolgunk. Az okkult harmadik szem bezárása alatt, ami a szellemvilágban a tisztánlátás szeme, hisztériás rohamuk lett. Addig nem tudtuk folytatni az ördögűzést, amíg meg nem nyugodtak. Utána arra kértük őket, hogy szenteljék magukat és képességeiket az Áldott Szűzanyának, és kérjék őt, hogy zárja le azokat végleg.
A testvérükkel eseménytelen volt az ördögűzés. Nem volt semmilyen erőszakos reakció. Kicsit aggódtunk, mert egyszerűen nem hittük el, hogy a két testvérük akikért korábban imádkoztunk megnyilvánultak, ő meg nem. Vajon a démon már ördögűzés előtt elhagyta, mert tudta, hogy konfrontálódnia kell? Vagy csak rejtőzködött? Amikor megkérdeztük őt hogyan érezte magát az ima alatt, akkor azt mondta megkönnyebbült, és minden rendben volt. De volt valami amit nem mondott el nekünk. Amikor azt kérdeztük érzett-e fájdalmat, akkor azt mondta homloktájon volt fejfájása. Miután elvégeztük az ördögűzést, a harmadik szem bezárását, és a felajánlást, tovább már nem imádkoztunk. Bíztam abban, hogy jobban kimutatja érzéseit, hogy jobban megnyitja magát az Úr felé. Egyiket sem tapasztaltam. Lezártam az ülést a tisztító és az áldást késő imával.
A megkülönböztetés időszaka alatt rájöttünk, hogy nem volt őszinte a lemondása. Gyanítottuk, hogy nem akarja feladni a hatalmat, csak a démont. A tisztátalan léleknek az imákra adott reakciója és a homloktáji fejfájás sem adott számunkra bizonyságot a szabadulásról. Meg kellett engednünk neki, hogy megtapasztalja mi a megtorlás.
Négy nappal később még nem érkezett semmilyen negatív dolog. A két lánytestvér jól felkészült lelkileg, bűnbánatuk őszinte, a lemondásuk teljes volt. Eközben vártunk még az utolsó nővérre. Egy hétig ágyban feküdt, nem volt ereje felkelni sem, rossz közérzete volt, valósághű látomásokkal küzdött. Amikor jobban lett, akkor felhívta a hivatalt egy újabb időpont egyeztetése miatt. Az ügyintéző megkérdezte mi történt vele, és a lány elmesélte mit tapasztalt az ima után. Azt mondta, hogy valószínűleg bosszút álltak rajta. Az ügyintéző megkérdezte, hogy nála mi okozhatott ilyen megtorlást, amikor a két testvérével ilyen nem történt, és most sokkal nagyobb békét élveznek. A lány azt mondta nem tudja. Tehát az ügyintéző azt mondta, hogy addig az AMOE nem tud segíteni, míg nem segít magán, nem végez lelkiismeret vizsgálatot ami hiányzik még neki.
Eltelt néhány nap, mire bevallotta az ügyintézőnek, hogy még nem tudott lemondani teljesen a hatalomról. A hatalmát kamatoztatta a mindennapi munka során. Úgy gondolta, hogy ezzel a hatalommal sokkal több embernek és léleknek tudott segíteni. Tehát nem akart erről lemondani, csak a démontól szabadult volna meg. De a démon és a hatalom szorosan összetartoznak. A démon adja a hatalmat. Ezért a megtagadásnak teljesnek kell lennie, mert a démon és a hatalom összefügg. Végre azt mondta: "Készen vagyok." Az ügyintéző meg akart bizonyosodni arról, hogy jól értette-e amit a lány mondott, ezért megkérdezte: "Mire állsz készen?" A lány ezt válaszolta: " Készen állok arra, hogy lemondjak erről a képességről. Teljesen rábízom magam Isten akaratára." Az ügyintéző hallotta ezt az elhatározást, így tudtak egyeztetni egy időpontot szabadító imára, de csak később, mert már mások korábban bejelentkeztek. A lány azt mondta tud várni. Az ügyintéző feladatokat adott neki, amit teljes mértékben el kellett végeznie.
Végül eljött a szabadító ima napja. Újra én kaptam meg az ügyét. Elmondtam neki mit fogunk csinálni. Megint eseménytelenül zajlott le az ima. Vajon mit rejteget megint a lány? Kérdeztem, hogy érzett-e fájdalmat. Azt mondta fájt a válla, a nyaka hátul és hátul a feje. "Mi a helyzet elől?" kérdeztem tőle. "Semmi." válaszolta. Folytattam az ördögűzést az okkult lelkek ellen, és ez alkalommal a lány teste rázkódott és remegett, aztán úgy nyújtogatta a nyelvét mint egy kígyó, és sziszegő hangot adott ki. Addig folytattam az imát, amíg már nem rázkódott. Aztán elvégeztem az okkult harmadik szem bezárását. Elmondtam neki, hogy ha valóban meg akar szabadulni, akkor vissza kell utasítani a hatalmat és a démont. Azt mondta: "Atyám, lemondtam róla, és újra lemondok róla." Az okkult harmadik szem bezárása közben élesen felsikoltott, ahogyan visszautasította a jóslás démonát, aztán csend lett. Ahogyan folytattam az imát a jóslás lelke ellen, és az okkult harmadik szem bezárásáért, újra élesen felsikoltott. Felszólítottam arra, hogy ne csukja be a szemét és nézzem rám, amikor exorcizált olajjal megkenem a homlokát. Zihált amikor ezt csináltam. Ismét elmondtam az ördögűző imát az okkult szem bezárásáért, és a jóslás démonának kiűzéséhez, mindezt háromszor. Az ima befejezése után megnyugodott. Felajánlotta magát a Szűzanyának, és megerősítettem felajánlását azzal, hogy még egyszer megkentem szentelt olajjal a homlokát, és az érzékszerveit (szemeit, füleit, ajkait, szívét, vállait, tenyerét és talpát). Már nem nyilvánult meg. Nem voltak fájdalmai. Egy tisztító imával zártuk a szolgálatot. Elláttuk tanácsokkal, hogy mit tegyen ezután.
Négy nappal később felhívta a hivatalt, és elmondta képes újra normálisan aludni,nincsenek rémálmai, látomásai, nem hallja azt, hogy valaki kaparja a falat vagy hogy valaki sétál a folyosón. Most már megtapasztalta azt amit a testvérei is, a békét. Néhány héttel később ismét visszahívott, és már sokkal jobb kedve volt. A kórházi munkájában sikeres, folyamatosan jönnek hozzá a betegek. Megnyitotta magát Isten áldására, mert bezárta a démon ajtaját.
Amikor a gyerekek meggyógyultak, akkor az anya is a gyógyulás útjára lépett. A sebei begyógyultak, és a bőre normális lett. Bár még mindig kómában van, az arckifejezése megváltozott, a szorongás és a félelem helyett a béke és a nyugalom látszott rajta. És ha Isten is úgy akarja, akkor hamarosan meggyógyul.
Konklúzió
Gyakran kíséri büszkeség azokat, akik rendelkeznek a jóslás erejével. A tisztánlátás vagy a harmadik szem vagy bárhogy is nevezzük, a gonosztól származik. Az ilyen hatalom használata még akkor is illúzió, ha másoknak segítünk vele. A Szentírás tanítása elég világos, és a Katolikus Egyház megismétli Isten tiltását, hogy az okkult erők használata miatt a gonosz léleknek is hatása lehet rád.
Az a személy aki fél feladni ezt a hatalmat, rájöhet arra, hogy az ördögűző ima megszünteti ezt az ajándékot, akkor biztosan nem Istentől származik. És ha valaki azzal mentegeti magát, hogy csak rajta keresztül kaphat segítséget, akkor egyszerűen csak élvezi mások dicséretét. És a szívben megjelenő büszkeség, megerősíti a jóslás démonának erejét az emberben. Most már nem csak a jóslás démonával van dolgunk, hanem a hatalomvágy és a büszkeség démonával is. Most már ezek a démonok is hatnak rá, mert nem akarja elengedni a jóslás hatalmát.
Ne hívjuk a harmadik szemet vagy a tisztánlátást ajándéknak, mert ezek nem azok! Ha valaki ezt ajándéknak nevezik, akkor önmagát csapja be. Nyomós oka van annak, hogy Isten ezt a képességet elzárta. Most már tudjuk, hogy ha valaki ezzel a képességgel született, akkor miért kell bezárni.
Paradox módon soha nem hívtak papot a betegség korai szakaszában, hogy megkapja az anyjuk a betegek szentségét, vagy hogy imákkal segítsék őt. Csak amikor már mindent megpróbáltak, akkor hívtak egy pap barátot, aki szívesen vállalta, hogy feladja a betegek kenetét az anyának. Amikor a pap eljött hozzájuk, akkor neki sem ment minden simán. Amikor belépett a házba, akkor rosszul lett, és olyan érzése támadt, hogy nem látják itt szívesen. De végül feladta a betegek kenetét az anyának. Az ima alatt úgy tűnt, hogy az anya ellenáll, de miután megkapta a szentséget, azután kisimult az arca. Azonban kómában maradt, és a bőre állapota sem javult.
Aztán elmesélték a történetüket a papnak, aki azt mondta nekik kérjenek segítséget az AMOE-től. Az interjú alatt az egész család rövid időre transzba esett az irodában. Ez jel volt arra, hogy milyen mély a kapcsolatuk a szellemvilággal. Ezalatt valamilyen meghökkentő dolog történt az otthonukban. A házvezetőnő szerint a dolgok elkezdtek erősen mozogni, és mintha valaki erőszakosan verte volna a falat. Amikor ez történt, akkor a takarító felhívta a tulajdonosokat, hogy tájékoztassa őket a történtekről.
Az AMOE nem vesztegette az idejét, és imádkozott minden testvérért. A laikus közbenjáró szorgalmasan végigvette azokat a dolgokat velük, amikről le kell mondaniuk, és hogy fel kell készülniük a szabadító imára. Ez az ajándék amit ők "tisztánlátásnak" neveznek (olyan képesség, amely az érzékszerveken túl képes tárgyakról, helyekről, személyekről információkat szolgáltatni) nem más mint jóslás. És az AMOE ördögűzője szerint ez a jelenség leginkább démoni természetű. Ezt ajándéknak nevezni téves és hamis elképzelés. Ez nem ajándék, hanem az ördög trükkje. Most már láthatók ennek a hamis ajándéknak a gyümölcsei. A háztartásukban megjelenő paranormális jelenségek jelezték a család fölötti démoni dominanciát. A testvérek már elég régóta élvezték ezt a hatalmat, amit használtak a munkában és a magánéletben egyaránt. Most a jóslás démona elérkezettnek látta az időt, hogy megkapja a fizetséget. Miért támadta meg az anyát ilyen módon? Az AMOE megtudta, hogy az anya volt az, aki bemutatta nekik hogyan használják ezt a hatalmat. Ő vezette be őket a jóslásba, a tisztánlátásba, az okkult dolgokba. Ironikus, hogy az anya mélyen vallásos és babonás is volt egyszerre.
Amikor megkérték őket, hogy ne használják ezt a hatalmat, akkor nagyon elszomorodtak. Valószínűleg ez olyan pillantás volt amit Jézus látott a gazdag ifjúnál, akinek azt mondták, ha örök életet szeretne, akkor el kell adnia mindent, odaadni a szegényeknek, és követnie Krisztust. Nagyon nehéz volt lemondaniuk a hatalomról, mert attól tartottak, hogy az emberek áldozataivá válnak, mivel már nem tudják ki az igazi barát és ki nem. Ráadásul ezt a hatalmat a munkában is használták, és attól tartottak elveszítik a szerencséjüket. Próbáltak alkudozni, hogy megtartják az "ajándékot", de kiűzhetik a démont. Az ügyintéző azt mondta le kell mondaniuk a minden hatalomról és minden befolyásról amit a démon okozott a jóslás által.
Az első szabadító szolgálat csak két lánytestvérért ment. Az ima alatt a reakciók bizarrak voltak. Erőszakos reakcióik voltak. Úgy visítottak mint a disznók akiket levágnak, és a nyelvük sziszegő hang kíséretében járt ki és be. Ez elsősorban az Ördögűzés III. ima alatt történt. Igazunk volt abban, hogy okkult lelkekkel van dolgunk. Az okkult harmadik szem bezárása alatt, ami a szellemvilágban a tisztánlátás szeme, hisztériás rohamuk lett. Addig nem tudtuk folytatni az ördögűzést, amíg meg nem nyugodtak. Utána arra kértük őket, hogy szenteljék magukat és képességeiket az Áldott Szűzanyának, és kérjék őt, hogy zárja le azokat végleg.
A testvérükkel eseménytelen volt az ördögűzés. Nem volt semmilyen erőszakos reakció. Kicsit aggódtunk, mert egyszerűen nem hittük el, hogy a két testvérük akikért korábban imádkoztunk megnyilvánultak, ő meg nem. Vajon a démon már ördögűzés előtt elhagyta, mert tudta, hogy konfrontálódnia kell? Vagy csak rejtőzködött? Amikor megkérdeztük őt hogyan érezte magát az ima alatt, akkor azt mondta megkönnyebbült, és minden rendben volt. De volt valami amit nem mondott el nekünk. Amikor azt kérdeztük érzett-e fájdalmat, akkor azt mondta homloktájon volt fejfájása. Miután elvégeztük az ördögűzést, a harmadik szem bezárását, és a felajánlást, tovább már nem imádkoztunk. Bíztam abban, hogy jobban kimutatja érzéseit, hogy jobban megnyitja magát az Úr felé. Egyiket sem tapasztaltam. Lezártam az ülést a tisztító és az áldást késő imával.
A megkülönböztetés időszaka alatt rájöttünk, hogy nem volt őszinte a lemondása. Gyanítottuk, hogy nem akarja feladni a hatalmat, csak a démont. A tisztátalan léleknek az imákra adott reakciója és a homloktáji fejfájás sem adott számunkra bizonyságot a szabadulásról. Meg kellett engednünk neki, hogy megtapasztalja mi a megtorlás.
Négy nappal később még nem érkezett semmilyen negatív dolog. A két lánytestvér jól felkészült lelkileg, bűnbánatuk őszinte, a lemondásuk teljes volt. Eközben vártunk még az utolsó nővérre. Egy hétig ágyban feküdt, nem volt ereje felkelni sem, rossz közérzete volt, valósághű látomásokkal küzdött. Amikor jobban lett, akkor felhívta a hivatalt egy újabb időpont egyeztetése miatt. Az ügyintéző megkérdezte mi történt vele, és a lány elmesélte mit tapasztalt az ima után. Azt mondta, hogy valószínűleg bosszút álltak rajta. Az ügyintéző megkérdezte, hogy nála mi okozhatott ilyen megtorlást, amikor a két testvérével ilyen nem történt, és most sokkal nagyobb békét élveznek. A lány azt mondta nem tudja. Tehát az ügyintéző azt mondta, hogy addig az AMOE nem tud segíteni, míg nem segít magán, nem végez lelkiismeret vizsgálatot ami hiányzik még neki.
Eltelt néhány nap, mire bevallotta az ügyintézőnek, hogy még nem tudott lemondani teljesen a hatalomról. A hatalmát kamatoztatta a mindennapi munka során. Úgy gondolta, hogy ezzel a hatalommal sokkal több embernek és léleknek tudott segíteni. Tehát nem akart erről lemondani, csak a démontól szabadult volna meg. De a démon és a hatalom szorosan összetartoznak. A démon adja a hatalmat. Ezért a megtagadásnak teljesnek kell lennie, mert a démon és a hatalom összefügg. Végre azt mondta: "Készen vagyok." Az ügyintéző meg akart bizonyosodni arról, hogy jól értette-e amit a lány mondott, ezért megkérdezte: "Mire állsz készen?" A lány ezt válaszolta: " Készen állok arra, hogy lemondjak erről a képességről. Teljesen rábízom magam Isten akaratára." Az ügyintéző hallotta ezt az elhatározást, így tudtak egyeztetni egy időpontot szabadító imára, de csak később, mert már mások korábban bejelentkeztek. A lány azt mondta tud várni. Az ügyintéző feladatokat adott neki, amit teljes mértékben el kellett végeznie.
Végül eljött a szabadító ima napja. Újra én kaptam meg az ügyét. Elmondtam neki mit fogunk csinálni. Megint eseménytelenül zajlott le az ima. Vajon mit rejteget megint a lány? Kérdeztem, hogy érzett-e fájdalmat. Azt mondta fájt a válla, a nyaka hátul és hátul a feje. "Mi a helyzet elől?" kérdeztem tőle. "Semmi." válaszolta. Folytattam az ördögűzést az okkult lelkek ellen, és ez alkalommal a lány teste rázkódott és remegett, aztán úgy nyújtogatta a nyelvét mint egy kígyó, és sziszegő hangot adott ki. Addig folytattam az imát, amíg már nem rázkódott. Aztán elvégeztem az okkult harmadik szem bezárását. Elmondtam neki, hogy ha valóban meg akar szabadulni, akkor vissza kell utasítani a hatalmat és a démont. Azt mondta: "Atyám, lemondtam róla, és újra lemondok róla." Az okkult harmadik szem bezárása közben élesen felsikoltott, ahogyan visszautasította a jóslás démonát, aztán csend lett. Ahogyan folytattam az imát a jóslás lelke ellen, és az okkult harmadik szem bezárásáért, újra élesen felsikoltott. Felszólítottam arra, hogy ne csukja be a szemét és nézzem rám, amikor exorcizált olajjal megkenem a homlokát. Zihált amikor ezt csináltam. Ismét elmondtam az ördögűző imát az okkult szem bezárásáért, és a jóslás démonának kiűzéséhez, mindezt háromszor. Az ima befejezése után megnyugodott. Felajánlotta magát a Szűzanyának, és megerősítettem felajánlását azzal, hogy még egyszer megkentem szentelt olajjal a homlokát, és az érzékszerveit (szemeit, füleit, ajkait, szívét, vállait, tenyerét és talpát). Már nem nyilvánult meg. Nem voltak fájdalmai. Egy tisztító imával zártuk a szolgálatot. Elláttuk tanácsokkal, hogy mit tegyen ezután.
Négy nappal később felhívta a hivatalt, és elmondta képes újra normálisan aludni,nincsenek rémálmai, látomásai, nem hallja azt, hogy valaki kaparja a falat vagy hogy valaki sétál a folyosón. Most már megtapasztalta azt amit a testvérei is, a békét. Néhány héttel később ismét visszahívott, és már sokkal jobb kedve volt. A kórházi munkájában sikeres, folyamatosan jönnek hozzá a betegek. Megnyitotta magát Isten áldására, mert bezárta a démon ajtaját.
Amikor a gyerekek meggyógyultak, akkor az anya is a gyógyulás útjára lépett. A sebei begyógyultak, és a bőre normális lett. Bár még mindig kómában van, az arckifejezése megváltozott, a szorongás és a félelem helyett a béke és a nyugalom látszott rajta. És ha Isten is úgy akarja, akkor hamarosan meggyógyul.
Konklúzió
Gyakran kíséri büszkeség azokat, akik rendelkeznek a jóslás erejével. A tisztánlátás vagy a harmadik szem vagy bárhogy is nevezzük, a gonosztól származik. Az ilyen hatalom használata még akkor is illúzió, ha másoknak segítünk vele. A Szentírás tanítása elég világos, és a Katolikus Egyház megismétli Isten tiltását, hogy az okkult erők használata miatt a gonosz léleknek is hatása lehet rád.
Az a személy aki fél feladni ezt a hatalmat, rájöhet arra, hogy az ördögűző ima megszünteti ezt az ajándékot, akkor biztosan nem Istentől származik. És ha valaki azzal mentegeti magát, hogy csak rajta keresztül kaphat segítséget, akkor egyszerűen csak élvezi mások dicséretét. És a szívben megjelenő büszkeség, megerősíti a jóslás démonának erejét az emberben. Most már nem csak a jóslás démonával van dolgunk, hanem a hatalomvágy és a büszkeség démonával is. Most már ezek a démonok is hatnak rá, mert nem akarja elengedni a jóslás hatalmát.
Ne hívjuk a harmadik szemet vagy a tisztánlátást ajándéknak, mert ezek nem azok! Ha valaki ezt ajándéknak nevezik, akkor önmagát csapja be. Nyomós oka van annak, hogy Isten ezt a képességet elzárta. Most már tudjuk, hogy ha valaki ezzel a képességgel született, akkor miért kell bezárni.
Forrás:
http://piscatores-hominum.blogspot.hu/2015/04/case-story-clairvoyance-and-divination.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése