Az Eucharisztia csodái

Ez a bejegyzés azért készült, hogy megmutassam van valódi megoldás a problémákra. Nem csak az ezotéria és az okkultizmus adhat (ál) megoldást a problémáidra. Itt van Jézus, aki jelen van az Oltáriszentségben. Ma is ugyanúgy gyógyít és szabadít, mint amikor még köztünk élt. Mindenkire vár, hogy hozzá menjünk és letegyük elé problémáinkat, kéréseinket, dicsőítő imáinkat.

Amennyiben csak úgy nagyjából, mondhatni felületesen vizsgáljuk meg az Eucharisztiát, akkor megállapíthatjuk, hogy ez egy jelentéktelen fehér, búzából készült ostya. Mi lehet benne csodálatos és mitől lenne gyógyító ereje. Nos, alap esetben ez valóban így van. Egy kis kerek fehér ostya darab. Egészen addig, míg a pap át nem változtatja Jézus testévé. Akkortól Jézus valóságosan jelen lesz benne, minden hatalmával együtt. Nem akarok sokáig elidőzni a teológia fejtegetésekkel, tekintsük át a történetét.

Utalások a Bibliában

Az Euacharisztiát Jézus alapította az utolsó vacsorán. A Bibliában több helyen is találunk utalást az Oltáriszentségre. 

^"22Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” ²³Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. ²⁴Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. ²⁵Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."

Mk 14

^"47Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. ⁵⁰Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. ⁵¹Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” ⁵²Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” ⁵³Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. ⁵⁴De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. ⁵⁵A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. ⁵⁶Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. ⁵⁷Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. ⁵⁸Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” "

Jn 6

^"21Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról. ²²Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?"

1Kor 10

Az Oltáriszentséget csak tiszta lélekkel vehetjük magunkhoz.

^"23Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, ²⁴hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” ²⁵Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” ²⁶Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. ²⁷Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. ²⁸Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, ²⁹mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. ³⁰Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak."

1Kor 11

Jézus egy misztikusnak (illetve valószínűleg soknak) is megmutatta/elmondta, hogy Ő valóságosan jelen van az Eucharisztiában.

Szent Fausztina nővér naplójában gyakran szerepel az Oltáriszentség, mint Jézus teste.

Jézus egy alkalommal így beszélt hozzá:

",,Igyekezz ebben az órában elvégezni a keresztutat! -- mondta Fausztinának -- Ha ez nem lehetséges, kis időre térj be a kápolnába, tiszteld irgalommal teli Szívemet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben."

Másik helyen pedig

"Az ájtatosság végén, amikor a pap kezébe vette a Legszentebb Oltáriszentséget, hogy áldást adjon, hirtelen megláttam Jézust úgy, ahogy a képen van. Áldást adott, a sugarak pedig az egész világra kiterjedtek. Ezután csodálatos fényességet láttam. Számtalan fényhullámból font kristályszerű lakhelyet, melybe nem léphettek be sem a teremtmények, sem a lelkek. A fényességen három ajtót láttam. Jézus abban az alakban, ahogy a képen láttam, bement a második ajtón ebbe a fényszentélybe, a Szentháromság hajlékába. Egyidejűleg egy szózatot is hallottam:
,,Ez az ünnep irgalmam belsejéből fakadt, s könyörületességem mélységében van megerősítve. Minden lélek, aki hisz és bízik irgalmamban, részesülni fog abban.'' Végtelenül örültem Isten jóságának és nagyságának."

Végül egy harmadik helyen.

"Ahogy elmélyedtem az imában, lélekben a kápolnában találtam magam, s láttam az Oltáriszentségben kitett Jézust. A monstrancia helyett megláttam az Úr dicsőséges arcát, aki azt mondta: ,,Amit te most valóságosan látsz, ezek a lelkek a hit által látják. Mily kedves nekem nagy hitük. Látod, hogy bár látszólag az életnek nyoma sincs bennem, de valójában teljes egészében jelen van minden ostyában. De ahhoz, hogy hatni tudjak a lelkekre, hinniük kell bennem. Ó, milyen kedves nekem az élő hit.''

Forrás: Fausztina nővér naplója

A KEK szerint az Eucharisztia " "Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával, azon az éjszakán, melyen elárultatott, megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy így a kereszt áldozatát a századokon át eljöveteléig megörökítse, és így szeretett jegyesére, az Egyházra bízza halálának és föltámadásának emlékezetét: az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét mint húsvéti lakomát, melyen Krisztust vesszük magunkhoz, lelkünket kegyelem tölti el, s a jövendő dicsőség záloga nekünk adatik."

és

Az Eucharisztia "az egész keresztény élet forrása és csúcsa". [146] "Az összes szentség, mint minden más egyházi szolgálat és az apostoli tevékenység is, a szent Eucharisztiához tartozik és reá irányul. Az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java, tudniillik maga Krisztus, a mi Húsvétunk."

A szentmise közepén a kenyér és a bor Krisztus szavai és a Szentlélek segítségül hívása által Krisztus testévé és vérévé válik. Parancsának megfelelően az Egyház az Ő dicsőséges eljöveteléig folytatja azt, amit az Úr szenvedése előestéjén tett: "Kezébe vette a kenyeret (...)" "Kezébe vette a borral telt kelyhet (...)." A kenyér és a bor titokzatos módon Krisztus testévé és vérévé válnak, ugyanakkor a teremtés jóságának jelei maradnak. A fölajánlásban hálát adunk a Teremtőnek a kenyérért és a borért, [164] "az emberi munka" gyümölcséért, ami előbb a "föld gyümölcse" és a "szőlőtő termése", azaz a Teremtő adományai. Az Egyház Melkizedeknek, a királynak és papnak a gesztusában, amikor fölajánlotta "a kenyeret és bort" (Ter 14,18), saját fölajánlásának előképét látja. [165] 
Forrás: http://www.katolikus.hu/kek/kek01322.html#K1341

A bibliai és egyéb idézetek után bemutatok néhány történetet, ami az Oltáriszentséghez kötődik.

Az Eucharisztia és a fizikai gyógyulások

 

Több könyv is tele van a gyógyulásokkal, melyek a szentmise alatt vagy kifejezetten az Oltáriszentség előtt imádkozva következtek be.

Emiliano Tardiff atya rengeteg gyógyító szentmisét tartott több országban és sok gyógyulást tapasztalt. Ő maga is súlyos beteg volt, de imádkoztak fölötte és meggyógyult. Utána tudott sok-sok emberen segíteni imával és szentmisével.
Sokféle betegségből gyógyultak meg emberek.

Egy a sok közül.

"A következő két napon Brazzaville-ben a papoknak és az apácáknak tartottunk lelkigyakorlatot. Két szentmisét kellett tartanunk két templomban , s minden beteget meghívtak. Az elsőt a Szent Péter templom előtt tartottuk, a teret teljesen megtöltő több ezer ember jelenlétében. Prédikációmban az "Oltáriszentségről a gyógyulás szentségéről" szóltam.

Az Úr ismét megerősítette, hogy valóban jelen van a szent ostyában, azzal, hogy két szélütöttet gyógyított meg. Az egyik egy 35 éves asszony volt, akit hordágyon hoztak el. Két és fél éve nyomta az ágyat. Áldozás után az Úr felállította. Segítettem neki, a kezemet nyújtottam. Elérte az oltárt, bár nagyon nehezen tette meg az odavezető három lépcsőfokot. Szinte megbolondult az örömtől, s a tömeg előtt táncolni kezdett. A közösség elragadtatottan lelkes volt. Ekkor a másik beteg, egy férfi, akit barátai a karjukban hoztak el, szintén felállt és egyedül, nyugodtan az oltárig ment. A különféle gyógyulások megsokszorozódtak. "
Forrás: Emiliano Tardiff-Jézus él! 

Francis Macnutt több könyvet is írt az ima erejéről. Egyik könyvében az Euchariszriával kapcsolatban így fogalmaz, amikor más papokkal beszélget a témáról.
"... De én legalább hat spontán gyógyulást láttam már mise alatt s azt hiszem, több száz gyógyulást láttam olyankor, amikor az áldozás után vagy esetleg szentmise után ezért külön imádkoztunk. A gyógyulásra legmegfelelőbb idő a szentmise, hiszen Jézus Krisztus ilyenkor egészen rendkívüli módon velünk van. "
Forrás: Francis Macnutt-Gyógyítás

Az Eucharisztia és szabadítás a gonoszlélektől

 

Említettem a bejegyzés elején, hogy az Oltáriszentség első látásra egy jelentéktelen fehér ostyának tűnik. Sokan ma sem hisznek benne. Mások egyenesen bálványimádásnak tartják. Súlyos tévedés. Ha valóban csak egy kis búzakenyér lenne, akkor nem lenne semmilyen hatása a gonoszra. Pedig van. Az ördög is tart tőle. Sőt. Az Eucharisztia mellett imádkozva sokkal hatákonyabb a szabadulás a gonosztól.

Nézzünk rá néhány példát.

"Egy nap Mexikóban elém hoztak egy asszonyt, aki évek óta egy különös betegségben szenvedett. Imádkoztunk gyógyulásáért, majd felkértük őt is, hogy imádkozza velünk együtt a Miatyánkot. De nem volt képes kimondani a a következő szavakat. : "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Nagy haragot érzett egyik ellensége iránt, aki sérelme megbosszulásaként rontást bocsátott rá. Ettől kezdve sokat szenvedett és gyűlölte azt az embert. Ez nemcsak egyszerűen egy érzés volt, hanem igazi rabság. Imádkozni kezdtünk, hogy szabaduljon meg a kötelékektől, de minden fáradozásunk eredmény nélkül végződött. Ekkor eszembe jutott egy fiatalember, akit a tanítványok nem tudtak megszabadítani a sátán kötelékeiből, ezért elvezették Jézushoz. Így hát mi is az Oltáriszentség elé mentünk és ott kértük Jézust, szabadítsa meg az asszonyt drága vére által. Az Úr azonnal megszabadította a boszorkányság szellemétől és a gyűlölettől. Hosszú idő óta most először tudta elmondani teljes egészében a Miatyánkot. "
Forrás:Emiliano Tardiff-Jézus él!

P. James Manjackal könyvében így ír a gonosz lelkek által kínzott emberekről. Miközben a szentmise áldozatot bemutatja, a következőket tapasztalja.

"A szentmisén átváltoztatáskor és a szentségimádás alatt gyakran látom, ahogy a gonosz lélek által kínzott és megszállott emberek rikácsolnak, kiabálnak, táncolnak és járkálnak, és a többieket zavarják. "
Tehát ilyen erős hatása van az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusnak.

Még folytatja a beszámolót.

"Egyszer, amikor Zágrábban (Horvátország) egy 15.000 fős tömeg jelenlétében tartottunk a stadionban szentségimádást, több mint egy tucat, gonosz lélektől kínzott és megszállott ember zavarta meg a programot. Így kiáltoztak: "Te, Jézus, menj innen, Jézus, ne zavarj minket, hagyj minket békén, Jézus, tűnj el ebből a teremből stb!"

Egy harmadik helyen így ír az Oltáriszentség hatásáról.

"Amikor az Oltáriszentség jelenlétében imádkoztunk olyan emberek szabadulásáért, akik erre rászorulnak, az ördög mindig nagyon hevesen reagál. Egyszer Indiában beteghez vittem az Oltáriszentséget, hogy a szent útravalót kiszolgáltassam neki. Útközben odajött hozzám egy tisztátalan lélektől megszállott hindu, és így kiáltott rám:"Te gazember, Krisztust viszed magaddal, aki azért jött, hogy elpusztítson minket? Nem mehetsz át ezen a területen, mert ez a miénk!"
A mellettem álló sekrestyés egész testében remegett, a ruhámba csimpaszkodott, és ezt suttogta: "Jézus, Jézus, ments meg minket!" Kivettem a pikszist (az Oltáriszentség szállítására használt szelencét) a zsebemből, majd keresztet vetettem vele a hindura, aki rémisztő rikácsolással a földre zuhant. Mikor a sivító kiáltozását meghallották, néhány ember odajött hozzánk és azt mondták, hogy ezt az embert egy Maha Kali nevű gonosz lélek szállta meg, és sok embert zaklat a környéken. Később megtudtam, hogy a férfi tejesen normális lett, és semmi bajt nem okozott többé az embereknek. "
Forrás: P. James Manjackal- Megérintett és meggyógyított

Xanteni Szent Norbert életében is van egy rövid utalás az Eucharisztia és a gonoszlélek kapcsolatára.

"Nivelles-ben odavitték Noberthez, a bűnbánati prédikátorhoz egy megszállott nőt. A szokásos ördögűzés ez esetben hatástalan volt. Szent Norbert a rákövetkező napon misét mondott. A szent átváltoztatáskor a démon így kiáltott fel a megszállottból: "Látjátok, hogyan tartja a kezében az ő kis Istenét!" Majd elhagyta a megszállottat.
Ferdinand Holböck-A legszentebb Oltáriszentség és a szentek

Lelki gyógyulás az Eucharisztia által 

 

Mary Usha nővér megkapta a gyógyítás karizmáját. Specialitása a belső gyógyulásért mondott ima. Sok embernek tudott lelki békét adni és feldolgozni a múlt sebeit. Az egyik páciense így emlékszik vissza az Oltáriszentség előtt mondott imára.

"A lelkigyakorlat ideje alatt folyamatosan törtek fel emlékeimbe bizonyos események, félelmek és bánatok. Mindahányszor elmondtam azt az imádságot az Oltáriszentség előtt, amely a kiengesztelődés és megbocsátás imája. Napi három alkalommal egy-egy órás szentségimádás volt. A harmadik napon délben tapasztaltam meg az Úr kegyelméből, hogy mit vitt végbe a lelkemben. Úgy láttam, nagy fény vesz körül és körülöttem kisebb-nagyobb leszáradt undokságok feküdtek a földön, amelyektől az Úr megtisztított, illetve megszabadított. Csodálatos hála, öröm és béke lett úrrá rajtam."

Forrás: Mary Usha- A gyógyulás forrásai

Egyedüli táplálék az Eucharisztia

 

A történelem során többen is voltak, akiknek hosszú évekig csak a szent ostya volt az egyedüli táplálékuk. Ezzel kapcsolatban is több könyv jelent meg.

Az egyikben több szentet vagy híres személyt felsorol, aki csak az Úr testét vették magukhoz hosszú időn keresztül.

Franciaországi Marthe Robin: ötvenegy évig csak a szent Eucharisztiából élt étel, víz és alvás nélkül.

Sziénai Szent Katalin: nyolc éven át csak a szent Eucharisztiából élt, étel és víz nélkül. Gyakran részesült misztikus elragadtatásban. Ilyenkor Jézus szent szívéből Krisztus drága vérét itta, mely Krisztus oldalából bőségesen árad.

A svájci Flüe-i Szent Miklós: tizenkilenc évig csak a szent Eucharisztiát vette magához, melyet minden nap egy idős pap szolgáltatott ki a szentmisén.

Németországi Neumann Teréz: 1926 karácsonyától semmit sem evett és ivott. 35 évig csak az Eucharisztiából élt. Súlya nem csökkent, jóllehet semmit nem evett és nem ivott. Kizárólag az Eucharisztiának köszönhette, hogy életben maradt.

A belgiumi Louise Lareau: misztikus volt, több alkalommak elragadtatásba esett. Sok csodát tett életében, Jézus stigmáit is hordozta. 1871 áprilisától nem vett többé magához ételt. Ha mégis megpróbált enni, rögtön kihányta. Csak a szent Eucharisztiával táplálkozott. Tizenkét évig aludni sem tudott.
Forrás: P. James Manjacakal-Megérintett és meggyógyított. 

Rajtuk kívül még sokan mások csak Jézus testével táplálkoztak, mást nem vettek magukhoz.

Egyéb csodák az Eucharisztia által

 

Csodák és gyógyulások Horvátországban

A szerző több horvát városban is csodás gyógyulásokat látott. 

"... például sokizületi gyulladásban szenvedő, kerekes székben lévő, ágyhoz kötött béna emberek az  a legszentebb Oltáriszentség jelenlétében mondott gyógyító ima alatt felálltak és járni kezdtek. Sok gyógyíthatatlannak tartott rákos gyógyult meg orvosaik legnagyobb meglepetésére. 

Svájcban egy néma gyerek gyógyult meg, miután az édesanyja kiengesztelődött az anyósával.

Észak Indiában, Bhilaiban is történt csodás gyógyulás. Egy hindu család ment oda Manjackal atyához, mert a férfinek pikkelysömöre volt, ezenkívül a homlokán egy citrom nagyságú daganat is nőtt, ami fájdalmat okozott. A feleségének vérzett a méhe, a gyerekek pedig influenzások voltak. Az atya kivette a cibóriumot a tabernákulumból és imádkoztak előtte. A férfi megérintette a cibóriumot, amit általában nem szabad. 

"Mikor a cibóriumot megfogtam, hogy visszavigyem a templomban lévő tabernákulumba, Krishnan (a férfi) megkérdezte: "Atya, kinyitnád ezt a kelyhet? Meg szeretném nézni, mi van benne." Azt válaszoltam, hogy csak néhány papírvékony búzakenyérdarab van benne, de mi keresztények hisszük, hogy Jézus valóságban jelen van bennük testével és vérével. Hirtelen azt válaszolta. " Nem hiszem, hogy csak valami kenyeret vagy papírt őrzöl benne, hanem valami nagyon erős dolognak kell lennie, olyannak, mint a mágnes, mert amikor az asztalra tetted, mágnesként kezdett el vonzani, és bocsáss meg, ha nem lett volna szabad megérintenem, de mikor megérintettem, olyan erő öntötte el a testemet, mintha elektromos áram ment volna át rajtam." Ujjával a homlokára mutatott és így szólt: "Nézd, atya, eltűnt a daganat a homlokomról, teljesen meggyógyultam! Hiszem, hogy egy titokzatos erő, amely ebből a kehelyből árad, meggyógyította a feleségem, a gyerekeimet és engem." Teljesen elképedtem, hogy egy ekkora daganat a benne lévő gennyel és vérrel teljesen eltűnt, és semmilyen heg vagy forradás nem maradt utána."

Még mindig Indiában vagyunk. Lakshimi (egy hindu özvegyasszony) torokrákkal és ennek áttéteivel küzdött. Szeretett volna áldozni, de erre nem volt lehetősége hinduként. Dühös volt. Később bement a templomba és a tabernákulum előtt imádkozott Jézushoz, mint a katolikus pap főnökéhez, aki nem engedte áldozni.

Kérte Istent, hogy gyógyítsa meg, mert Ő mindenkihez eljött, mindegy milyen néphez vagy valláshoz tartoznak. 

Így jellemzi az asszony az átélt találkozást Jézussal. 

"Ekkor egy hangot hallottam a lelkemben (ti. ima közben) : "Jöjj hozzám, gyermekem, én meggyógyítalak téged! Látom, nagy a te hited." Közelebb mentem a dobozhoz (a tabernákulum), letérdeltem és imádkoztam, ahogy a mi templomainkban szoktuk, és hirtelen nagy fényesség áradt a doboz körül, és ebben a fényességben egy erősen ragyogó kenyeret láttam, akkorát, amekkorát a sorban álló emberek ettek. Úgy sugárzott mint a nap, de mégsem volt vakító. Odajött hozzám, és megállt a szájam előtt. Én kinyitottam a számat és lenyeltem. Nincs az a szó, amivel le lehetne írni az ízét. Soha ilyen finomat nem ettem. Olyan íze volt, mintha egyszerre lett volna méz, vaj, mandula, kókuszdió, csokoládé, stb. "

A nő természetesen meggyógyult. 

Másik csoda is történt, két gyermektelen nő imádkozott (egy hindu és egy katolikus). Elmentek mindketten a szentmisére , majd Manjackal atya kitette az Eucharisztiát és gyógyító imát mondott értük. Radhmani a hindu asszony kiment és tanúságot tett arról, hogy Jézus meggyógyította és terhes lett. Akkor még valójában nem volt az, de a hit szemével látta a méhében növekvő gyermeket. 

Jézus, az Oltáriszentség csodáinak felsorolásával több kötet könyvet meg lehetne tölteni. Évszázadokon keresztül és még mai is képes csodákat tenni, lelki sebeket begyógyítani, elűzni a gonoszt és hitet adni. 

Sok templom üres, pedig Jézus vár minket. Sok helyen alig van szentség kitétel és szentségimádás, pedig ezzel hatalmas változásokat lehetne elérni a közösség érdekében. Jézus ott van magányosan a tabernákulum mélyén és mindenkit vár. Mindenkit szeret és mindenkit szeretne átölelni. 

Végül egy szentírási idézettel zárom a bejegyzést: "Vajon csak a zsidóké az Isten, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. Ugyanaz az Isten teszi megigazulttá a hitből a körülmetéltet éppúgy, mint hite által a körülmetéletlent."

Róm 3, 29-30