Az alábbi bejegyzés egy cikkhez történt olvasó kommentjéből született. Mivel elég hosszú, úgy gondoltam megéri külön posztot létrehozni és úgy közzétenni. Akinek vannak még hasonló tapasztalatai, az írja meg a komment mezőben. Kérésre külön is ki tudom tenni bejegyzésnek mint ezt.
Freeman Gavin tanúságtétele
Üdv mindenkinek!
Szeretnék megosztani egy saját történetet a témával kapcsolatban. Kicsit hosszú lesz, de talán meríthettek belőle, segíthet a döntésben.
Előtte picit magamról: nem vagyok vallásos, megkeresztelve sem. Vannak rosszallható dolgaim (némi gyarlóság, káros szenvedélyek), de összességében úgymond a "jó" oldalon állok. Legalábbis vallásos fogalmakkal élve Istennek van helye a szívemben, a Sátánnak nincsen. Próbálom a békét, megértést, a szeretetet elhinteni, megvetem a gonoszságot és a szándékos ártást.
Régebben érdekelt a lélek fejlődése, kerestem a megvilágosodást. Jó 12 évvel ezelőtt volt is egy "teljesség" élményem, sikerült eléggé kinyílni. Boldog voltam: ok nélkül, tisztán.
Egy évvel azután történt, hogy a főnökömmel való beszélgetés közben rátaláltunk egy közös érdeklődési pontra, a spiritualitásra. Mint kiderült, Nadi mester.
Őszintén szólva nem nagyon hittem benne, mert nem tűnt teljesen stabilnak az illető. Míg én abban az időszakban eléggé az voltam (úgy éreztem sokkal inkább taníthatnám én, mint ő engem).
Ennek ellenére belementem az ajánlatába. "Miért is ne" alapon, plusz a főnököt nem szerencsés ugyebár visszautasítani. Úgy voltam vele, hogy baj nem lehet, csak egy tapasztalat.
Maga a néhány napos tanfolyam nem volt nagy szám. Végig azt éreztem, hogy a nadis hölgy sokkal inkább "aggyal", magolásból dolgozik, mint szívvel, átérzésből.
A beavatásra viszont annyiban kitérnék, hogy az már akkor egy furcsa dolog volt. Mivel egy kisebb csoporttal végeztük a tanfolyamot, a személyes beavatás alatt egyenként átvonultunk a "mesterrel" egy másik szobába. Ez önmagában érthető is lenne, hiszen az ember jobban felenged, ha közben nem bámulják a társai.
Ami már akkor is visszás volt, hogy a szobában koromsötét volt. Persze mondhatjuk, hogy akár a zavaró fényforrások kizárása miatt, de (kicsit keserűen elviccelve) csak remélni merem, hogy a szoba nem pentagrammokkal és Baphomet szobrokkal volt körbe rakva.
A szemem végig be volt hunyva, a jó ég tudja, mit csinált a beavatóm.
Mint említettem, mindezek előtt elég emelkedett időszakomat éltem. Olyannyira, hogy többek között energiát is éreztem. Azt a különös bizsergést, fényt, melegséget a testemben. Ismerkedtem, játszadoztam vele.
Ezt csak azért hangsúlyozom, mert mindez a tanfolyam után, elmúlt. Legalábbis durván lecsökkent, zavaros lett.
Tisztában vagyok a tisztulási folyamat elméletével. De ez nem az volt. Az az ajándék, amit úgy éreztem, a saját utamon megkaptam, halványulni látszott.
Elég nyilvánvalóan, közvetlenül a tanfolyam után (úgy, hogy közben más tényező nem változott az életemben). Akkoriban ezt annak tudtam be, hogy a "mester" kókler volt, nem tudta mit csinált, és ahelyett, hogy megnyitott volna, sokkal inkább elzárt valamit.
Szeretnék megosztani egy saját történetet a témával kapcsolatban. Kicsit hosszú lesz, de talán meríthettek belőle, segíthet a döntésben.
Előtte picit magamról: nem vagyok vallásos, megkeresztelve sem. Vannak rosszallható dolgaim (némi gyarlóság, káros szenvedélyek), de összességében úgymond a "jó" oldalon állok. Legalábbis vallásos fogalmakkal élve Istennek van helye a szívemben, a Sátánnak nincsen. Próbálom a békét, megértést, a szeretetet elhinteni, megvetem a gonoszságot és a szándékos ártást.
Régebben érdekelt a lélek fejlődése, kerestem a megvilágosodást. Jó 12 évvel ezelőtt volt is egy "teljesség" élményem, sikerült eléggé kinyílni. Boldog voltam: ok nélkül, tisztán.
Egy évvel azután történt, hogy a főnökömmel való beszélgetés közben rátaláltunk egy közös érdeklődési pontra, a spiritualitásra. Mint kiderült, Nadi mester.
Őszintén szólva nem nagyon hittem benne, mert nem tűnt teljesen stabilnak az illető. Míg én abban az időszakban eléggé az voltam (úgy éreztem sokkal inkább taníthatnám én, mint ő engem).
Ennek ellenére belementem az ajánlatába. "Miért is ne" alapon, plusz a főnököt nem szerencsés ugyebár visszautasítani. Úgy voltam vele, hogy baj nem lehet, csak egy tapasztalat.
Maga a néhány napos tanfolyam nem volt nagy szám. Végig azt éreztem, hogy a nadis hölgy sokkal inkább "aggyal", magolásból dolgozik, mint szívvel, átérzésből.
A beavatásra viszont annyiban kitérnék, hogy az már akkor egy furcsa dolog volt. Mivel egy kisebb csoporttal végeztük a tanfolyamot, a személyes beavatás alatt egyenként átvonultunk a "mesterrel" egy másik szobába. Ez önmagában érthető is lenne, hiszen az ember jobban felenged, ha közben nem bámulják a társai.
Ami már akkor is visszás volt, hogy a szobában koromsötét volt. Persze mondhatjuk, hogy akár a zavaró fényforrások kizárása miatt, de (kicsit keserűen elviccelve) csak remélni merem, hogy a szoba nem pentagrammokkal és Baphomet szobrokkal volt körbe rakva.
A szemem végig be volt hunyva, a jó ég tudja, mit csinált a beavatóm.
Mint említettem, mindezek előtt elég emelkedett időszakomat éltem. Olyannyira, hogy többek között energiát is éreztem. Azt a különös bizsergést, fényt, melegséget a testemben. Ismerkedtem, játszadoztam vele.
Ezt csak azért hangsúlyozom, mert mindez a tanfolyam után, elmúlt. Legalábbis durván lecsökkent, zavaros lett.
Tisztában vagyok a tisztulási folyamat elméletével. De ez nem az volt. Az az ajándék, amit úgy éreztem, a saját utamon megkaptam, halványulni látszott.
Elég nyilvánvalóan, közvetlenül a tanfolyam után (úgy, hogy közben más tényező nem változott az életemben). Akkoriban ezt annak tudtam be, hogy a "mester" kókler volt, nem tudta mit csinált, és ahelyett, hogy megnyitott volna, sokkal inkább elzárt valamit.
Egy-két hónappal később meghalt a
nagymamám, elhagyott a barátnőm, kitettek az állásomból. A dolgok elég
rosszra fordultak úgy általában, nem találtam a helyemet.
Félreértés ne essék, jól tudom: az ember, ha kisiklik az élete, szeret rögtön mást hibáztatni, felelőst keresni. Nem ez a célom, és akkoriban ezt össze sem kötöttem a Nadival. Mégis, sok év elteltével, néha előbukkan a semmiből a gondolat, hogy az a pillanat (a beavatás) többről szólt, mint hittem akkor. Újra mondom, nem szeretnék vádaskodni, hiszen mindenki a saját szerencséjének a pogácsa. Viszont valahogy ez nem hagy nyugodni. Ma rá is kerestem, lehet-e összefüggés, másnak is volt-e hasonló élménye. Így jutottam ehhez a bejegyzéshez.
Ha ma dönthetnék, nem mennék el a tanfolyamra. Hinnék (az akkor még tökéletesen működő megérzéseimben), hogy erre nincs szükségem.
Mivel realistának tartom magam, nem hiszek el semmit, de nem is tagadok meg semmit. Nyitott vagyok minden lehetőségre: lehet a véletlen játéka, de akár az is elképzelhető, hogy akaratom ellenére (ha nem is sátáni), de egy sötét energiákat képviselő rituálé áldozata lettem. Akkoriban ezekben nem hittem, de sajnos azóta be kellett látnom, hogy meglepően sokan foglalkoznak sötét dolgokkal a világban.
Nos, ez az én kis beavatós történetem. Bocs, ha hosszú volt, de alapos akartam lenni. Ha valakinek van hasznos meglátása, hasonló élménye, vagy ismer egy jó ördögűzőt (vicceltem), szívesen várom.
Félreértés ne essék, jól tudom: az ember, ha kisiklik az élete, szeret rögtön mást hibáztatni, felelőst keresni. Nem ez a célom, és akkoriban ezt össze sem kötöttem a Nadival. Mégis, sok év elteltével, néha előbukkan a semmiből a gondolat, hogy az a pillanat (a beavatás) többről szólt, mint hittem akkor. Újra mondom, nem szeretnék vádaskodni, hiszen mindenki a saját szerencséjének a pogácsa. Viszont valahogy ez nem hagy nyugodni. Ma rá is kerestem, lehet-e összefüggés, másnak is volt-e hasonló élménye. Így jutottam ehhez a bejegyzéshez.
Ha ma dönthetnék, nem mennék el a tanfolyamra. Hinnék (az akkor még tökéletesen működő megérzéseimben), hogy erre nincs szükségem.
Mivel realistának tartom magam, nem hiszek el semmit, de nem is tagadok meg semmit. Nyitott vagyok minden lehetőségre: lehet a véletlen játéka, de akár az is elképzelhető, hogy akaratom ellenére (ha nem is sátáni), de egy sötét energiákat képviselő rituálé áldozata lettem. Akkoriban ezekben nem hittem, de sajnos azóta be kellett látnom, hogy meglepően sokan foglalkoznak sötét dolgokkal a világban.
Nos, ez az én kis beavatós történetem. Bocs, ha hosszú volt, de alapos akartam lenni. Ha valakinek van hasznos meglátása, hasonló élménye, vagy ismer egy jó ördögűzőt (vicceltem), szívesen várom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése