M. Scott Peck pszichiáter két könyvéről is híres, a "The Road Less Traveled-ről", és a "People of the Lie-ről". Míg a legtöbb olvasó ismeri Peck spirituális munkásságát, és az emberi gonoszsággal való küzdelmét, azt csak kevesen tudják, hogy ő maga is részt vett ördögűzésekben az 1980-as években.
20 évvel később Peck a "Glimpses of the Devil" c. könyvében leírja ezeket az ördögűzéseket. Ebben az interjúban Peck kifejti, hogy miért szükséges felismerni a démoni megszállottságot és küzdeni ellene.
Beszélne egy kicsit a hitéről? Hogyan nőtt fel?
Világias családban nőttem fel. Csak anyám halála után jöttem rá, hogy ő rejtett keresztény volt. Bizonyos szempontból hálás vagyok azért, hogy szekuláris családban nőttem fel, mert ez azt jelentette, hogy egyetlen vallás sem hatott rám. Azt gondoltam amit akartam. Habár világias otthon volt, de visszatekintve félelmetesen vallásos gyerek voltam. Ha jól emlékszem akkor már 3 éves koromtól tudtam, hogy a mindenség mögött van egy Isten.
A vallással való első kapcsolatom középiskola utolsó évében volt, amikor részt vettem egy világ vallások képzésen. Azonnal vonzódni kezdtem a hinduizmus és a buddhizmus misztikus írásaihoz, az Upanisadokhoz és a zen buddhizmushoz. Ezeknél maradtam a húszas éveim végéig.
Az voltam amit talán misztikusnak hívnak, de semmiképpen sem keresztény. A kereszténységnek nem volt értelme számomra. Nem hittem Krisztus istenségében, nem tudtam, hogy mindez a Bibliában van.
Elkezdtem szomjazni valami sokkal szolidabbra mint a zen és a szufizmus, és elkezdtem érdeklődni a XIII. századi perzsa muszlim misztika iránt. Idris Shaw vezetett be a szufizmusba, aki a mentorom volt.
Az egyik dolog ami arra kényszerített, hogy a kereszténység felé mozduljak el egy előadás volt, ahol valaki megkérdezte tőle, hogy milyen könyvet tudna ajánlani a miszticizmusról. Ő azonnal válaszolta Evelyn Underhill: Mysticism. Ez volt az első alkalom, hogy rájöttem a keresztény misztika hatalmas és gazdag hagyománnyal rendelkezik.
Nem ez volt az egyetlen dolog ami átalakított engem. Már akkor elkezdődött az átalakulásom, amikor 1971-ben először láttam a Jézus Krisztus Szupersztárt. Ez volt az első dolog ami számomra Jézust élővé tette. A másik dolog amikor 39-40 évesen komolyabban elkezdtem olvasni az Evangéliumokat, amikor megírtam a The Road Less Traveled vázlatát. Miután néhányszor idéztem Jézust, kötelességnek éreztem, hogy ellenőrizzem a hivatkozásokat. Így vázlat írások között sok időt töltöttem el az Evangélium olvasásával. Megragadott az ezekben jelen lévő ember valósága. Fokozatosan beljebb kerültem a kereszténységbe a keresztény misztika hátsó ajtaján, vagy inkább a bejárati ajtón...
Remélem ez a bejárati ajtó
Vagy a padlás ajtó vagy akármi. Tehát végül 1980-ban 43 évesen megkeresztelkedtem. Szándékosan nem felekezeti keresztséget vettem föl, és azóta is féltékenyen őrzöm a felekezetmentes státuszomat. Eukarisztikus vagyok, ami azt jelenti megünneplem az Úrvacsorát vagy az Eukarisztiát. Soha nem gondoltam volna, hogy elérkezem az út közepére, ami nem egészen a keresztény út közepe, de végül csak elértem.
A keresztsége idején jött rá, hogy az emberek lehetnek megszállottak. Küzdött ezzel, mert Ön tudós és pszichiáter emellett lelki ember. Tudna mesélni a küzdelmeiről?
Elkezdtem hinni a jóindulatú szellem vagy Isten valóságában, és az emberi jóság valóságában. Elkezdtem hinni az emberi gonoszságban, és ez megragadt a gondolataimban. Különösen az, hogy létezik-e gonosz szellem vagy ördög. A pszichiáterek 99%-ához, és a katolikus papok 80%-ához - az 1960-as felmérésekhez képest ez a szám még magasabb lenne napjainkban - hasonlóan én sem hittem az ördögben.
De tudós voltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy amíg meg nem vizsgálom a bizonyítékokat, addig nem létezik számomra az ördög. Eszembe jutott, hogy láttam egy régi esetet ami megváltoztatta a gondolkodásomat. Nem gondoltam, hogy látni fogok egyet, de ha hisz abban, hogy valami nem létezik, akkor el is mellőzheti anélkül, hogy látná.
Mi volt ezzel a két "megszállott" nővel amit leír a könyvében, amely segített kizárni az olyan pszichiátriai okokat mint a skizofrénia, és rájönni arra mi a baj a démoni megszállottsággal?
Ezeket az eseteket minél többet tanulmányoztam annál inkább nem illettek be egyik pszichiátriai kórképbe sem. Például a második eset (Becca). Ahelyett, hogy jobban lett volna, csak rosszabbodott az állapota. Ez az amit diagnózis kizárásnak hívnak. Végig kellett mennem az összes pszichiátriai tünet listáján amivel megmagyarázható lett volna a páciens állapota. Két esetet egyik pszichiátriai kórképbe sem tudtam besorolni.
Az első esetről referáltam Malachi Martinnal, aki a mentorom volt és akinek írtam az első könyvemet. Rendkívüli ember, kérdésem sem fér hozzá, hogy a világ legnagyobb szaktekintélye a témában. Néhányan kritizálnak engem, mert úgy követem Malachi Martint mintha megbabonázott volna, és elhinnék mindent amit mond. Valójában Malachi gyakran hazudott.
De azt gondolja, hogy ez már a megőrülés felé vezető út volt.
Kétség sem fér hozzá. De más dolgokban is hazudott. Hazudott a személyiségéről is.
És ő úgy gondolta sátánisták vannak a Vatikánban. Úgy tűnt kedveli az összeesküvés teóriákat.
Igen. Ez évekig eltartott. De az én esetemig már vagy 1000 ügye volt.
Gyakran úgy képzeljük el az exorcizmust, hogy egyvalaki egy szobában több óra drámával, ami a média ábrázolásokon és a filmeken alapul. De a könyvében a két exorcizmus - különösen a "szabadítások" melyek ezeket megelőzték - eléggé visszafogottak voltak.
A korai 1960-as évek óta amit a karizmatikus megújulásnak hívnak a katolikus egyházban, sok keresztény úgy véli minden emberi bajnak démoni gyökere van. A karizmatikusok kifejlesztettek egy mini-ördögűzés technikát - amit ők szabadításnak hívnak -, hogy megszabadítsák az embereket a gonosz lelkektől: az alkoholizmus démonától, a vágy démonától, az önkielégítés démonától, a falánkság démonától, stb.
Kifejlesztettek egy nagyon lágy eljárást, ahol leül a pácienssel imában ami 6 óráig is tarthat. Gyakran meg kell különböztetnie, hogy démoni befolyás-e, és kiűzheti, ahogyan a második esetemnél történt, ami átmenetileg sikeres volt. Nem vagyok ellene a szabadításnak. Nem is diagnosztizálnék megszállottsági esetet vagy próbálkoznék ördögűzéssel megkülönböztetés nélkül.
Ez olyan mint az enyhébb gyógyszerek kipróbálása a keményebb szerek előtt.
Pontosan.
Néhány karizmatikus, beleértve Francis McNutt-ot, úgy tartják négy fokozata van a démoni befolyásnak. Az első egyszerűen csak kísértés, amiről én is azt mondom, hogy démonok állnak a háttérben. Azt hiszem mindannyiunkat érnek kísértések.
A második amit démoni támadásnak hívnak. Furcsa módon azt hiszem mindkét páciensem az ördögűzések után démoni támadásoknak voltak kitéve.
Említette, hogy még mindig hallanak hangokat.
A harmadik szakaszt Francis McNutt elnyomásnak hívta, amit Francis egy városhoz hasonlított, ahol az ellenség átvette az elővárások irányítását.
Aztán ott van a teljes körű birtoklás, amiről Francis azt mondja az ellenség bevette a város közepét, az elővárásokat, és ő uralja a kommunikációt. Csak minimális ellenállás maradt.
Néhány emberről azt mondta teljes megszállottság áll fenn. Az emberek akiket leír a "People of the Lie" c. könyvében, csak lustaságból vagy kapzsiságból működnek együtt a gonosszal.
Szinte teljesen így van.
De Jersey és Becca akiket leír könyvében mások voltak, volt egy kis ellenállásuk.
Így van. Ahogyan Malachi Martin rámutatott, ha 100%-ban együttműködnek, akkor semmi nem utalt a bennük lévő stresszre.
Tehát a megszállott embereket nem nevezném gonosznak. Ahogyan rámutattam a "People of the Lie könyvemben, hogy úgy vélem a gonosz emberek sokkal gyakoribbak.
A megszállottság még mindig nagyon ritka. Sokkal ritkább, mint ahogyan a legtöbb ember gondolja. És kevésbé gyakori mint ahogyan a karizmatikusok gondolják.
Tehát a csapata összeült egy nővel, és több napon át órákig ördögűzést végeztek. Tudom, mert az utolsó jersey esetet lefilmezték. Mit fognak látni az emberek, ha megnézik a filmet?
Mind a két esetet felvették. Az egyik kb. 40 órát tesz ki, a másik 30-at. A leginkább különös számomra a páciensek arckifejezése volt. Az első esetben semmilyen arckifejezést nem vett fel a kamera. A páciens semmilyen a normálistól eltérő arckifejezést nem mutatott ki, egyetlen esetet kivéve amikor próbálta elfordítani az arcát a kamerától. Ez csak néhány másodperc volt, amikor az arca erőteljes változáson ment keresztül. A második páciens hüllőszerű megjelenése mindenki számára egyértelmű volt, de megint csak nem vette fel a kamera. Ahogyan figyelemmel kísértem a pácienst, voltak olyan mozdulatai, amit megláttam benne - ez egyfajta intuitív látásmód - de olyan tekintete volt mint egy hüllőnek vagy gyíknak.
Ez a folyamat napokig eltartott a csapatának, ahogyan együtt imádkoztak és segítségül hívták Istent és Jézust a démon kiűzéséhez, de próbáltak beszélni is a démonhoz, hogy megszólaljon és fedje fel magát. Beszélne erről a folyamatról?
Mivel tudósként vettem részt, sokkal szigorúbban álltam a két eset diagnózisához mint a legtöbb ember.Nem akartam olyan dologgal foglalkozni amiben nem voltam biztos, hogy megszállottság.
De ha úgy döntesz ez egy valódi megszállottság, akkor ez teljes harc. Az ördögűzés erőteljes harc valaki démonai vagy ha úgy akarod mondani valaki elmebetegsége ellen.
Az ördögűzésnek megvan a veszélye, mert ez olyan mint a csoportos erőszak.
Beszélt a mentális betegségről, hogy a mentális betegséget egyenlővé teszi a "démonokkal"?
A megszállottságot a mentális betegségek közé sorolnám... Úgy hiszem...
És mégsem lehet gyógyszerekkel vagy pszichoterápiával kezelni. Nem érzi úgy, hogy szükség van a spiritualitásra?
Határozottan igen. De ez egy valóságos dolog, és az egyik dolog amivel pszichiáterként vitatkoznék, hogy pszichiátriai diagnózisként kellene elismerni.
Arra gondol, hogy benne kellene lennie a DSM-ben?
Azt gondolom benne kellene lennie a DSM-IV-ben, és olyan státuszt kellene kapnia mint a többszörös személyiségzavarnak, melyekkel szemben a legtöbb ember szkeptikus. Az exorcizmus hasonlít egy nagyobb agysebészeti beavatkozáshoz, melynél egy héttagú team van jelen a műtőben. Nem csak egyfajta technikát használhatsz, hanem bármit ami segít a betegen. Létezik a technikák keveréke, amely az imáktól és a parancsoktól egészen a démonokkal való beszédig terjed, hogy kitaláld mi történik. Ez különösen hatásos volt az első esetben Jersey-ben. Ha csak nem beszéltünk volna a "démonokkal", akkor nem tudtuk volna meg, hogy minden egyes démon valamiféle hamis elképzelést képvisel.
Miért rakta a démonok szót idézőjelbe?
Azért rakom idézőjelbe a démonokat, mert ez egy határterülete a pszichiátriának. Kutatóként nagyon óvatosan kell bánnom azzal, hogy mik a teóriák és mik a tények. Nem mernék esküt tenni a bíróságon, hogy a kezdeti démonok saját akaratukból való démonok voltak, a sátánnak vagy az ördögnek alárendelve.
Tehát a démonok hierarchiájáról beszél?
Így van.
Szóval határozottan azt állítja ezek valamelyike, de idézőjelbe rakja a démonokat, mert nem tudja miről van szó?
Nem vagyok benne biztos, hogy annyi démon volt ott saját akaratából amennyit a nagy fiú a sátán visszajelez. A könyvben bemutatott mindkét eset - és ez nagyon ritka - sátáni megszállottság, nem csak a szokásos démonok megszállottsága.
Azok a démonok melyekre hivatkozik olyan a hierarchiában lévő démonok mint a vágy démona vagy a falánkság démona. Beszél a "nagy fiúról".
Vagy más egyéb démonról mint a második esetben. Júdás gyakran igazi démonnak tűnik. A könyv első vázlatában több dolgot is megemlítettem mint a két teljes megszállottságot. Van egy matricám az egyik barátomtól aki szintén pszichiáter lett. Kapcsolatba lépett velem, és meghívott egy vacsorára. A többszörös személyiségzavar specialistájává vált, és nagy lelkesedéssel mutatta be azt az esetet ami elbűvölte őt.
Nem sokat tudok róluk, de 26 személyiség után már elkezdtem gyanakodni a diagnózis miatt. Megkérdeztem tőle: "John (nem az igazi neve), nem érezted még azt, hogy játszanak veled? A démon mindenféle trükköt kipróbál, olyat is mint személyiségek felvétele." És ő azt mondta: "Nem. Miért kérded?" Csak megvan annak a lehetősége, hogy a páciensnek nincs többszörös személyisége, és az igazi rossz fiú egy démon.
A többszörös személyiségzavar és a megszállottság nem feltétlenül összeegyeztethetetlen zavarok. Vannak rá bizonyítékok, hogy egyszerre jelen lehet mindkettő. Néhány hónapos kezelés alatt egy fiatalembernél 42 különböző személyiséget fedeztek fel. Őszintén szólva világi terapeuta volt, nem hisz a megszállottságban vagy ilyesmiben, de "az egyikük Júdásnak hívta magát, és igazán rossz fiú volt."
Úgy vélem a többszörös személyiségzavar kevésbé gyakori mint a megszállottság. Sok esetben a többszörös személyiségzavarnál azt gondolom megszállottság lehet mint ahogyan annál a férfinél is gondoltam.
Úgy hagytam ott a vacsorát, hogy sajnáltam a két esetet és a barátomat is a pszichiátert, mert valószínűleg mindkét pácienst félrekezelték. A pácienst, mert a barátom nem tudta elfogadni a megszállottságot mint diagnózist, és a barátomat is mert Júdás valószínűleg a bolondját járatta vele. Ha későbbi szakaszokban démonokkal foglalkozol, akkor az egyik finom jelzés, hogy bár a páciens ül a székben és beszél, de valójában nem a páciens beszél hozzád. Valami más ami játszik veled.
Sok olyan csendes időszak van amikor nem történik semmi sem, vagy csak csendesen imádkoznod kell, és tarthat szünetet is. Meglepődtem, amikor arról olvastam, hogy a nők félretették démoni személyiségüket a szünetek alatt.
Így van. Összeszedték magukat. Habár a második esetben amikor úgy tűnt összeszedi magát, akkor volt a leginkább démonikus. De a végére - ahogyan az első páciensnél is történt - képes volt háttérbe szorítani a démonokat.
Ha egy kicsit előtérbe engedi a démonokat a páciensben, akkor démonikus csend is lehet, és engedi őt magához térni. Nem próbálunk addig beszélni a pácienshez, amíg meg nem győződünk arról, hogy valóban vele beszélünk. Vagy a démonokkal beszélünk. De nem akarunk beszélni ezzel az értelmetlen keverékkel. Csak az idejét vesztegeti amíg szétválasztja a kettőt.
Azt mondta, hogy mindkét esetben ön és a csapata csak előmozdított az ügyet. Nem ön volt az aki kiűzte a démont, hanem a páciens maga.
Így van. Első az ördögűző, de a legfontosabb maga a páciens. Az történik egy sikeres ördögűzésnél, hogy a páciens visszautasítja a részvételét a démoniban, és elhatározza, hogy Isten, Krisztus vagy az igazság vagy akárminek is hívja mellett áll ki. A páciens az aki a saját démonait kiűzi a választásával.
Az ördögűzés alatti konfrontáció alatt a páciensnek sokkal tisztább elhatározást kellene tennie? Majdnem úgy tűnik mintha hazugsággal vádolná őket, rájönnek, hogy mi történik, és ellenállnak ennek a hatalomnak ami átvette az uralmat felettük.
Szerintem igen. A páciens rájön arra, hogy a drága kis démonai, vagy az elképzelései teljesen hamisak. Ezért van az, amiért egy átlagos ördögűzés során, valószínűleg a személy hozza meg a döntést. De igazából négy ördögűző van. A páciens az első, a második Isten, és az aki képes érzékelni Isten jelenlétét a szobában. A harmadik a csapat amit az ördögűző fog össze. Az utolsó a vezető ördögűző.
http://newcovenantjournal.blogspot.hu/2011/11/patient-is-exorcist.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése