A New Age jellemzője a minden az egyben katyvasz, amiből Isten teljes mértékben hiányzik. Mivel Isten nekik nem szükséges -hiszen mi is istenekké válhatunk- , így természetesen nincs ebben a világképben ördög, pokol, tisztítótűz és mennyország sem. Ezekre nincs szükség, hiszen halálunk után egy másik asztrális síkon tengetjük életünket, míg egyszer csak vissza nem születünk a földre. Milyen jól hangzik. Addig születünk újjá, míg egyszer csak elérjük a tökéletes állapotot. Sajnos vagy nem sajnos, de ez nem így van.
Persze nem kell New Age hívőnek lenni ahhoz, hogy valaki ne higgyen a halál utáni megítélésünkről.
Egy három részes sorozatban mutatom be a halálunk utáni lehetséges állomásokat. Senki ne gondolja azt, hogy bárki is kibújhat ez alól és egy reinkarnációval megszabadul Isten ítélőszékétől.
Van egy mondás, hogy aki nem hisz az ördögben, az nem hisz az Evangéliumban sem. Nos, az ördög nagyon is létezik és jól érzi magát, ha Isten művét rombolhatja. A legfőbb amit szeretne, hogy minél több ember elkárhozzon. A legjobb trükkje, hogy elhiteti magáról ő aztán nem létezik. Csak mint mesealak fordul elő. Ez persze nem igaz, hiszen Jézus és az apostolok a Bibliában több alkalommal is űztek ördögöt. Mivel egy korábbi bejegyzésben már bemásoltam ezeket, így itt nem szerepeltetem.
Az ördöggel és a démonokkal szoros összefüggésben van a pokol, ahová magukkal akarják rántani a lelkeket. Ez sok esetben elég jól sikerül nekik a megtévesztés révén. Az ember még életében választhatja a jót és a rosszat is. Isten teljes szabadságot adott ebben az embernek. Több helyen olvastam, hogy Jézus még halálunk pillanatában is felajánlja, hogy Őt válasszuk, hiszen szeretete mindenkit az örök üdvösségre hív. Sokan vannak, akik tudatosan elutasítják Istent és önként mennek a pokolba. Mások meg megátalkodottak a bűnben és nem kívánnak ezen változtatni. Jézus irgalmassága még a poklot is megszüntetné, azonban igazságossága ezt nem engedi. Ezt leírja Fausztina nővér is naplójában.
Lényeges, hogy a cikkben megfogalmazzuk mi a pokol. Elsőként a katolikus lexikont hívom segítségül, amiben meglehetősen hosszú leírás szerepel. Ebben szerepelnek a bibliai hivatkozások is, így nagyjából képet kaphatunk róla.
"pokol (délszláv eredetű szó, ősi jelentése 'szurok, sötétség'): a kárhozat, a túlvilági büntetés helye. - A bibliai eredetű fogalomban két kép találkozott: a seol, a holtak birodalma, és a Hinnom völgyében égő tűz. A seol az ÓSz-ben még nem a büntetés, hanem egyszerűen a halottak tartózkodási helye. Arról sincs szó, hogy ott különböző sorsban részesülnének. A föltámadás hitének kialakulásával azonban a kép is átalakul. Külön helye van benne a jóknak, és külön a rosszaknak, s az utóbbiak kínokban szenvednek. A Lk 16,19-31 példabeszéd hátterében ez a kép áll. A Biblián kívüli késői zsidó irod-ban is a seol már az istentelenek tartózkodási helye (Philo, Hénoch kv-e, 4Mak). Az esszénusok írásai már tűzről és sötétségről beszélnek. A másik kép a Hinnom völgyének tüze. Jeruzsálem mellett itt égették el a szemetet, mert a völgynek különben is rossz emlékezete volt. Valamikor az eltévelyedett zsidók itt áldoztak →Molochnak, a pogány istenségnek. A próf-knál a Hinnom-völgy (Geh-Hinnom) tüze jelképe lett Isten büntetésének (Jer 7,32; 19,6). Iz 66,24-ből való a kitétel, hogy az ítélet „tüze nem alszik el és férgük nem hal meg” (Mk 9,47). Az ÚSz-ben a Gehenna már mindig az ítélet utáni örök büntetés helye. Jézus igehirdetése szerint nemcsak a Sátánnak és angyalainak készült, hanem mindazoknak, akik nem térnek meg, ill. megátalkodnak bűnükben (Mt 25,41). Ker. János és később Jézus is emlegeti a kiolthatatlan tüzet (Mt 3,12; 18,8). Ezért találjuk az ilyen megjelöléseket is: a Gehenna tüze (Mt 5,22; 18,7) v. tüzes kemence (Mt 13,42). A kínokat sírással és fogak csikorgatásával jellemzik (Mt 8,12; 13,42; 22,13; 25,30). A Jel 14,20; 19,20; 21,8 hozzáveszi Szodoma és Gomorra égésének a képét is, ezért emlegeti a kénköves, tüzes tavat. Pál inkább örök romlásról (2Tesz 1,9; 1Tim 6,9), pusztulásról (Róm 9,22; Fil 3,19), elvetésről (2Tim 2,10; 1Kor 1,18; 2Kor 2,15) beszél. De ezek a kifejezések sem mondanak semmi közelebbit a kárhozottak állapotáról. A mélység (Jel 9,1; 11,7; 20,1) és a tartarosz (2Pt 2,4) inkább a bukott angyalok ideiglenes börtöne. - Az egyházi tanítóhivatal a következő tételeket emelte ki: a kárhozat lehetőségének tétele benne van a Damasus- és Atanáz-féle hitvallásban (D 16,40) és a trienti hitvallásban (D 835). A kárhozat örök tartamát az órigenisták ellen mondták ki (D 211). A kárhozottak büntetése a halál utáni ítélettel megkezdődik, s nincs kitolva a végítéletre (D 464). A büntetés mibenlétére vonatkozólag nincsenek tekintélyi nyilatkozatok. III. Ince említi a kizárást Isten színelátásából és a kirótt szenvedést (poena damni et p. sensus). - Dogmatikai szempontból az igazi probléma a kárhozat örök volta.
Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/P/pokol.html
Nem csak a Biblia és a katolikus lexikon szolgál alapul. Magán kinyilatkoztatásokból is van információnk a pokollal kapcsolatban.
Az első forrás Fausztina nővér naplójából való, amikor betekintést nyerhetett a pokolba.
"Ma egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye. Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következõk:
1. kín, mely a poklot alkotja - Isten elveszítése.
2. kín a szüntelen lelkiismeret-furdalás.
3. kín az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg.
4. kín a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra.
5. kín az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát.
6. fajta szenvedés - a sátán szüntelen társasága.
7. kín a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége.
Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai, amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott.
Én, Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Most nem beszélhetek róla, mert Istentõl azt a parancsot kaptam, hogy írásban hagyjam hátra ezeket. Az ördögök nagyon gyűlöltek, de Isten parancsára engedelmeskedniük kellett nekem. Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához. Ó, Jézusom, inkább haldokolnék a legnagyobb kínok között a világ végezetéig, mintsem megbántsalak a legkisebb vétséggel!"
A Medjugorjei jelenésekben a Szűzanya így jellemzi a poklot:
"Ma sok ember kerül a pokolba. Isten megengedi gyermekeinek, hogy ott szenvedjenek, mivel súlyos, megbocsáthatatlan vétkeket követtek el!''
A Szűzanya azt mondja, hogy azok jutnak a pokolba, akik már itt a
földön a poklot élik meg súlyos bűneik és Istentől való elkülönülésük
miatt. Haláluk után nem tesznek mást, mint ezt a poklot folytatják.
Másrészt azért jutnak oda, mert ők maguk akarják, ez a vágyuk és
választásuk. Mirjana azt válaszolja a Szent Szűznek: ,,Hogyan
büntetheti Isten ilyen keményen az embereket?''
majd máshol
"Azok az emberek, akik a pokolba kerülnek, Istennek már semmilyen
jótéteményét nem akarják megkapni, nem tartanak bűnbánatot, szüntelenül
káromkodnak és gyalázkodnak; úgy határoztak, hogy a pokolban élnek, és
egyáltalán nincs szándékukban elhagyni.''
A másik forrás a fatimai jelenésekből való, amikor a Szűzanya a gyerekeknek mutatta meg a poklot.
"Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak. Nagyon megrémültünk, reszkettünk a félelemtől. A démonokat meg lehetett különböztetni, ijesztő és visszataszító hasonlóságukról a félelmetes és ismeretlen állatokhoz, mind fekete és átlátszó. A látomás hosszúnak tűnt, de pillanatnyi volt. Hogyan hálálhatnánk meg szeretett mennyei Anyánknak, aki első Megjelenésének útmutatásaival felkészített minket a Mennybe utazásra. Úgy gondolom, máskülönben meghaltunk volna a félelemtől és rettegéstől.”
Egy weboldalon találtam a következő leírást, ami egy indiai pap tanúságtétele, aki meghalt majd Isten visszaküldte, mert még feladat volt itt.
"Először az angyal a pokolba kísért. Ez egy rettenetes látvány volt! Láttam a sátánt és az ördögöket, egy kb. 2000 Fahrenheit olthatatlan tűzben, férgek kúsztak, az emberek sikoltoztak és küzdtek, másokat pedig a démonok kínoztak. Az angyal azt mondta nekem, hogy mindezek a szenvedések a meg nem bánt halálos bűnöknek voltak köszönhetőek . Aztán megértettem, hogy hét szenvedési fok vagy a szint van, a földi életben elkövetett halálos bűnök számától és fajtájától függően. A lelkek nagyon szörnyen néztek ki, kegyetlenek és borzalmasak voltak. Félelmetes élmény volt. Láttam embereket, akiket ismertem, de nem szabad, felfednem a személyazonosságukat. A bűnök, melyek elítélték őket elsősorban az abortusz, a homoszexualitás, eutanázia, gyűlölködés, és szentségtörés volt. Az angyal azt mondta nekem, hogy ha megbánták volna, elkerülték volna a pokolot, és helyette a purgatóriumba kerültek volna. Azt is megértettem, hogy néhány azok az emberek közül, akik bűnbánatot tartanak ezen bűnök felett, megtisztulhatnak a földön szenvedéseiken keresztül. Ily módon képesek elkerülni purgatóriumot és egyenesen a mennybe jutnak.
Meglepődtem, amikor a pokolban még papokat és püspököket is láttam, akik közül néhányat soha nem gondoltam volna ott látni. Sokan közülük azért voltak ott, mert az embereket hamis tanítással és rossz példával vezették félre."
Forrás: http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/431-egy-katolikus-pap-halalkoezeli-elmenye-menny-pokol-purgatorium
Valószínűleg ezeken kívül is lenne még bőven leírás, de azt hiszem ezek elég szemléletesek és a lényeg kiolvasható.
Nekünk nem a pokolra kell gondolni, hanem Isten országára, mert mindez elérhető. Jézus mindenkit meghív országába, bár sokan vannak a meghívottak és kevesen a kiválasztottak. Mindig előre kell tekintenünk és 2000 éve adott tanításait tettekre váltani. Világos útmutatást kaptunk Jézustól hogyan éljünk és mit tegyünk vagy ne tegyünk.
Isten irgalmassága nagyon sok lelket megment a pokoltól és a tisztítótűz által lehetőséget kapnak belépni az Ő országába. De az már egy másik történet.
Persze nem kell New Age hívőnek lenni ahhoz, hogy valaki ne higgyen a halál utáni megítélésünkről.
Egy három részes sorozatban mutatom be a halálunk utáni lehetséges állomásokat. Senki ne gondolja azt, hogy bárki is kibújhat ez alól és egy reinkarnációval megszabadul Isten ítélőszékétől.
Van egy mondás, hogy aki nem hisz az ördögben, az nem hisz az Evangéliumban sem. Nos, az ördög nagyon is létezik és jól érzi magát, ha Isten művét rombolhatja. A legfőbb amit szeretne, hogy minél több ember elkárhozzon. A legjobb trükkje, hogy elhiteti magáról ő aztán nem létezik. Csak mint mesealak fordul elő. Ez persze nem igaz, hiszen Jézus és az apostolok a Bibliában több alkalommal is űztek ördögöt. Mivel egy korábbi bejegyzésben már bemásoltam ezeket, így itt nem szerepeltetem.
Az ördöggel és a démonokkal szoros összefüggésben van a pokol, ahová magukkal akarják rántani a lelkeket. Ez sok esetben elég jól sikerül nekik a megtévesztés révén. Az ember még életében választhatja a jót és a rosszat is. Isten teljes szabadságot adott ebben az embernek. Több helyen olvastam, hogy Jézus még halálunk pillanatában is felajánlja, hogy Őt válasszuk, hiszen szeretete mindenkit az örök üdvösségre hív. Sokan vannak, akik tudatosan elutasítják Istent és önként mennek a pokolba. Mások meg megátalkodottak a bűnben és nem kívánnak ezen változtatni. Jézus irgalmassága még a poklot is megszüntetné, azonban igazságossága ezt nem engedi. Ezt leírja Fausztina nővér is naplójában.
Lényeges, hogy a cikkben megfogalmazzuk mi a pokol. Elsőként a katolikus lexikont hívom segítségül, amiben meglehetősen hosszú leírás szerepel. Ebben szerepelnek a bibliai hivatkozások is, így nagyjából képet kaphatunk róla.
"pokol (délszláv eredetű szó, ősi jelentése 'szurok, sötétség'): a kárhozat, a túlvilági büntetés helye. - A bibliai eredetű fogalomban két kép találkozott: a seol, a holtak birodalma, és a Hinnom völgyében égő tűz. A seol az ÓSz-ben még nem a büntetés, hanem egyszerűen a halottak tartózkodási helye. Arról sincs szó, hogy ott különböző sorsban részesülnének. A föltámadás hitének kialakulásával azonban a kép is átalakul. Külön helye van benne a jóknak, és külön a rosszaknak, s az utóbbiak kínokban szenvednek. A Lk 16,19-31 példabeszéd hátterében ez a kép áll. A Biblián kívüli késői zsidó irod-ban is a seol már az istentelenek tartózkodási helye (Philo, Hénoch kv-e, 4Mak). Az esszénusok írásai már tűzről és sötétségről beszélnek. A másik kép a Hinnom völgyének tüze. Jeruzsálem mellett itt égették el a szemetet, mert a völgynek különben is rossz emlékezete volt. Valamikor az eltévelyedett zsidók itt áldoztak →Molochnak, a pogány istenségnek. A próf-knál a Hinnom-völgy (Geh-Hinnom) tüze jelképe lett Isten büntetésének (Jer 7,32; 19,6). Iz 66,24-ből való a kitétel, hogy az ítélet „tüze nem alszik el és férgük nem hal meg” (Mk 9,47). Az ÚSz-ben a Gehenna már mindig az ítélet utáni örök büntetés helye. Jézus igehirdetése szerint nemcsak a Sátánnak és angyalainak készült, hanem mindazoknak, akik nem térnek meg, ill. megátalkodnak bűnükben (Mt 25,41). Ker. János és később Jézus is emlegeti a kiolthatatlan tüzet (Mt 3,12; 18,8). Ezért találjuk az ilyen megjelöléseket is: a Gehenna tüze (Mt 5,22; 18,7) v. tüzes kemence (Mt 13,42). A kínokat sírással és fogak csikorgatásával jellemzik (Mt 8,12; 13,42; 22,13; 25,30). A Jel 14,20; 19,20; 21,8 hozzáveszi Szodoma és Gomorra égésének a képét is, ezért emlegeti a kénköves, tüzes tavat. Pál inkább örök romlásról (2Tesz 1,9; 1Tim 6,9), pusztulásról (Róm 9,22; Fil 3,19), elvetésről (2Tim 2,10; 1Kor 1,18; 2Kor 2,15) beszél. De ezek a kifejezések sem mondanak semmi közelebbit a kárhozottak állapotáról. A mélység (Jel 9,1; 11,7; 20,1) és a tartarosz (2Pt 2,4) inkább a bukott angyalok ideiglenes börtöne. - Az egyházi tanítóhivatal a következő tételeket emelte ki: a kárhozat lehetőségének tétele benne van a Damasus- és Atanáz-féle hitvallásban (D 16,40) és a trienti hitvallásban (D 835). A kárhozat örök tartamát az órigenisták ellen mondták ki (D 211). A kárhozottak büntetése a halál utáni ítélettel megkezdődik, s nincs kitolva a végítéletre (D 464). A büntetés mibenlétére vonatkozólag nincsenek tekintélyi nyilatkozatok. III. Ince említi a kizárást Isten színelátásából és a kirótt szenvedést (poena damni et p. sensus). - Dogmatikai szempontból az igazi probléma a kárhozat örök volta.
Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/P/pokol.html
Nem csak a Biblia és a katolikus lexikon szolgál alapul. Magán kinyilatkoztatásokból is van információnk a pokollal kapcsolatban.
Az első forrás Fausztina nővér naplójából való, amikor betekintést nyerhetett a pokolba.
"Ma egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye. Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következõk:
1. kín, mely a poklot alkotja - Isten elveszítése.
2. kín a szüntelen lelkiismeret-furdalás.
3. kín az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg.
4. kín a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra.
5. kín az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát.
6. fajta szenvedés - a sátán szüntelen társasága.
7. kín a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége.
Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai, amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott.
Én, Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Most nem beszélhetek róla, mert Istentõl azt a parancsot kaptam, hogy írásban hagyjam hátra ezeket. Az ördögök nagyon gyűlöltek, de Isten parancsára engedelmeskedniük kellett nekem. Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához. Ó, Jézusom, inkább haldokolnék a legnagyobb kínok között a világ végezetéig, mintsem megbántsalak a legkisebb vétséggel!"
A Medjugorjei jelenésekben a Szűzanya így jellemzi a poklot:
"Ma sok ember kerül a pokolba. Isten megengedi gyermekeinek, hogy ott szenvedjenek, mivel súlyos, megbocsáthatatlan vétkeket követtek el!''
A Szűzanya azt mondja, hogy azok jutnak a pokolba, akik már itt a
földön a poklot élik meg súlyos bűneik és Istentől való elkülönülésük
miatt. Haláluk után nem tesznek mást, mint ezt a poklot folytatják.
Másrészt azért jutnak oda, mert ők maguk akarják, ez a vágyuk és
választásuk. Mirjana azt válaszolja a Szent Szűznek: ,,Hogyan
büntetheti Isten ilyen keményen az embereket?''
majd máshol
"Azok az emberek, akik a pokolba kerülnek, Istennek már semmilyen
jótéteményét nem akarják megkapni, nem tartanak bűnbánatot, szüntelenül
káromkodnak és gyalázkodnak; úgy határoztak, hogy a pokolban élnek, és
egyáltalán nincs szándékukban elhagyni.''
A másik forrás a fatimai jelenésekből való, amikor a Szűzanya a gyerekeknek mutatta meg a poklot.
"Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak. Nagyon megrémültünk, reszkettünk a félelemtől. A démonokat meg lehetett különböztetni, ijesztő és visszataszító hasonlóságukról a félelmetes és ismeretlen állatokhoz, mind fekete és átlátszó. A látomás hosszúnak tűnt, de pillanatnyi volt. Hogyan hálálhatnánk meg szeretett mennyei Anyánknak, aki első Megjelenésének útmutatásaival felkészített minket a Mennybe utazásra. Úgy gondolom, máskülönben meghaltunk volna a félelemtől és rettegéstől.”
"Először az angyal a pokolba kísért. Ez egy rettenetes látvány volt! Láttam a sátánt és az ördögöket, egy kb. 2000 Fahrenheit olthatatlan tűzben, férgek kúsztak, az emberek sikoltoztak és küzdtek, másokat pedig a démonok kínoztak. Az angyal azt mondta nekem, hogy mindezek a szenvedések a meg nem bánt halálos bűnöknek voltak köszönhetőek . Aztán megértettem, hogy hét szenvedési fok vagy a szint van, a földi életben elkövetett halálos bűnök számától és fajtájától függően. A lelkek nagyon szörnyen néztek ki, kegyetlenek és borzalmasak voltak. Félelmetes élmény volt. Láttam embereket, akiket ismertem, de nem szabad, felfednem a személyazonosságukat. A bűnök, melyek elítélték őket elsősorban az abortusz, a homoszexualitás, eutanázia, gyűlölködés, és szentségtörés volt. Az angyal azt mondta nekem, hogy ha megbánták volna, elkerülték volna a pokolot, és helyette a purgatóriumba kerültek volna. Azt is megértettem, hogy néhány azok az emberek közül, akik bűnbánatot tartanak ezen bűnök felett, megtisztulhatnak a földön szenvedéseiken keresztül. Ily módon képesek elkerülni purgatóriumot és egyenesen a mennybe jutnak.
Meglepődtem, amikor a pokolban még papokat és püspököket is láttam, akik közül néhányat soha nem gondoltam volna ott látni. Sokan közülük azért voltak ott, mert az embereket hamis tanítással és rossz példával vezették félre."
Forrás: http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/cikkek-irasok/431-egy-katolikus-pap-halalkoezeli-elmenye-menny-pokol-purgatorium
Valószínűleg ezeken kívül is lenne még bőven leírás, de azt hiszem ezek elég szemléletesek és a lényeg kiolvasható.
Nekünk nem a pokolra kell gondolni, hanem Isten országára, mert mindez elérhető. Jézus mindenkit meghív országába, bár sokan vannak a meghívottak és kevesen a kiválasztottak. Mindig előre kell tekintenünk és 2000 éve adott tanításait tettekre váltani. Világos útmutatást kaptunk Jézustól hogyan éljünk és mit tegyünk vagy ne tegyünk.
Isten irgalmassága nagyon sok lelket megment a pokoltól és a tisztítótűz által lehetőséget kapnak belépni az Ő országába. De az már egy másik történet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése