Spiritizmus
Bár a hagyományos hinduizmus és buddhizmus elismeri a mantrák és mandalák pszichikus erőket és megvilágosodást ajándékozó istenekhez való kapcsolatát, sok szempontból ezeknek az "isteneknek" a működése hasonló az ősi okkultizmushoz és modern channelinghez, és nem lehet különbséget tenni közöttük.
Amikor az egyén az "istenekkel" való kapcsolatára, vagy lényegében a nekik való átadásra, vagy az istenektől jövő siddhi elérésére (pszi erő) utal, akkor a vallási hagyomány oda vezethet, hogy az egyén ezt tényleges istenségként értelmezze. Ugyanakkor keresztény szempontból az egyén egy erőteljes szellemi entitással kerül kapcsolatba, amit a Biblia démonként azonosít. A pogány világ, múlt és jelen, már régóta imádja az "isteneit", de Pál apostol ezeket az isteneket démonokként azonosítja.
Sajnos a mantrát és mandalát használó emberek milliói, démoni erőkkel játszanak. Attól függetlenül, hogy aki ezeket használja a természetét bagatellizálja vagy lélektanilag megmagyarázza. Az okkult befolyás érezteti magát:
A mandalákon ábrázolt rengeteg szellemi lény ábrázolása természetesen felveti ezeknek a teremtményeknek a besorolását. Egyes szakemberek pusztán szimbólumoknak, de mások objektíven létező entitásoknak tekintik őket. Azok akik idealistán minden entitást az elme szüleményének látnak, besorolás szempontjából mind egyformák.
Sajnos a spiritiszta befolyás belső és pszichés funkcióként vagy kozmikus valóságként való újradefiniálása nem változtat meg semmit a rosszindulatú démoni entitásokkal kapcsolatban, akik ilyen értelemben működnek. Tudomásul kell vennünk, hogy a mantrák és mandalák használatával az istenségeket imádjuk. Mint ilyen elősegíti a bálványimádást ami miatt az Isten figyelmeztet.
Mandalák és spiritizmus
Az alábbi hivatkozások bemutatják hogyan funkcionálnak a mandalák az imádat tárgyaiként, kapcsolatként és/vagy az "istenekhez" való könyörgésként:
A mandalák gyakran működnek az imádat tárgyaiként... A résztvevők gyakran imádkoznak a mandala isteneihez, hogy biztosítsák a jólétet és védelmet a csapások ellen. Mágikus síkon a mandalák felülemelkednek a szimbólumokon és a gyakorlatban az istenségek megidézésre szolgál.
A tantrikus meditációban a kántálás és a meditáció képes létrehozni a mandalát istenségekkel benépesítő világát.
Számos hagyományban az az "istenség" maga aki segíti a jelöltet a spirituális úton, akár a megváltozott tudatállapotban is, kifejleszti a pszichikus képességeket, teljesíti a nehéz jóga testtartásokat és így tovább. "Itt szükséges a sadhana (spirituális út) gyakorlásának fejlesztése, hiszen a mandala az adott istenség helye, aki a közepén lakozik. A rituális tárgyak vagy felajánlások sajátos kapcsolatban állnak az isteni minőséggel, amit a rituális cselekmény idéz meg."
Mantrák és spiritizmus
Régóta úgy nevezik a mantrákat mint amik megidézik az isteneket, és a funkciók ma a modern okkultizmusban, hinduizmusban, buddhizmusban, és a New Age mozgalomban sem különböznek. Tény hogy a mantrák és az istenek egy és ugyanazzá válhatnak. Az istenek és a mantrák közötti szoros összefüggés miatt a mantra "az istenség kifejezőjévé válhat", és az tény, hogy "a mantrák maguknak az istenségeknek a kinyilatkoztatására vannak, kimondva a meghatározott mantrát az istenség megidézhető, vagy legalábbis a hatalma lehívható. A mantra ebben az esetben több mint egy hang, ez az isteni rezgés kiáradása; az istenség azonos vele, és mint istenség örök marad." A mantrák többféle módon képződhetnek. Létrejöhetnek ihlet eredményeképpen, küldheti közvetlenül egy istenség híve.
A Harper’s Dictionary of Hinduism megjegyzi, hogy a mantrákat a "választott istenség kommunikációjához" használták, röviden kitér arra, hogy a hindu védák szerint mágikus és okkult célokra használták a mantrákat:
Az RG [Rig-veda]-ban segítségül hívják az isteneket mantrákkal a közelgő csata sikerének érdekében, hogy elhárítsa az aszályt, hogy megadja a hosszú életet, és az AV-ban [Artharvaveda] hogy megmeneküljön minden bajtól és nehézségtől, és hogy minden igényét kielégítse. Az AV mantrák arra is szolgálnak, hogy elűzzék a betegség és a láz démonait, megbabonázzák és elpusztítsák az ellenséget, és hogy felszítsa a szerelmet viszonzatlan szerelem esetében.
A következő idézetben figyelje meg milyen kapcsolat van a mantra és a jelképezett istenség között:
Egy mantra hatékonysága attól függ az "istenség" valódi név tartalmától (nama) vagy, ....az ezoterikus szótag (pl. Om) "mag" (bija) megfelelőjétől, ami gyakorlatilag kapcsolódik önmagához és megtestesíti amikor kimondják. A mantrát elfogadják mint ami megmutatja a "látnok" "látomását" akinek közvetlen tapasztalata van az "istenséggel" vagy a tudatával, és akinek az elméje (manas) megfogalmazza a (mantra) összetételét, hogy tökéletesen megragadja a nevét, karakterét és az "istenség" hatalmát." Egy ilyen mantra akkor használható az "istenség" rendszeres megidézésére, ha a mester (Guru) vagy tanár (Acarya) szájából hallani, aki tudja hogyan ismételje tökéletesen, ideértve a megfelelő mentális koncentrációt és akaratot... A tanítvány köteles alávetni magát a hosszú ismétlési folyamatnak... amíg a hangrezgéseinek a ritmusa az "istenségéhez" hasonlóvá alakítja át tudatát."
Az értekezés lezárásaként idézünk egy részt John Weldonnak a transzcendentális meditációjával kapcsolatos kritikájából, a The Transcendental Explosion-ból. A könyv egyik függelékében a TM-ben használt mantrákat sorol fel, és megmutatja nem csupán "jelentés nélküli hangok" , ahogyan a TM támogatói állítják, hanem egyértelműen hindu istenekhez kapcsolódnak. Figyeljük meg újra a szoros összefüggést a mantra és az általa képviselt isten között, és azt a könnyedséget amellyel az istenség átvette a hívő személyisége fölötti hatalmat:
Sir John Woodroffe a hindu tantrizmus elismert szakembere állítja:"Minden mantra rendelkezik devata-val (isten); minden devatanak van saját mantrája... A devata felismerésének leghatásosabb módja a "bija mantra" és a “The Mantra of a Devata is the Devata” (Woodroffe, The Garland of Letters, Madras, India, Ganesh Company, 6th edition, 1974, pages VIII, 260-61).
Állítólag a mantra hangjának ritmikus rezgései átalakítják a hívőt, és igyekezettel felemelkedhet isteni formába.
Woodroffe egyenlőséget tesz a következő bija mantrák és a hindu istenek közé:"Hrim Sivához és Prakritihez (Vishnu és Purusha) kapcsolódik és imádja Bhuvanesvari istent; Krim Brahmahoz kapcsolódik és Kálit imádja; Ram a tűzisten Agni mantrája; Ing az "Aim" egy változata, Sarasvati mantrája és Vanit imádja; Shirim a Srim származéka, Srim egy származéka Laksmi isten mantrája; Thim Shiva és Bhairava istenekhez kapcsolódik és imádja őket. Shyama valószínűleg Krishnához kapcsolódik.
M. H. Harpers megfigyeli:"A hinduk számára a mantra nem csak egy formula vagy ima... ez maga az istenség... A japa célja a mantra gyakori ismétlése, a hívő személyiségének átalakítása az imádatban. A hívő minél inkább fejlődik a japában, annál jobban részt vesz az istenség természetében akit imád, és annál jobban elveszíti önmagát. (M. H. Harper, Gurus, Swamis and Avatars, West Philadelphia, Westminster, 1972, pages 97-98, emphasis added).
Woodroffe egyetért azzal, hogy az isten mantrája valójában feltárja az istent az egyén tudata számára, a segítségül hívás és a mantra szimbolizálja az istent és a hatalmát. Aki egy isten mantráját használja az istenhez hasonlóan alakul át. (Woodroffe, The Garland of Letters, p. 277; The Serpent Power (Dover, 1974), p. 88) Patanjali ezt mondja, "Szent szavak ismétlése közvetlen kapcsolatot teremt az imádott istennel", és szert tesz pszichikus erőkre is a mantra ismétlésével. A nevének újbóli ismételgetésével felébreszti ezt az erőt... (Shree Purohit Swami, trans., Aphorisms of Yoga by Bhagwam Shree Patanjali (London: Faver & Faver, 1973, rpt, pp. 54, 79-80).
Mircea Alidea a jóga szakértő úgy írja le a mantrát mint isteni létezőt, megjegyzi, "A szabályoknak megfelelően bija mantrát ismételgetve a gyakorló egyesül ontológiai lényével (természet), egybeolvad az istennel... konkrétan magával. (Mircea Eliade, Patanjali and Yoga (NY: Schockem, 1975, p. 183, emphasis added).
Kétség sem fér hozzá, hogy a mantráknak lényegi és közvetlen kapcsolatuk van a pogány vallások isteneivel, istenekkel melyeket a Biblia démonoknak hív.
Védelem a gonosz ellen?
Ezeknek a gyakorlatoknak a démoni potenciálja illusztrálható az ismert irodalmon keresztül, hogy a gonosz istenségek megjelenhetnek a mantrák és mandalák használata során. Akkor is megjelenhetnek, ha a gyakorló azt gondolja csak pusztán szavak, szimbólumok és állítólagos jó istenségek:
Bizonyos mandalák gyakran meg vannak jelölve dühös alakzatokkal akik szörnyű grimaszokat mutatnak be, és szörnyű fegyvereiket forgatva növelik ijesztő voltukat... Ezeknek a félelmetes lényeknek az ismerete hatékony lehet az esetleges rosszakaratú istenségek ellen, melyekkel megküzdhet tudati formában.
Megmagyarázza a mágikus rituálékhoz való hasonlóságát az tény, hogy a kör alakú mandala állítólag "védelmet nyújt a rosszindulatú erők ellen", de a hívatlan gonosznak is fennáll a lehetősége.
Számos, az Atharvaveda-ban használt mandala valójában " a gonosz kivédésére szolgáló rövid varázsige..." És bizonyos hagyományokban a mantrákról azt tartják szükséges eszköz az "elme védelmére" ezen eljárások gonosz lelkeitől. Sajnos a gonosz erők ellen kínált állítólagos "védelem" nem jelent garanciát, ahogyan ezt az okkult történelem maga is bizonyítja. Még a buddhista forrás H. V. Guenther és a vezető tibeti buddhista guru Chogyam Trungpa is figyelmeztet The Dawn of Tantra c. könyvében, hogy rendkívül romboló lehet az alapos ismeret nélküli "vizualizáció gyakorlása" [pl. egy mandalával]. A tantrikus írások bővelkednek a vizualizációval kapcsolatos figyelmeztetésekben."
A mantrák potenciálisan veszélyesek. "Néhány hindu és buddhista mantrát rendkívül veszélyesnek tartanak, ha hibásan vagy rosszul mondják ki... Az ilyen mantrák előírják a kiejtésük pontos ismeretét, az intonációt, az időzítést, és gyakran több napos tisztító rítusok előkészítését mielőtt elmondják." Más szóval a mantrákhoz kapcsolódó előkészületek és a potenciális veszélyek miatt ezek hasonlóak az okkult és mágikus rituálékban használtakhoz.
Ezen kívül ismert, hogy az okkultista aki nem tudja halálakor hatalmát átadni egy másik személy részére, gyakran vív pokoli haláltusát. De mantra használónál is láthatjuk ezt a jelenséget, aki nem tudja átadni a mantrát:
Indiában van egy hiedelem, ami szerint minden varázsló birtokában van egy szörnyen rosszindulatú mantra, amely forrása a sikerének és hatalmának. Egy személynek egy ilyen mantrája ismert, és ez tudásának hordozója aki rendelkezik a mantra hatalmával. Mivel halála időpontjához közeledve hatalmas feszültség alakul ki, elviselhetetlen terhet jelent a mágus számára, kimondhatatlan gyötrelmet okozva neki. Azt mondják a mágus nem halhat meg addig, míg valaki másnak át nem adja a mantrát. A híres mágusokról szóló történetek elmesélik, hogy kínzóan gyötrelmes a vég, egy élőhalott állapot, mert nem tudták magukat megszabadítani a mantra terhétől, hiszen senkit nem találtak aki hajlandó átvenni a titkot tőlük, az anyagi haszonnal járó adomány ellenére sem.
Összefoglalva, a mantrák és mandalák széles körben használtak az amerikai vallási életben, de az embereknek kevés fogalmuk van a történetükről, céljukról és a lehetséges következményekről.
Forrás:https://www.jashow.org/articles/new-age/the-connection-between-mantras-mandalas-and-spiritism/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése