Holotróp légzés

A holotróp légzés viszonylag újkeletű dolog, Stanislav Grof volt a szellemi atyja. Pszichiáter, aki a módosult tudatállapotokat kutatja már elég régóta. Amíg be nem tiltották, addig az LSD volt a kutatás eszköze. Mert azzal elég jó állapotváltozást lehet elérni.
A tiltás után rájött, hogy a légzés módosításával is el lehet érni ezt a megváltozott tudatállapotot.

A holotróp légzés célja, hogy elérjük saját isteni énünket. A módszer lényege, hogy gyorsan kell lélegezni és közben valamilyen érzelmeket felkavaró zenét hallgatni. A folyamat végén különleges belső élmény érhető el. Része még a folyamatnak a célzott energiaoldás és mandalarajzolás.

Természetesen vannak veszélyei, nem is kevés. A cikkben ami ezt részletesebben bemutatja a következő negatív dolgokat sorolják fel:

• a test rángatózása és sikoltozás (önkívületi állapotban
• szűnni nem akaró zokogás
• utóhatásként idegösszeomlás és téboly is felléphet
• heves hányás és hasmenés

Én azért még hozzátenném, hogy minden megváltozott tudatállapot a gonosz erők behatolási kapuja. Ez a baj pl. a channelinggel vagy az automatikus írással is.

Keresztény szempontból vizsgálva elutasítandó tevékenység, mert keveredik benne a keleti miszticizmus és a sámánizmus. Nem az Isten keresés a lényeg, hanem a bennünk rejlő istenség elérése.

Egy magyar résztvevő így jellemzi:

"A holotróp légzést a test rángatózása, lihegés, sikoltozás kíséri. „Nem tudni, hogy a lihegés, vagy a rángatózás, vagy a kettőnek az együttes hatása következtében kapcsoltak ki az érzékszerveim. Sámán hörgött a cédéről, a dob hangját olykor megtörte egy velőtrázó sikoly, vagy egy megszünni nem akaró zokogás. Máskor a padló akart széttörni egyik tomboló alany alatt. Dobáltam magam jobbról balra, és balról jobbra, mintha epilepsziás roham tört volna rám” – írja egy Gánti Bence által vezetett holotróp légzéses szeánsz egyik résztvevője. Érdemes végigolvasni mindkét magyar nyelvű cikket.

Angolul tudóknak a holotróp légzés veszélyeiről is olvasható cikk:

http://iahip.org/inside-out/issue-55-summer-2008/twelve-things-you-should-know-about-holotropic-breathwork

Nem tudni, hogy a lihegés, vagy a rángatózás, vagy a kettőnek az együttes hatása következtében kapcsoltak ki az érzékszerveim. Ezúttal nem volt dramaturgiája a transzlégzésemnek, és még csak bevillanó emlékképek sem zavarták meg a görcsbe rándult testemet. Lihegtem. Sámán hörgött a cédéről, a dob hangját olykor megtörte egy velőtrázó sikoly, vagy egy megszünni nem akaró zokogás. Máskor a padló akart széttörni egyik tomboló alany alatt. Dobáltam magam jobbról balra, és balról jobbra, mintha epilepsziás roham tört volna rám. Nagyon feszített, felemeltem a kezem, jött a vezető, és ellentartott, és rásegített a mozdulataimra.
Felszabadultabb voltam, mint egy évvel ezelőtt, de  ezúttal képtelen voltam túllépni a testi történéseken. Lihegtem a zene ritmusára, aztán bekúszott egy csendes zenei motívum, melyre levegő nélkül, kiürített tüdővel lebegtem. Semmi gyerekkori képsor, semmi döbbenet, puszta lebegés gondolatok nélkül. Újabb ritmikus zene, lihegés ismét, majd bezuhanás a semmibe.

Nem tudni, hogy a lihegés, vagy a rángatózás, vagy a kettőnek az együttes hatása következtében kapcsoltak ki az érzékszerveim. Ezúttal nem volt dramaturgiája a transzlégzésemnek, és még csak bevillanó emlékképek sem zavarták meg a görcsbe rándult testemet. Lihegtem. Sámán hörgött a cédéről, a dob hangját olykor megtörte egy velőtrázó sikoly, vagy egy megszünni nem akaró zokogás. Máskor a padló akart széttörni egyik tomboló alany alatt. Dobáltam magam jobbról balra, és balról jobbra, mintha epilepsziás roham tört volna rám. Nagyon feszített, felemeltem a kezem, jött a vezető, és ellentartott, és rásegített a mozdulataimra.
Felszabadultabb voltam, mint egy évvel ezelőtt, de  ezúttal képtelen voltam túllépni a testi történéseken. Lihegtem a zene ritmusára, aztán bekúszott egy csendes zenei motívum, melyre levegő nélkül, kiürített tüdővel lebegtem. Semmi gyerekkori képsor, semmi döbbenet, puszta lebegés gondolatok nélkül. Újabb ritmikus zene, lihegés ismét, majd bezuhanás a semmibe.

Nem tudni, hogy a lihegés, vagy a rángatózás, vagy a kettőnek az együttes hatása következtében kapcsoltak ki az érzékszerveim. Ezúttal nem volt dramaturgiája a transzlégzésemnek, és még csak bevillanó emlékképek sem zavarták meg a görcsbe rándult testemet. Lihegtem. Sámán hörgött a cédéről, a dob hangját olykor megtörte egy velőtrázó sikoly, vagy egy megszünni nem akaró zokogás. Máskor a padló akart széttörni egyik tomboló alany alatt. Dobáltam magam jobbról balra, és balról jobbra, mintha epilepsziás roham tört volna rám. Nagyon feszített, felemeltem a kezem, jött a vezető, és ellentartott, és rásegített a mozdulataimra.
Felszabadultabb voltam, mint egy évvel ezelőtt, de  ezúttal képtelen voltam túllépni a testi történéseken. Lihegtem a zene ritmusára, aztán bekúszott egy csendes zenei motívum, melyre levegő nélkül, kiürített tüdővel lebegtem. Semmi gyerekkori képsor, semmi döbbenet, puszta lebegés gondolatok nélkül. Újabb ritmikus zene, lihegés ismét, majd bezuhanás a semmibe.

http://www.erowid.org/experiences/exp.php?ID=29809

Felhasznált források:

http://www.magyarkurir.hu/en/node/46234

http://www.crescendo.hu/holotrop-legzes-tudatos-rangatozas