A reinkarnáció több, főleg keleti vallásokban jelent meg, de a New Age is felkarolta. Jól beleillik ebbe a minden az egyben katyvasz irányzatba. Nem kell nekünk Isten, hiszen mi is azzá válhatunk. Majd megvalósítjuk önmagunkat, de minimum a megidézett angyalunk segíteni fog felemelkedni. Nagyjából bűn sincs, hiszen az a jó hiánya. A reinkarnációval meg kis is kerülhetjük Isten ítéletét, már ha van egyáltalán. Gondolják az ebben hívők.
A keresztény vallásba egyszerűen nem fér bele a többszöri újjászületés gondolata. Ezt erősíti több Bibliában található rész, de a logika is.
Első körben megnéztem mi van a Szentírásban, ami kapcsolódhat a témához.
A szegény Lázár esete itt is felhasználható, mert a halál utáni ítéletet jól jellemzi.
"A dúsgazdag és a szegény Lázár.19Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. 20Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. 21Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. 22Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. 23Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. 24Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. 25Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. 26Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. 27Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra –, küldd el legalább az atyai házba. 28Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. 29Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. 30De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. 31Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk16
Tehát a gazdag életvitele miatt a pokolba került, míg Lázár a mennybe. Ha van reinkarnáció, akkor a fenti esemény, vagyis a pokolba és a mennybe kerülés nem is történhetett volna meg. A dúsgazdag, ha nem megfelelően élt, akkor úgyis újjászületik majd valamikor és akkor bizonyíthat egy másik életben.
"Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része..."
Zsid9, 27
Kerestem más forrásokat is.
Kovács Gábor atya a következőket írja honlapján a reinkarnációról:
"És most hadd mondjam el, miért vagyok teljesen biztos abban, hogy a reinkarnáció lehetetlen. Azért, mert az ember egységes lény. A lelkem én vagyok, de a testem is én vagyok. A test nem egyszerűen lakás, amelyből a lélek kiköltözik; ha a lélek elhagyja a testet, az ember meghal. Lelki funkcióinkhoz szükség van testünkre. Ezzel nem tagadom az ember természetfölötti jövőjét, de az a kegyelmi rendhez tartozik, nem a természet rendjéhez, s az is a test feltámadásával teljesül be. A merő természet rendje szerint az ember lelke, ha nem is semmisülne meg, a halál után nem volna képes további cselekvésre, kristályos időtlenségben maradna fenn. Ha viszont a lélek újból visszaágyazódik az anyagba, akkor azt a saját testévé határozza meg, hiszen az emberi szellem nem veszíti el személyazonosságát. Ha Gogol lelke újból testet ölt, az Gogol teste lesz, nem Latinovits Zoltán teste. Hitünk szerint ez meg is fog történni az Úr eljövetelekor, a holtak feltámadásakor. A föltámadt test azonosságát nem a molekulák azonossága biztosítja, elvégre testünk anyaga már életünkben is állandóan cserélődik, halálunk után pedig sok további test anyagává válhat. A föltámadt test azonosságát, mint Joseph Ratzinger – jelenlegi Szentatyánk – levezeti, a lélek azonossága biztosítja. A lélek szervezi a testet ezzé a testté. Egész egyszerűen ellentmondás, hogy ugyanaz a lélek egy másik testben éljen tovább. Ha a lélek ugyanaz, a test is ugyanaz; a föltámadás dicsőségét magára öltve is ugyanaz a test marad. A lélekvándorlás lehetetlen."
Forrás: http://hagiosz.net/?q=reinkarnacio
Valtorta Mária könyvében Jézus a pogányokkal beszélget, akik hisznek a reinkarnációban. Megcáfolja ennek létezését.
"-- Igen, a gyerek miatt, aki könnyedén megoldotta a kérdést, mondván: ,,Én nem akarok visszajönni, hacsak Jézus nem jön. De ha te mindent tudni akarsz, menj a másvilágra, és utána gyere vissza, és mondd meg nekünk, hogy emlékszel-e rá.'' Ismét mindenki nevet, és elmondják, hogy Szintika Máriától kért magyarázatot, mert nem értette meg jól annak az emlékezésnek a magyarázatát, amellyel a lelkek rendelkeznek, és ami megmagyarázza, hogy a pogányoknak lehet némi emlékük az igazságról. -- Én azt mondtam: ,,Talán ez megerősíti a lélekvándorlás feltevését, amiben sok pogány hisz?'' És Édesanyád megmagyarázta, hogy te valami egészen másról beszéltél. Megmagyaráznád ezt nekem is, Uram? -- Idefigyelj! Nem szabad azt hinned, hogy a lelkekben fennmaradt emlék az igazságról azt bizonyítja, hogy mi többször élünk. Most már eleget tudsz arról, hogy felfogd, hogyan teremtette Isten az embert, s az miként vétkezett és bűnhődött. Azt is megmondták neked, hogy Isten minden emberbe egy lelket adott. Ezt a lelket minden alkalommal teremti, és sohasem használja fel ismét a következő emberi testek számára. Látszólag ez ellentétben áll kijelentésemmel, hogy a lelkek emlékeznek valamire. Áll ez minden más lényre, az embert kivéve, akit Isten lélekkel ajándékozott meg. Az állatok semmire sem emlékezhetnek vissza, de az ember visszaemlékezik, lelkével. Honnan jön minden ember lelke? Istentől. Ki az Isten? A legértelmesebb, leghatalmasabb, tökéletes Szellem. Ez a csodálatos dolog, az Isten által teremtett lélek, amely Isten képét és hasonlatosságát bírja, kétségtelenül az Ő szent Atyaságának a jele, amely a teremtő jellegzetességeit hordja magán. Azért értelmes, lelki, szabad, halhatatlan, akárcsak az Atya, aki teremtette. Tökéletes, amikor az isteni gondolatból származik, és teremtése pillanatában, egy pillanat ezredrészében, azonos az első ember lelkével: olyan tökéletesség ez, amely ingyenes ajándék révén megérti az Igazságot. A pillanat egy ezredrészében. Utána, amint kialakult, beszennyezi az eredeti bűn. Hogy világosabbá tegyem ezt számodra, azt mondom, olyan ez, mintha Isten magában hordozná azt a lelket, amelyet megteremt, és a gyermek, születése közben, megsebesül egy eltörölhetetlen jel által. Érted? "
"Egy jóindulatú írástudó, aki később részt vesz az első csodás kenyérszaporításnál a kenyér és hal kiosztásában, közvetlenül e csoda előtt felteszi Jézusnak a kérdést, hogy létezik-e lélekvándorlás. -- Lelki fejlődés van. Lélekvándorlás nincs. -- Van, aki hisz benne. -- Tévednek. -- Belénk is a hellénizmus oltotta be ezeket a hiedelmeket. És a tudósok ezekkel táplálkoznak és büszkélkednek, mint valami igen előkelő étellel. -- Képtelen ellentmondás az olyanokban, akik átkot szórnak arra, aki csak egyet is elhanyagol a 613 emberi előírásból. -- Igaz. De... így van. Szívesen utánozzák azt, akit pedig gyűlölnek. -- Akkor utánozzatok engem, tekintve, hogy gyűlöltök. Nektek is jobb lesz. Az írástudó önkéntelenül is felnevet Jézus szellemes megjegyzésére. Az emberek tátott szájjal hallgatják a kettő szavait, a távol állók pedig elismételtetik azokat a közelállókkal. -- De, magunk között, te mit tartasz a lélekvándorlásról? -- Hogy tévedés. Már mondtam. -- Van, aki azt állítja, hogy az élők a holtaktól származnak, a holtak pedig az élőktől, mert ami létezik, az nem pusztul el. -- Ami örök, az, valóban nem pusztul el. De mondd csak: szerinted a Teremtőt korlátozza valami? -- Nem, Mester. Ennek feltételezése is lefokozását jelentené. -- Úgy van, amint mondod. Akkor pedig fel lehet-e tételezni, hogy Ő megengedi, hogy egy lélek újra testet öltsön, mivel több lélek nem létezhet? -- Nem lenne szabad feltételezni ezt. De mégis van, aki így gondolkodik. -- És, ami még rosszabb, hogy Izraelben gondolkodnak így. Egy izraelitában tökéletesnek kellene lennie a lélek halhatatlanságáról alkotott fogalomnak. Nagy dolog, hogy még a pogányok is felfogják ezt, noha téves feltételezésük, hogy ez miként történik. Az izraelita számára bűn, ha a pogányok módjára gondolkozik erről. Ez nem válik dicsőségére. A pogányok számára dicsőség, hogy közel járnak az igazsághoz, amikor megsejtik a léleknek nevezett titokzatos dolog örök életét, amely megkülönböztet minket az állatoktól. Ezzel szemben azok számára, akik ismerik az isteni Bölcsességet és az igaz Istent, a gondolat lefokozását jelenti, amikor egy ilyen kiválóan szellemi dolgot az anyaggal azonosítanak. A lélek csak a Teremtőtől az emberbe és az emberből a Teremtőhöz megy, amikor ez után az élet után jelentkezik előtte, hogy részesüljön az életre vagy halálra szóló ítéletben. Ez az igazság. És ahová küldik, ott marad. Örökre. -- Te nem fogadod el a tisztítóhelyet? -- De igen. Miért kérded? -- Mert azt mondtad: ,,Ahová küldik, ott marad.'' A tisztítóhely ideiglenes. -- Igen. Azért kapcsolom össze gondolatomban az örök élettel. A tisztítóhely már ,,élet''. Még nem teljes, nem szabad, de már élet. Amint véget ér a tisztítóhelyen való ideiglenes tartózkodás, a lélek elnyeri a tökéletes életet, minden korlátozás, megkötöttség nélkül. Csak a mennyország és a pokol maradandó, az üdvözültekkel és az elkárhozottakkal. A jelenleg létező három csoportból egyetlen lélek se testesül meg újra. És így lesz ez a végső feltámadásig, amely örökre megszünteti azt, hogy egy lélek egy testtel, a halhatatlan a halandóval egyesüljön. -- Nem az örökkévaló? -- Csak Isten örökkévaló. Az örökkévalóság azt jelenti, hogy nincs se kezdete, se vége. Ez Isten. A halhatatlanság azt jelenti, hogy tovább él, miután elkezdett élni. Ez az emberi lélek és Isten között a különbség. "
"Nem szükséges visszafelé menni. Ezt nem tudnád megtenni. Az elmúlt idő nem tér vissza többé, nem térhet vissza, és mi sem térhetünk vissza abba. De ez nem is szükséges. Közületek néhányan olyan helyeken laknak, ahol ismerik Pitagorasz iskolájának elméletét. Téves elmélet. A lelkek, akik befejezték földi tartózkodásukat, soha többé nem térnek vissza, semmiféle testbe sem, a földre. Nem állati testbe, ami nem lenne megfelelő, hogy egy olyan természetfeletti dolog, mint amilyen a lélek, egy állatban lakjék. Nem emberi testbe, mert hogyan nyerhetné el jutalmát a lélekkel egyesülő test az utolsó ítéletkor, ha annak a léleknek több test szolgált volna ruhájaként? Azt mondják azok, akik hisznek ebben az elméletben, hogy az utolsó test fog örvendeni, mert a lélek, az egymást követő megtisztulásokon, az egymást követő életeken keresztül, eléri a tökéletességet, és csak utolsó megtestesülésének jutalmát nyeri el. Tévedés és sértés! Tévedés és sértés Isten ellen, mert feltételezi, hogy Isten csak egy korlátolt számú lelket volt képes teremteni. Tévedés, és sértő az emberre nézve, mert oly romlottnak ítéli, hogy csak nehezen érdemli meg a jutalmat. Nem kap azonnal jutalmat. Kilencvenkilenc százalékban szükség lesz a megtisztulásra a földöntúli életben. De a megtisztulás felkészülés az örömre. Akit megtisztítanak, az már meg van mentve. És ha meg van mentve, testével együtt örvendezni fog az utolsó napon. Csak egy teste lesz lelke számára, mivel csak egy élete volt itt, és a testtel, amit szülei alkottak számára, és lelkével, amelyet a Teremtő teremtett azért, hogy a testet éltesse, örülni fog a jutalomnak. A lélekvándorlás nem lehetséges, amint az időben sem lehet visszafelé menni. De az akarat szabad működésével újjáteremtheti valaki magát, és Isten megáldja és segíti ezt az akaratot. Ti mindnyájan részesültetek benne. Íme, akkor a bűnös ember, aki gonosz, tisztátalan, bűnöző, rabló, romlott, másokat megrontó, gyilkos, szentségtörő, házasságtörő volt, a bűnbánat vizében lelkileg újjászületik, szétrombolja a régi ember romlott kérgét, elűzi a még romlottabb gondolkozásmódját, énjét, mintha a megmentésére törekvő akarat egy sav lenne, amely megtámadja és lerombolja a beteges burkot, amely egy kincset rejt magában, és csupasszá teszi saját lelkét, megtisztítva, meggyógyítva, új gondolatba felöltöztetve azt, a gyermek új, tiszta, jó ruhájába. Egy ruhába, amelyben megközelítheti Istent, és méltóképpen be tudja födni újjáteremtett lelkét, és meg tudja őrizni, és segíteni tudja azt, egészen addig, amikor részesülni fog Isten Országának dicsőségében. Emberi idővel mérve ez talán távol van, de isteni mértékkel mérve nagyon közeli lesz ez a holnap, amelyben teljessé válik szentsége."
Forrás: Valtorta Mária-Jézus és a pogányok
A Szűzanya egy jelenés alkalmával beszél a látnokoknak a reinkarnációról. Csak röviden. Szintén megcáfolja, hogy lenne ilyen.
Forrás: Mária jelenések, Medjugorje
Gál Péter atya könyvében rendkívül részletesen kifejti a reinkarnáció tanát, hogy mennyire téves elgondolás és miért nem működhet.
A REINKARNÁCIÓ hite s ennek a hitnek a terjesztése a New Age egyik
fontos eszköze.
A lélek minduntalan új testben történő ,,leszületésének'' tanát egyre
több megkeresztelkedett ember veszi át akkor, amikor egy-egy New Age
csoporttal, egy-egy természetgyógyásszal kapcsolatba lép, az említett
tanfolyamokon részt vesz, az okkultista irodalomba beleássa magát
(Édesvíz Kft.). Rögtön feltehetjük a kérdést, hogy kik is azok, akik
oly könnyen magukévá teszik ezt a vallási gondolatot, amelyet az ,,Új
Kor'' előtt csak a keleti vallásokról szóló írásokban láthattunk? Azok,
akik esélyt látnak benne elrontott vagy boldogtalan életük
újrakezdésére. Azok, akik sajnos nem ismerték meg komolyan és
részleteiben a kinyilatkoztatást, nem fogták fel teljességében Jézus
üzenetét, nem egészen adták át magukat Jézus Krisztusnak és az Ő Lelke
vezetésének, például a keresztségük megújításában, a bérmáláskor, vagy
később, akik ennélfogva nem is tudják átélni és tudatossá tenni a
feltámadás egyedülálló hitét, vigaszát és örömét. De a reinkarnáció
tanát sem gondolták végig, mert ha megtették volna, Gandhival együtt
,,elviselhetetlen tehernek'' tartanák.
A keresztény hit ellene mond a reinkarnáció tanának, olyannyira, hogy
a kettőt nem lehet egyszerre hinni.
Hitünk középpontja ugyanis Jézus halála és feltámadása. Azért osztozunk vele életében, hogy a halál után részesülhessünk feltámadásában is.
Már az ószövetségi kinyilatkoztatás világosan beszél a halállal kapcsolatban: ,,Mint felhő tovaszáll, eltűnik a távolban, nem tér az vissza, akit az alvilág elnyelt. Házába sem mehet soha többé vissza és otthona nem látja soha viszont'' (Jób 8,9-10).
,,A holtaknak soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt
végbemegy...'' (Préd 9,6b).
,,Az ember gonoszságában megölheti ugyan a másik embert, de az élet
elszállt leheletét nem hozhatja vissza, és az alvilágba sorolt lelket
nem szabadíthatja ki (Bölcs 16,4).
,,Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? (Malakiás
2,15a).
Már Izajás is a testi feltámadás örömérôl beszél: ,,Életre kelnek
majd halottaid, és holttestük feltámad'' (Iz 26,19).
Az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél röviden és pontosan foglalja
össze a keresztény hit lényegét arról, hogy mi történik a halálban:
,,Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána
mtéletben legyen része'' (Zsid 9,27).
A szegény Lázárról szóló példabeszédben Jézus kifejti, hogy a halál
utáni sorsunk szorosan összefügg azzal, hogyan valósítottuk meg Isten
akaratát, elsősorban a szeretetet, de az ennek nyomában bekövetkezô
állapot odaát, az örök életben végérvényes, igazságos és
megváltoztathatatlan, s onnét a földre nem térhet vissza senki (Lk
16,19-31).
,,Akik jót tettek, feltámadnak az örök boldogságra, akik gonoszat
tettek, feltámadnak az örök kárhozatra'' -- mondja az Úr (Vö. Mt 25, 31-
46).
Fontos számunkra a nagy jelentőségű párbeszéd, amit a jobb latorral
folytatott Jézus. Az ő mondata: ,,még ma velem leszel a Paradicsomban''
-- teljes egészében tagadja az újra leszületés szükségességét. Hiszen
ennek a bűnös kivégzettnek a reinkarnáció értelmében igazán szüksége
lenne az újabb földi életekre.
Az újabb és újabb testet öltést a hinduista ,,karma'' törvénye
szerint az elkövetett bűnökért való földi bűnhődés kényszerűsége
kívánná meg. Jézus mégsem ezt írja elő a jobb latornak, hogy egy
alacsonyabbrendű állatnak, vagy esetleg egy kitaszított és beteges
embernek a testében születve szenvedje le tetteinek ,,karmáját'', hanem
a mennyország feltámadt életét adja neki rögtön a megbocsátás nagy
isteni ajándékának jegyében.
A balga szüzek is hiába kopogtatnak már, a vőlegény megérkezése után
eldőlt és lezárult a menyegzőn való részvétel kérdése (Mt 24,1-13).
Kizárja a reinkarnáció lehetőségét, ahogyan szent Pál apostol
felsóhajt egyszer, hogy bárcsak hazatérhetne az Úrhoz; majd elmondja,
hogy a tettek megítélése és jutalmazása Krisztus ítélőszéke előtt lesz,
nem pedig egy újabb földi testben: ,,Mindnyájunknak meg kell ugyanis
jelennünk Krisztus ítélőszéke elôtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi
életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e'' (2 Kor
5,8-10).
Az újraszületés felfogása összeegyeztethetetlen a zsidó-keresztény
kinyilatkoztatás alapján felismert emberképünkkel is. Az ember hitünk
szerint Isten képmása, szabad akarattal, személyi méltósággal
rendelkezik. Személye teljesen egyedi, vagyis nem ismételhető meg, nem
is helyettesíthetô, nem folyik át egy másikba (mint ahogyan ez az
amőbák esetében történhet...). Az állatok egyediségét a faj jelenti, az
egyes állat valójában és a tudomány szemében nem külön ,,egyéniség'',
az ember azonban az. Ebben az emberi személyiségben a test és a lélek
szoros egységet alkot, nem úgy, mint az ókori és a keleti pogány
vallások felfogásában. Az utóbbiak szerint, a reinkarnációs gondolat
jegyében az emberi test csupán a lélek burka, sőt börtöne.
Az egyes ember a mindennapi életben ösztönösen, sőt jogi védelmet is
felhasználva tiltakozik az olyan törekvések ellen, hogy például valakit
lecseréljenek, összetévesszenek, lényegileg helyettesítsenek másokkal;
csak beleegyezésével helyettesítheti az embert más személy olyan
ténykedéseiben, melyek személyiségének középpontjához, lényegéhez
viszonyítva külsőbbek (például egy munkahelyi feladat megoldása), de
nem helyettesítheti őt a belsőbb dolgokat érintő megnyilvánulásaiban
(például szeretetkapcsolatok). Hogyan lehetséges tehát az, hogy a
személyiség egy következő születés kedvéért megszűnjön, és egyik
,,összetevője'', a lélek (mondjuk) beleolvadjon egy másik
személyiségbe? Ha ez lehetséges volna, akkor nem beszélhetünk valójában
az ember személyiségérôl, sem egyediségéről a maga nemében.
,,A test és lélek megkülönböztetése nem vezethet ahhoz az
elképzeléshez, hogy az ember két, előzetesen létező komponensből
tevődik össze utólag; ahhoz sem, hogy a lélek lényegében már maga az
ember'' -- állapítja meg a német teológus, Augustin Schmied.[243]
Jézus testben való feltámadásával a test-lélek egységét és a test örökre szóló megdicsőülését mutatja be. A feltámadt test jelzi változatlan
önazonosságunkat. A feltámadáskor kinyilvánult, hogy ugyanaz a jézusi test támadt fel és jelent meg, amelyiket keresztre szögeztek, amelyik meghalt. Ugyanez érvényes minden ember feltámadására is.
A feltámadás tanításából kiderül számunkra, hogy Isten nem valamilyen
tévedésből alkotta a testet, s test nem megvetendő, hanem ezt is, sőt
az emberi testben a teremtett anyagot is megdicsőíti Isten a megváltás
nyomán: ,,A mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az üdvözítőt is,
Urunkat, Jézus Krisztust. Ő (...) átalakítja gyarló testünket és
hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez'' (Fil 3,20-21).
A feltámadt ember számára nem csupán valami lelki célbaérkezés
történik, hanem ,,majd Jézus élete is nyilvánvaló lesz testünkön'' (2
Kor 4,11).
Az egyetlen földi élet során az ember megmaradó egyedi természetében
képes önállóan megnyílni Isten és mások személye, sôt a világ felé. Ez
az egyediség az alapja az erkölcsi cselekvésnek. Így, éppen személyi
méltósága és önállósága révén válik értékessé és értelmessé az
odafordulása mások felé, közösségalkotása más személyekkel.
A lélekvándorlás, újraszületés eszméje az egységszemlélet, illetve a
panteizmus, a ciklikus gondolkodás tanával függ össze. Éppen ez az
elmélet világosan megmutatja, hogy eme alapállás szerint nincs
biztosítva az emberi személy függetlensége, méltósága, sérthetetlensége, és ugyanígy nincs biztosítva annak az istenségnek a
magasabb -- abszolút -- isteni mivolta sem, akibe az alsóbbrendű
testeket megjárt lélek szinte ugyanúgy olvad bele, mint ahogyan lakója
volt egy giliszta vagy egy tehén testének. E panteista lélekvándorlási
,,eszménnyel'' szemben valljuk, hogy ,,a lelkünk nem része egy minden
ember fölött álló és mindnyájunkban közös valaminek, hanem lényegesen
önálló valóság (substantia), amely azonban csak a testtel együtt tud
önállóan működni''.[244]
Azt kérdezzük: Miféle vigasz, miféle boldogság az, hogy kikerülök
majd -- ki tudja, mikor --, az állítólagos ,,örök'' körforgásból és
eggyé válok valamivel, beleolvadok valami egyformaságba? Úgy maradunk
válaszolatlanul ezzel a kérdéssel, mint a költő, aki leírja: ,,nem
vigasztal, hogy síromon egykor majd szép virág terem''. Ez az egységtan
nem sokban különbözik az ateista, hitetlen gondolkodástól: a marxisták
szerint testem molekulái a halál után visszakerülnek a végtelen,
egységes anyagvilág névtelenségébe, személyiségem pedig megszûnik...
A reinkarnáció követői azzal érvelnek, hogy az egyik testből a
másikba költöző lelkek állandó lelki fejlődésben vannak, ,,tisztulniuk
kell''... Azt állítják, hogy egyetlen emberi élet nem elég a
tökéletesség megszerzéséhez, ezért van szükség újraszületésre.
Tisztulni való van, s az egy élet valóban nem látszik elegendőnek, de
hozzá kell tennünk, sok élet sem elég, oly magas az ember tökéletességi
eszménye, s oly nagy az, amire mint üdvösségre, az embert Isten
meghívta. Ha az emberben nincs meg az a belső képesség, hogy egy élete
során a tökéletességre eljusson, akárhányszor születik újra, ezt a
képességet mindannyiszor nélkülözni fogja.
Az evolúciós szemléletet, amit a New Age egésze hirdet, a
reinkarnáció-tan egyik érvének tartják, merthogy állítólag e kettő
összhangban van. ,,Elegendő arra utalni, hogy a természettudományos
fejlődéselmélet egyáltalán nem támasztja alá azt a felfogást, hogy az
ember tulajdonképpeni énje már a megtestesülések előtt adva van. (...)
Még a modern genetikára sem hivatkozhat az, aki az antropozófiával
feltételezi, hogy az öröklés csak a szervek anyagát határozza meg,
miközben a formaadó elemek mind az újra megtestesülő énből, vagyis az
érzékfölötti világból keletkeznek, illetve »származnak«. Az evolúció,
amiről az antropozófiai irodalomban (és a reinkarnációs elméletekben)
szó van, végül is ezoterikus fogalom, amely aligha hozható kapcsolatba
a voltaképpeni tudománnyal.''[245]
A reinkarnációt terjesztők érvei közt szerepelnek a spiritiszták
állítólagos tapasztalatai, melyek szerint a médiumokon keresztül a
megjelent szellemek beszélnének több életükrôl. Amint későbbi
részletezésünkben a spiritizmussal kapcsolatban látni fogjuk, tény,
hogy ezek az állítólagos szellemi közlemények egymásnak ellentmondóak.
Még gyakrabban hivatkoznak a hipnotikus tapasztalatokra, hipnózisban
történt ,,visszaemlékezésekre''. Terjedőben van a ,,regressziós
hipnózis'': egyre többen eleve azért hipnotizálnak, hogy páciensüket
visszavezessék ,,korábbi életeibe'', hogy hipnotikus állapotban ezeknek
színes epizódjait hallhassák és bizonyítékként használják, illetve
titkokat ismerhessenek meg. Több mai okkultista közül pl. José Silva is
sok ilyen regressziós hipnózist végzett. Mindezt nem ritkán
,,gyógyító'' szándékkal teszik, köztük pszichológusok, pszichiáterek.
Az ilyen ,,visszaemlékezések'' hitele először is igen nehezen
ellenőrizhető. Az ,,emlékek'' feltárulása gyakran pszichológiai alapon
is megmagyarázható. A hipnotikus állapotban sem lehetetlen az emberi
elme meglepő, fantáziadús működése, az álomhoz hasonlóan. Másodszor,
amint egyes parapszichológusok is lehetségesnek tartják, megtörténhet
valamilyen telepatikus információfelvétel is, vagy a hipnotizőr
akaratátvitele folytán ,,sikerül'' ,,régmúltak'' képeinek
összeállítása. Azon ritka eseteknél, melyeknél csakugyan igazolódik
valamely emlék közlése, az egyik magyarázat az, hogy valóban
tudatosulhatnak a kisgyermekkor benyomásai, elfeledett érzelmei, képei,
melyeket az elme még ki is színezhet, kiegészíthet, torzíthat.
Néha demonstrálják, hogy a visszaemlékezés megfelel a páciens élete
előtti kornak, sőt olyan helységnek, ahol nem is járhatott. Ugyanígy
bizonyítanak néhány ,,spontán tudást'' is, amikor pl. kisgyermekek
előállnak, hogy ,,korábbi idôkben élt személyek reinkarnációi''. (Lásd:
Jan Stevenson kutatásait a University of Virginia-n). Ezekhez azt kell
hozzátenni, hogy a hipnotizált állapotban, a transzállapotokhoz
hasonlóan, lehetővé válik valamilyen démoni zavarás belépése is.
Saját tapasztalatom hozzásegített ezek megértéséhez: egy démoni
megszállottság állapotában lévő szenvedőnél egy pillanatban
valószínűtlennek ható, régi történeteket, képeket kezdtünk hallani az
öntudatlan állapotba zuhant embernek a szájából, s ezeket a mesélő hang
a családtagjai múltjaként konferálta. A spontán felbukkanó emlékezés és
a regressziós hipnózis (nem veszélytelennek tartott) módszere által
,,beszerzett'' igaz történeteket ilyen démoni sugallatoknak tartom,
amikor szó sincs reinkarnálódott lélekről, csupán egy család múltjának
bizonyos mozzanataira emlékezô kósza kísértőről -- mint ahogyan ő a
spiritizmus eseteiben is működik. Ilyen magyarázatot a Theologie der
Gegenwart folyóirat fôszerkesztője, dr. Augustin Schmied is
lehetségesnek tart: ,,...az empirikus adatok esetleg a »megszállottság«
»jóindulatú« formájára (...) utalnak.''[246]
Az újraszületés érvelői újra és újra lelkesen állítják, hogy mindig,
minden vallásban megvolt ez a tanítás. Az ilyen állítások
vallástörténetileg teljesen hamisak. Csak utalunk arra, hogy a
,,primitívnek'' nevezett vallási formák közt mennyire hiányzik, vagy
hogy mekkora a különbség az egyiptomi tanítás és az indiai
lélekvándorlás-elmélet között, sőt, még az újabban Amerikában,
Európában terjesztett felfogás sem felel meg az eredeti hinduista
változatnak. Ezt a többször idézett Waldrich is tanúsítja.
A reinkarnációs hittel nemcsak a feltámadást tagadnánk, hanem a
megváltás egészét, ezen az alapon kikezdhető Jézus istensége, s így
megtestesülése és keresztje is ,,fölösleges'' lenne.
A New Age azért dolgozik, mint láthattuk néhány képviselőjénél, hogy
az üdvtörténet valóságai eltűnjenek, Jézus pedig csak az egyik vallás
alapítója legyen. E gondolkodás szerint a szenvedés, a kereszt és a
halál nem játszik pozitív szerepet sem Krisztusnál, sem az egyes ember
életében. Tanításuk szerint a halál csupán átmenet, egyfajta átlépés,
feloldódás, ,,mintha csak az evilágnak volna egy másik oldala''. Azt
tartják: ,,az emberi életek összessége olyan mint a végtelennek látszó
óceán. Egy-egy ember földi élete nem más, mint hullám az óceánon. A
hullám pedig nem hal meg, hanem beleolvad a tengerbe. A hullám tehát
végső soron ugyanaz, mint az óceán... Az ember ugyanígy, amikor meghal,
egyesül a nagy Eggyel, a Kozmosszal. Ez a titokzatos világegységgel
való játszadozás bizony semmivel sem vigasztalóbb, mint az örök élet
reménye, sôt, gyengébb, kevésbé megragadható. (...) Az ember
személyesen, tudatosan és közösségileg akar tovább élni, a tökéletes
teljességben. Ezzel pedig csak a keresztény hit és remény bíztat
minket.''[262]
Forrás: Gál Péter-New Age-Keresztény szemmel
Több nézőpontból és több forrásból megtekinthettük a reinkarnációt cáfoló szövegeket. Mindegyiknek közös a mondanivalója. Az ember halála után nem egy valamilyen dimenzióban vagy szférában kering tovább íg ujjá nem születik, hanem Isten megítéli tettei szerint. Nincs második vagy sokadik esély. Csak egy van itt a földön. Azonban míg itt vagyunk lehetőségünk van választani a jó és a rossz között. Ezt lehetővé teszi a szabad akarat, amit Istentől kaptunk. Jézus az irgalmasság üzenetében mindig azt mondja, hogy soha nem késő megtérni hozzá, mert Ő vár minket. Még halálunk óráján is.
Nem kell bolyonganunk a dimenziókban, hiszen egy szerető Isten vár mindenkire. Már itt a földön is, és utána a mennyben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése