Ez az eset egy 18 éves fiúról szól, aki középiskolás korában vérszerződést kötött az ördöggel. Mindez akkor kezdődött, amikor a családjukban furcsa szerencsétlenségek történtek. A jólétből és gazdagságból egy nehéz helyzetbe került. Látta, hogy ennek a családnak a barátai és hozzátartozói elkezdenek távolodni tőlük. Nem értette miért, de mély harag alakult ki velük szemben. Több alkalommal meglátogatták őket, dicsérték őket, és tanáccsal látták el azzal kapcsolatban, hogy miként növelhetnék jólétüket. Felajánlották azt is, hogy segítenek a gyerekeknek, míg a szülők dolgoznak. Gyakran együtt étkeztek a szülőkkel. Nem volt olyan nap, hogy ne lett volna zajos az egész ház a nevetésüktől. Aztán hirtelen minden megszűnt a házban, nem voltak látogatók, jókívánságot mondók, barátok, csak a süket csend.
Láthatja, hogy a család üzlete a kisvárosi illegális lottó volt a hueteng. A kisvárosokban és a baranggayokban ez volt a mindennapos lottó. Sokat lehetett nyerni kevés pénzből is. Senki nem járt pórul a fogadással. Azonban nem regisztrált, nem fizetnek adót, teljes mértékben illegális. Azért virágzik, mert a hueteng vezetője egy csomó embernek fizet a védelemért, a baranggay kapitányának, a rendőrségnek, és mindazoknak akik valamilyen hatalommal bírnak abban a városban. A kormány a törvénynek való megfelelés jeleként néha-néha megrendel szigorúbb ellenőrzést. Hogy legyen látszatja, letartóztatnak itt is meg ott is néhány embert, elkobozzák a huenghez tartozó kellékeket. Ezúttal a szülei köreiben volt az áldozati bárány. Természetesen ott maradt a letartóztatás és az elkobzás bélyege. Az egyiknek óvadékot kellett fizetni, ami egy kisebb vagyon volt. Így nem lehetett rögtön elkezdeni az üzletet. És akkor valaki más belevágott. Neked nem maradt semmid sem.
Ez történt a családdal és a fiatalemberrel. És bármerre jár a városban csak azt látja, hogy az emberek pusmognak és lenézik őt. Miről pletykálnak? Azt látta, hogy ezek az emberek akiknek korábban segítettek a szülei amikor szükség volt rá, és könyörögtek, hogy segítsenek neki. Most hálátlan söpredéknek tűntek. Még csak egy vigasztaló szóra sem méltatták. Korábban barátai voltak akik büszkén mutatták be más városokból érkezett barátaiknak. Amikor jól ment nekik mindenki a barátja akart lenni. Most ezek az úgynevezett barátok már csak parazitáknak és vámpíroknak bizonyultak.
Imádkozott Istenhez, hogy segítsen. Imádkozott Istenhez a szülei azonnali szabadon bocsátásáért. Imádkozott Istenhez, hogy kapják vissza a régi életüket. Imádkozott Istenhez, hogy zúzza szét ellenségeit és hamis barátait akik visszautasították őket akár rokonok akár nem. Isten azonban hallgatott, látszólag távoli volt és süket.
Telve haraggal az Isten és emberek iránt leírta egy papírra az érzéseit, nevekkel együtt. Leírta azt is mi történjen ezekkel a mocskokkal. A sátánnak ígérte a lelkét, ha bosszút áll ellenségein. Aztán a vérét folyatta a papírra, és belemártotta a hüvelykujját. Aztán egy öngyújtóval meggyújtotta a papírt, amikor a vére még nem száradt meg. Amikor már csak hamu maradt, akkor hazament.
Semmi azonnal észlelhető nem történt. Nem volt vihar és villámlás. Egészen jól tudott aludni. Nem voltak rémálmok, nem voltak démonokkal kapcsolatos látomásai. Semmi. Azonban tele volt fájdalommal, haraggal és fájdalommal. Halálukat kívánta azoknak az embereknek akik lenézték őt. Talán véletlen volt, de egy nap amikor iskolába ment azokkal az emberekkel találkozott akik kerülték őt. Söpredéknek hívta őket. Éles, gyűlölettel teli pillantásokat vetett rájuk, azt kívánta betegedjenek meg. Néhány nappal később hallotta, hogy Mr valaki beteg lett. Furcsa volt, mert előtte nem volt beteges. Nem foglalkozott a beteg emberrel. Megérdemelte a sorsát. Ugyanazon az úton járt iskolába. Látta a hamis barátokat, azokat akik pletykálnak róla. Csak rájuk pillantott, és ment az iskolába. Délután hallotta, hogy egy csoport iskolás beteg lett. A barrangai klinikára rohantak gyógyszerért. Az emberek azt gondolták, valami rosszat ettek. A fiatalembert nem zavarta. Szerinte a föld összes szemetét fel kellett számolni. Nem volt együttérző velük. Nem gondolta, hogy talán a tekintete okozta.
Az iskolában azt érezte a tanárai rápillantanak és róla beszélnek. Vajon miről beszélnek? Bizonytalannak érezte magát, ránézett a tanárokra és betegnek látta őket. Hallotta az iskolában, hogy ez és ez beteg lett, és nem tudtak tanítani. "Helyes, rászolgáltak." - gondolta magában. Ezúttal fogalma sem volt arról, hogy valószínűleg ő okozta ezeket a szerencsétlenségeket.
Otthon az egyik testvére meg is jegyezte. "Testvér, hátborzongató vagy. A tekinteted tele van haraggal és gyűlölettel." Semmi rosszat nem vett észre magán. Belenézett a tükörbe, és jól nézett ki. Nem volt szúrós tekintete vagy ilyesmi. Miért mondhatták a testvérei, hogy félnek tőle? Azt gondoltam magában nem kellene. Csak ők voltak egymásnak. A szüleik nem voltak ott, még mindig börtönben voltak. Rájött, hogy talán az ördöggel kötött paktum valós. Talán az ördög honorálta a könyörgéseit, és megadta neki amit kért. Ez a gondolat megijesztette őt. Nem akarta, hogy a lelke a pokolba kerüljön. Hogyan lehet érvényteleníteni a sátánnal kötött egyezséget? Azt olvasta az interneten, hogy ez nem megy könnyen. Ha az ördög megadta a maga részét, akkor elvárja a fizetséget.
A fiú megbánta azt az ostobaságot amit tett, és elment a templomba imádkozni. Kérte Isten bocsánatát. Feloldozást és elégtételt kapott. De eszébe jutott, hogy vajon ez elegendő-e, kell-e még valami mást tennie? Meggyőzte magát, hogy többé nem bámul senkit sem. De rájött, hogy amit tett már nem számít. És minden alkalommal amikor emlékszik arra a fájdalomra amit átéltek, akkor fellobban a haragja, és szúrós lesz a tekintete. Kifejlesztett egy "ördögi szemet." Mindazonáltal úgy döntött nem fogja használni. De amikor mérges, mégis megteszi. Egy alkalommal a testvérei megbetegedtek csak azért, mert összeveszett velük, és ezzel a tekintettel nézett rájuk. Tudta, hogy egyedül ő felelős ezért. Isten nem hallgatta meg az imáit? Valóban az ördög hatalma alatt áll? Ő egy elveszett eset?
Megéri megemlíteni a megtérésének történetét, de meg kell említenem, hogy az ördög utána ment, és sokat kellett bizonyítania azt, hogy nem az ördöghöz tartozik, hanem Istenhez. Egy ördögűzés megszabadította őt, de ezután az ördög még kínozta rémálmokkal, betegséggel, és halállal való fenyegetéssel.
Az iskolában azt érezte a tanárai rápillantanak és róla beszélnek. Vajon miről beszélnek? Bizonytalannak érezte magát, ránézett a tanárokra és betegnek látta őket. Hallotta az iskolában, hogy ez és ez beteg lett, és nem tudtak tanítani. "Helyes, rászolgáltak." - gondolta magában. Ezúttal fogalma sem volt arról, hogy valószínűleg ő okozta ezeket a szerencsétlenségeket.
Otthon az egyik testvére meg is jegyezte. "Testvér, hátborzongató vagy. A tekinteted tele van haraggal és gyűlölettel." Semmi rosszat nem vett észre magán. Belenézett a tükörbe, és jól nézett ki. Nem volt szúrós tekintete vagy ilyesmi. Miért mondhatták a testvérei, hogy félnek tőle? Azt gondoltam magában nem kellene. Csak ők voltak egymásnak. A szüleik nem voltak ott, még mindig börtönben voltak. Rájött, hogy talán az ördöggel kötött paktum valós. Talán az ördög honorálta a könyörgéseit, és megadta neki amit kért. Ez a gondolat megijesztette őt. Nem akarta, hogy a lelke a pokolba kerüljön. Hogyan lehet érvényteleníteni a sátánnal kötött egyezséget? Azt olvasta az interneten, hogy ez nem megy könnyen. Ha az ördög megadta a maga részét, akkor elvárja a fizetséget.
A fiú megbánta azt az ostobaságot amit tett, és elment a templomba imádkozni. Kérte Isten bocsánatát. Feloldozást és elégtételt kapott. De eszébe jutott, hogy vajon ez elegendő-e, kell-e még valami mást tennie? Meggyőzte magát, hogy többé nem bámul senkit sem. De rájött, hogy amit tett már nem számít. És minden alkalommal amikor emlékszik arra a fájdalomra amit átéltek, akkor fellobban a haragja, és szúrós lesz a tekintete. Kifejlesztett egy "ördögi szemet." Mindazonáltal úgy döntött nem fogja használni. De amikor mérges, mégis megteszi. Egy alkalommal a testvérei megbetegedtek csak azért, mert összeveszett velük, és ezzel a tekintettel nézett rájuk. Tudta, hogy egyedül ő felelős ezért. Isten nem hallgatta meg az imáit? Valóban az ördög hatalma alatt áll? Ő egy elveszett eset?
Megéri megemlíteni a megtérésének történetét, de meg kell említenem, hogy az ördög utána ment, és sokat kellett bizonyítania azt, hogy nem az ördöghöz tartozik, hanem Istenhez. Egy ördögűzés megszabadította őt, de ezután az ördög még kínozta rémálmokkal, betegséggel, és halállal való fenyegetéssel.
Forrás:
http://piscatores-hominum.blogspot.hu/2015/03/case-story-when-anger-and-despair.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése