Tanúságtételek:Szabadulás az okkultizmusból

Az alábbi tanúságtételt Éduától kaptam, akinek sikerült megszabadulni az okkultizmus csapdájából. Szó esik benne a "szellemi vezetőkről" is, akikről korábban írtam egy bejegyzést. Itt világosan kiderül, hogy a szellemi vezetők nem mások mint gonosz lelkek, akik átverik az embereket és megkötözöttségbe taszítják. Továbbra is várom történeteiteket arról, hogy ti hogyan szabadultatok meg az ezotéria és okkultizmus fogságából. 

   

 

 

 

"Az én történetem 2005-re nyúlik vissza. Egyedülálló anya voltam, kislányom akkor 5 éves volt. Jóslással kezdődött. Cigánykártya, gyertyamágia, angyaljóslás, aztán halottlátás. Mivel ez a történet most kifejezetten a jógáról és meditációról szól, így most történetemet "leszorítom" erre a témára.

Mint sok mindent, ezt is kipróbáltam, és sajnos sikerrel jártam. Azzal kezdődött, hogy kisvárosomban egy "neves" könyvíró angyaltanfolyamot hirdetett a helyi ezoterikus boltban. Mivel minden kellékemet onnan vásároltam, így a hír eljutott hozzám. Három napos tréning volt, reggeltől estig tartott.

Minden alkalommal meditálással kezdődött. A többieknek nagyon könnyen ment, kivéve nekem. De harcos természetem volt, és nem akartam feladni. Végül aztán a második napon úgy vezette az elménket ez a férfi, hogy el kellett képzelni egy tavat, ami náddal van körülvéve. El kellett képzelnünk a szeretteinket és a tanfolyami társainkat is azon a helyen. Majd azt mondta, hogy "most megjelenik Jézus testvérünk, és behív minket a vízbe. Egyre mélyebbre és mélyebbre haladunk a vízben."

Amikor ezt elkezdte, kinyitottam a szemem, és azt láttam, hogy mindenki átszellemülten mosolyog. Én meg ott ültem, és nem ment. De újra megpróbáltam, és akkor áttört valami. Egyszer csak ott térdeltem egy sziklás hegyen. Sötét volt, fújt a viharos szél. Felemeltem a fejem, és három keresztet láttam. A középső előtt voltam, és folyt rám a vér. Akkor láttam, hogy vérben térdelek. Mindenem csupa vér volt. Jézus keresztje előtt térdeltem, és az Ő vére csöpögött rám. Rázott a zokogás, és sírva kértem, hogy bocsásson meg nekem. Bocsásson meg nekünk, amiért ezt tettük vele. Akkor, abban a pillanatban nyilvánvaló volt számomra, hogy ez az én bűnöm miatt is van. Annyira sírtam, hogy a pulóver, ami rajtam volt, szó szerint vizes volt. Nem bírtam abbahagyni.

Elment a látomás, és hosszú percekbe telt, mire meg tudtam nyugodni. Mindenki furcsán nézett rám. Nekik boldog, vidám és színes élmény volt a meditáció. Kérdezték, hogy mit láttam, és én el is mondtam. Még furcsábban néztek. Én meg persze el akartam ütni ennek a dolognak az "élét", mert ekkor én még nem tértem meg. Azt mondtam viccesen, hogy ők tehetnek róla, mert az összes boldog, vidám Jézust elvitték, nekem csak a szenvedő maradt.

A harmadik nap végére megtanultam kézzel érzékelni betegségeket, és kézrátétellel "gyógyítani". Utolsó este fel is kentek. Úgyhogy én nagyon mélyről jöttem. De ezt azért volt fontos elmondanom, hogy megértsük, hogy bár Isten szólt, és elég nyilvánvaló volt, az ember szabad akarata mindent keresztülhúzhat. Mivel pedig az utána lévő napokban óriási sikerélményeim voltak a gyógyításban, el is felejtettem ezt az áttörő élményt.

A tanfolyam végén, amikor a búcsúzásra került sor, akkor az oktatóm beszélni kezdett nekem a szellemi vezetőről, akit meditációban és jógában lehet elérni. Biztatott, hogy nagy ajándék van bennem, és biztosan hamar sikereket érhetek el. Már másnap el is kezdtem. Itt kezdtem a kundalíni jógát használni. Nem volt nagy kunszt, az interneten mindent megtaláltam erről. Napról napra hívtam a szellemi vezetőmet. Kértem, hogy nevezze meg magát. Kértem, hogy nyissa meg a harmadik szemem. Eleinte simogatást éreztem, nagyon gyengéd érintéseket, aztán suttogást. Nem tudtam kivenni, hogy mit mond, de a fülem egyre érzékenyebb lett. Aztán napról napra növekedtem ebben. Például mentem az utcán, és láttam emberek feje felett sötét foltokat. Volt, akinek teljesen befedte a fejét a sötét homály.

Egy nap épp nagyon mélyen benne voltam a meditálásban, amikor csengettek. Általában kikapcsoltam a csengőt, és lehalkítottam a telefont amikor meditáltam, de aznap elfelejtettem. Nem is értem miért, és hogyan történhetett, mert egyébként nagyon szertartásos dolog volt belemenni ebbe. Szóval nagyon benne voltam, már szinte megértettem a suttogásokat, amikor valaki eszeveszetten csengetni kezdett. De tényleg: rátenyerelt a csengőre. Amikor az ember olyan mélyen van, akkor nagyon lassan és óvatosan kell visszajönnie. Nos ez a nagy hang engem szinte kitépett abból az állapotból. A szívem majd kiugrott a helyéről, hányingerem lett és szédültem. Alig bírtam kitántorogni az ajtóig. Egy kicsi, 42 négyzetméteres lakásban lakunk, mégis percekig tartott, mire az ajtóhoz értem.

Közös udvaros házban lakunk, és amikor kinyitottam az ajtót, a szomszédaim kinn voltak az udvaron, de az ajtó előtt senki. Kérdeztem tőlük, hogy ki csengetett hozzám, nem látták? Mire azt felelték, hogy nem is volt senki az udvarban, egy fél órája kinn beszélgetnek. Ma már bizonyos vagyok benne, hogy Isten kegyelme volt...

Mégis, ezután az eset után folytattam utamat a pokol mélye felé. Jósoltam, jógáztam és meditáltam tovább, és egyre csak növekedtem és növekedtem ebben. Aztán egy nap egyik vendégem eljött hozzám, és kártyát vetettem neki, de egyszer csak nem voltam egyedül. Úgy értem, hogy bennem belül megjelent valaki, aki nem én voltam. Ott létezett egyszercsak az elmémben, és mindenféle információt osztott meg azzal a hölggyel kapcsolatban, aki jósoltatni jött. Nagyon ijesztő és felkavaró érzés volt. Olyan volt, mintha megerőszakoltak volna. Nem volt ijesztő vagy épp félelmetes, mégis féltem tőle. Azt mondta, hogy ő az én szellemi vezetőm, aki mindig más alakban fog megjelenni nekem, de csak azért, hogy ketten közösen segíthessünk azoknak az embereknek, akik jönnek hozzám.

Magyarul: mindig felvette a vendég elhalálozott szerettének a külsejét, és tudta is, hogy mit kell mondanom, hogy az az ember hinni kezdjen ebben. Alig vártam, hogy túl legyek rajta. Tartottam magam amiatt az ember miatt, aki velem szemben ült. De alighogy elment, összeomlottam. Már nem akartam ezt. Féltem. Utána már nem tudtam "kikapcsolni". Sohasem voltam egyedül, mindig ott volt bennem. Hallottam, ahogy lélegzem, és azt is, ahogyan az a valami bennem lélegzik.

Még egy fél év telt el így, amikor egy helyre felvettek dolgozni, és az ottani kolléganőm bizonyságot tett nekem. Elmondta, hogy bár segíteni szeretnék embereknek, amit teszek, az bűn. Pénteken bizonyságot tett, szombaton kidobtam mindent a lakásomból, vasárnap elmondtam a megtérő imát. Egy hónapra rá megvolt a bűnvallásom egy péntek este, ami szombat hajnalig nyúlt, aztán szombat délelőtt bemerítettek Jézus Krisztusba.

A szabadulásom története persze nem ennyire egyszerű. A sátán erősen kapaszkodott belém. Rengeteg álmatlan éjszakám volt, félelmekkel tele és kétségekkel, de egy biztos:

AKIKET A FIÚ MEGSZABADÍT, AZOK VALÓSÁGOSAN SZABADOK!

Ennek immár hat éve, hogy teljesen megszabadultam a varázslás és boszorkányság alól. Azóta is dolgozik rajtam az Úr.
Férjhez mentem, és boldog családként élünk. A lányom már 15 éves, és ő is befogadta az Urat. A férjemmel egyszerre volt a bemerítésük, három évvel ezelőtt.

Nem mondom, hogy már minden rózsaszín. De élő reménységünk van, és tele vagyunk bizonyságokkal, hogy JÉZUS ÉL"