Szabadulás a sátánizmusból, szabadulás az őrületből

Figyelem! A szövegben a nyugalom megzavarására alkalmas tartalom található. 

A tanúságtételem 11 évvel korábbra nyúlik vissza, amikor egy reggel hazaértem az éjszakás műszakból. Keresztény voltam, boldog házasságban éltem két gyerekkel, egy 5 éves fiúval és egy 4 éves lánnyal. Amikor kinyitottam a bejárati ajtót, akkor érzékeltem, hogy valami megváltozott ezen a helyen. Ahogyan végig sétáltam a folyosón, a feleségem közelített hozzám, és bejelentette el akar hagyni, és magával viszi a gyerekeket. Megpróbáltam megtudni tőle mi történt, és hogy miért csinálja ezt, de nem kaptam választ. Néhány perc múlva a bátyja megállt odakint, felvette őket, és kisétáltak az életemből. Beléptem a házba és először zsibbadás majd erős harag vett erőt rajtam. Istenhez kiáltottam, hogy miért hagyta ezt megtörténni velem. Nem kaptam választ, nem tudtam meghallani Istent. Telve voltam haraggal, és megnyitottam egy spirituális kaput, amin keresztül a démonok irányították az életem. Tekintsünk vissza korábbra. Amikor 15 éves voltam néhány barátommal játszottam egy Ouija táblával, nem sokkal ezután horror filmekre kezdtem el vágyakozni. Nem tudtam betelni a gyilkosságokkal teli horror filmekkel. Emlékszem arra, hogy tinédzserként állatokat öltem csak azért, hogy lássam a halálukat. Kis rovarokat pusztítottam el, majd a hangyáknak adtam őket.

Vissza a jelenbe. Az eset után vágyat éreztem az okkult könyvek olvasására, elmentem egy boltba, és beszereztem amennyit csak tudtam. Elkezdtem gyakorolni az asztrális kivetítést és a vizualizációt. Ez elvezetett engem a kristályokhoz és a spirituális egyházhoz. Aztán belekeveredtem a sátánizmusba, és démoni szellemektől vezetve hatalmas pentagrammát készítettem a hálószobám padlójára. A vérem felhasználásával fekete gyertyákat készítettem, elkezdtem imádkozni, majd mindenféle démoni szellemet meghívtam a testembe. Nem érdekelt mi történik velem, meg akartam ölni mindenkit, beleértve a feleségem és a gyerekeim is. Minél dühösebb lettem, annál inkább el akartam magam pusztítani. Egy idő után a démonok véráldozatokat követeltek. Elmentem, vettem egy borotvát és megvagdostam a karjaimat és a lábaimat. Fordított keresztet karcoltam a homlokomba, megittam a borral és vizelettel kevert véremet. 

Később találkoztam egy másik sátánistával (disznónak hívták) és a barátnőjével (Alexandra), a mellkasán egy hatalmas fordított kereszt volt. Összefogtunk, és meghívtam őket az otthonomba, hogy rituálékat csináljunk. A démonok azt mondták nekem vegyek fel újabb tagokat, és találtam egy fiatal fiút aki jó jelöltnek tűnt. Az egyik este kimentünk, hogy macskákat keressünk az áldozathoz. Körbenéztünk a szomszédoknál, és olyan macskát kerestünk ami barátságos, engedi magát megfogni. Találtunk egyet és elvittük a pünkösdi egyházhoz, hogy feláldozzuk. Amint kiszálltam az autóból, egy démon átvette az uralmat a testem fölött, és éreztem amint a kezem a macska nyakára szorul. Utána fogtam egy kést, és feldaraboltam a macskát, majd a vérével sátánista szimbólumokat festettünk a templom falaira. 

Valaki látott minket, ahogy megöljük a macskát. Hamarosan rendőrök vettek körül. Mellékesen hozzáteszem, hogy abban az időben egy különleges anti okkultista rendőrségi csoport is működött, ami rendőrökből és különböző egyházi személyekből állt. Az volt a munkájuk, hogy kivizsgálják az okkult bűncselekményeket. 

Egy hétig rendőrségi fogdán voltam amit szóvá tettem. Később elvittek ebbe a csoportba, hogy szabadítást végezzenek el rajtam. Ahogyan elkezdték az imát, a démonok körbevettek engem, és felemelkedtem a levegőbe. Hat férfi próbált lefogni, de nem bírtak velem. Később átvittek egy másik házba ahol újra megpróbálkoztak a szabadítással. De sikerült kiszabadulnom tőlük, és azon vettem magam észre, hogy a város központ felé rohanok. Kapcsolatba léptek a rendőrökkel, és kerestettek engem. Morogtam mint egy kutya és habzott a szám, amikor körbevettek a postánál. Tíz rendőr kellett ahhoz, hogy lefogjanak és megbilincseljenek. Utána elvittek egy kórházba, ahol az orvos megvizsgált, majd erős nyugtatót adott ami egy elefántot is kiütött volna. Emlékszem arra, hogy törtem-zúztam, aztán filmszakadás. 

Másnap amikor magamhoz tértem, egy speciális pszichiátriai osztály ágyában találtam magam. Gyógyszereket és injekciókat kaptam, hallottam amint az orvos azt mondta az egyik rendőrnek, hogy számomra nincs remény, és egész életemben vegetálni fogok. A sátán elkezdte elpusztítani az elmémet. Néhány hónappal később bíróságra kerültem vagyoni károkozásért, és a bíró még elrendelte 30 napos elmegyógyintézeti megfigyelésemet, hogy lássák alkalmas vagyok-e a bírósági tárgyalásra. A pszichiáterek úgy találták, hogy alkalmatlan vagyok a bírósági tárgyalásra, és habár az ellenem felhozott vádakat ejtették, átszállítottak egy másik intézetbe mint tartós állapotú beteget. Ez azt jelentette, hogy életem végéig itt kellett maradnom. Esély sem volt a szabadulásra. Fenyegetést jelentettem a társadalomra. 

A pszichiátriai otthonban leszedáltak. Napi szinten kaptam injekciókat és gyógyszereket. Nagyjából három hónappal később feküdtem az ágyamban és néztem a mennyezetet, amikor bizsergő érzés támadt a lábamban. Ahogyan ott feküdtem, lassan felemelkedtek a lábaim. Rájöttem, hogy valami történik velem, és próbáltam egy mellettem lévő beteghez fordulni, hogy elmondjam neki valami történik. De nem tudtam mozogni, a testem megbénult. Az érzés most már a mellkasomnál járt. Próbáltam szólni a másik betegnek, de nem tudtam megszólalni. A nyelvem is megbénult. Az érzés tovább haladt a fejem felé, és úgy éreztem egy sötét alagútba kerülök. Más út nem volt csak az alagút. Nem tudom megmagyarázni, de nem volt más út. 




Ahogy beléptem az alagútba, láttam, hogy valaki a másik végén áll. Amint közelebb kerültem, hogy szembenézzek vele, rájöttem, hogy a sátán az. Azt mondta azért jött, hogy a lelkemet elvigye a pokolba. Hatalmas lánc volt a kezeiben. Emlékszem arra, hogy sikítottam, és visszarohantam az alagútban. Nevetett, és hirtelen a testemben találtam magam. Úsztam a verítékben. Hívtam a nővéreket, és azt mondtam hallucinálok, azonban annyira biztos voltam voltam abban, hogy történt velem valami, mint ahogyan van egy nap odakint. Lassan rájöttem, hogy a Mindenható Isten adott nekem még egy lehetőséget. Az Úr ezután keresztény szociális munkásokat küldött hozzám, aztán tett még egy csodát. Négy hónapon belül kiengedtek az intézetből, és a helyi gyülekezet híveire és pásztoraira bíztak engem. Naponta szolgáltak felém, több szabadító szolgálatban volt részem, elpusztítottam az össze okkult könyvemet, ékszeremet. Minden bűnömet megvallottam a Mindenható Istennek, megkértem, hogy lépjen be az életembe és irányítsa az életemet. Rögtön békességet és elfogadást éreztem. A gyülekezet tagjai megengedték nekem, hogy több éjszakát náluk töltsek egészen hajnalig, amikor a démonok kínoztak, megpróbáltak megölni engem.  

Felkért a metodista egyház, hogy elmondjam  tanúságtételemet, és itt találkoztam a jövendőbeli feleségemmel is. A sátán több alkalommal megpróbált megölni, amikor az autónk megállt a vasúti sínen amikor jött a vonat, és nagy sebességnél kilukadtak az autógumik. De Jézus rajta tartotta a kezét az életünkön. 

Most tanulok, hogy pásztor lehessek, és életem végéig szolgálhassam az Urat. 

Tanúságot teszek arról mit tett Isten velem. Amit értem tett, azt megteszi érted is. 

Forrás:
http://www.christian-faith.com/forjesus/delivered-from-satanism-freed-from-insanity

Megjegyzések