Nemrég olvastam egy könyvet, amiben az író felvázolja miért és mire jó az energia gyógyászat. A feketeleves persze csak a végén volt. Ebből egyértelműen kiderül, hogy olyan erőkkel került kapcsolatba,a mit nem biztos, hogy ő is akart. Valamiféle alakot látott, fizikai bántalmazásnak volt kitéve, stb. Csak bemásolom az ide vonatkozó részeket, ezen mindenki elgondolkodhat. A probléma nem azzal volt amit csinált, tehát segített embereken, helyrehozta az "energia hálójukat", energia áramlásukat, hanem a következményekkel. Tehát kihangsúlyozom, hogy működött nála amit csinált. Persze nem derült ki valóban véglegesen meggyógyultak-e a páciensek, vagy csak átmeneti javulásról volt szó.
Elég egyértelmű, hogy nem Istentől van a tudása és az energia adó egyszer benyújtja a számlát. A védőszellem, lelki vezető, halottaktól származó üzenetek már mindenkiben meg kellene, hogy szólaltassák a vészcsengőt. Sajnos itt hiába szólt.
" Amikor tudatosan dolgozni kezdesz az energiával, a létezés meglepő birodalmai válhatnak nyilvánvalóvá előtted. Lehetséges, hogy időnként ez nem több, mint a láthatatlan energiák mozgásának áldása, és egy perccel később már azt hallod, hogy az illető jobban érzi magát. Néha megérintem az illető
belső gyógyítóját, így a háttérben tudok maradni, és figyelem, amint kliensem teste spontán módon bámulatos gyógyulásba kezd. Nagy ritkán egy kliens mond valamit, mint például: „A nagymamám itt van, és szeretné, ha meg- hallgatná őt. Megpróbálja elmondani Önnek, mit tegyen.” És ekkor olyan érzésem támad, mintha egy láthatatlan jelenlét érkezne a szobába, és utasítana egy olyan feladat elvégzésére, amelyet korábban még sosem tettem, de hatékonynak bizonyul. Olyan élményem is volt, amikor azt éreztem, hogy a hátam középső részét valaki felnyitotta, és belépett, hogy mélyreható gyógykezelést hajtson végre ott.
A védőszellemekkel, vezetőkkel, angyalokkal (vagy nevezzük bárminek őket) való kapcsolatról minden történelmi korban születtek beszámolók. Szókratész nyíltan beszélt egy entitásról, amelyről úgy vélte, hogy egész életében irányította őt. „Daimonion” (nem érdekes a név, ugye nagyon hasonlít valamire) néven utalt rá, és hitt benne, hogy sokféleképpen vigyázott rá.
Ha elmédet tisztán, szívedet nyitva, energiáidat pedig egyensúlyban tartod, azzal megteszed a magadét annak érdekében, hogy meghívj ilyen élményeket, amelyek meg is érkeznek, ha eljön az ideje. De mivel az emberek bebotorkálnak ezekbe a világokba, érdemes foglalkozni ezzel a témával. Ha az efféle élmények teljes mértékben a hiedelemrendszereden kívül esnek, vagy ha abban hiszel, hogy csak a gonosz megnyilvánulásaként történhetnek meg, akkor valószínűleg megrémülsz, ha ilyen élményt élsz át, és kevésbé valószínű, hogy helyesen ítéled meg, vagy konstruktívan használod azt. Sok embert ismerek, akik rendszeresen kommunikálnak belső vezetőjükkel, ami számukra más, mint a közönséges elméjükkel való kapcsolat.
Már a húszas éveimben jártam, amikor még mindig azt hittem, hogy mindenki úgy hoz döntéseket, mint én: a belső és a körülötte lévő hangokra hallgatva. Noha ezek a hangok olyanok voltak, mintha egy másik világból érkeznének, nem tűntek különösnek. Inkább olyan volt, mintha drága barátoktól származnának. Valójában annyira természetesnek éreztem őket, hogy sosem beszéltem róluk senkivel. Anyám elég erős médiumi képességekkel bírt, de fiatal koromban nem tudtam, hogy ez szokatlan dolog. Időnként így válaszolt a kérdéseimre: „Donna, vannak angyalaid, kérdezd őket.” Apámat gondoltam furcsának, mivel neki sosem voltak ilyen élményei. Valójában olyan gyakran részesültem a jótékony erők áldásában, hogy vonakodtam elhinni, hogy a „másik oldalon” gonosz is lakozhat. (És mennyiszer mutatja magát a világosság angyalának a gonosz)
Amikor bejutsz egy másik ember lényének mélyére, időnként nyitottá válsz olyan erők előtt, amelyeket sosem hívtál, akartál vagy vártál. Jim mély szorongást érzett, amikor megbeszélt velem egy találkozót. Megmagyarázhatatlan módon folyamatosan elvesztette uralmát az autója fölött. Azt élte át, hogy egy láthatatlan személy van az autóban, és küzd vele, hogy megszerezze az irányítást a kormány fölött, és megpróbálja letéríteni az autót az útról... (Nagyjából ugyanez a sztori olvasható Gál Péter atya könyvének végén, a tanúságtételnél.)
Ezenkívül mindig is nehezen ismertem fel a gonoszt, és ez a mai napig jellemző rám. Lehetséges, hogy még akkor is tagadom, amikor jelenlétének közvetlen élményeivel szembesülök. (Talán mert ez a célja nem? Nem akarja magát felfedni, csak mint "szellemi vezető" vagy "angyal" próbál kapcsolatba lépni veled.)
...Végül összeszedtem az akaratomat, és a kezemet áterőltettem az akadályon. Amikor ezt megtettem, éreztem Jim bőrét és teste szilárdságát, de nem tudtam energetikai kapcsolatot létrehozni. Baljóslatú élmény volt. Valami olyan dologhoz nyomtam a kezemet, amit nem értettem, és hamarosan bizonytalan rosszullétet kezdtem érezni.
Az egész szoba zavarosnak és sötétnek tűnt. Megkerestem a férjemet, Davidet, és mondtam, hogy elmegyek biciklizni. Felajánlotta, hogy velem jön. Kora este volt. Észrevettem, hogy amikor lassabban tekerek, úgy érzem, mintha valami a keresztcsontom hátsó részét ütögetné. Ritmusos puffanások voltak, erős ütések, és úgy tűnt, egyre rosszabb lesz. Ha gyorsan mentem, nem volt olyan rossz, de amikor lelassítottam, félelmetessé vált. Daviddel megálltunk egy kávéháznál, hogy igyunk egy csésze teát, én pedig már nagyon különös állapotban voltam. Egy barátom odajött, hogy beszéljen velünk, én viszont egy szavát sem hallottam. Hazamentem aludni, és rettenetes éjszakát éltem át. Visszatekintve olyan volt, mintha megszálltak volna, bár akkoriban nem ezekben a fogalmakban gondolkoztam. Olyan volt, mintha valami erősen a szorításában tartott volna. A különös és nagyon kellemetlen ütlegelés folytatódott. (Nagyjából olvasni hasonlót a szentek életében is, amikor Isten megengedte az ördögnek a fizikai bántalmazást. Csak itt nem erről van szó.)
Azt mondták, hogy Jim energiakorlátjának áttörésével magamra vettem
azt a szellemet, aki addig Jimben volt. A szellem teljesen elhagyta őt, és most bennem volt. A gonosz szellemek idegen elgondolást jelentettek számomra, de nem tagadhattam, hogy nyilvánvalóan valami valóságos és fájdalmas dolog csapkodja a keresztcsontomat. Nehezen jutottam haza. David otthon volt, és elmondtam neki, mi történik. Nem lepődött meg.
Ezt mondta:
– Hát, akkor ki kell űznünk.
Lefeküdtem az ágyra, David pedig beszélni kezdett. Volt némi tapasztalata
mind a hipnózissal, mind az ördögűzéssel kapcsolatban, és a kettő különbsé-
géről is vannak ismeretei. Végül azt láttam, hogy felszáll belőlem egy sötét,
szürkés energia, amely alig láthatóan egy alak körvonalait hordozta. Elaludtam.
Bár a védőszellemek megjelenése mindig váratlan és egy kicsit misztikusjelenség, munkám során elég gyakran előfordul, hogy kénytelen vagyok kiegyezni alkalmi jelenlétükkel. Egyre több beszámoló lát napvilágot a másik világból származó segítségről és útmutatásról, és időnként sürgető okok merülnek fel, amelyek hatására a túlvilági segítség megismerteti magát velünk.
... A harmadik kezelés alatt folyamatosan úgy
éreztem, hogy egy vörös energiát látok a szoba sarkában. Nem foglalkoztam
vele. Megpróbáltam elhessegetni, de nagyon követelőző volt. A kezelés hir-
telen félbeszakadt. Egy kísértetszerű emberi alak állt a sarokban. Az Anna
és a király című filmből Yul Brynnerre emlékeztetett, még kopasz fejével is.
Királyhoz méltó módon rendelkezett: „Balasheem vagyok. Állj az asszony vál-
lához!” (Az angyalok soha nem követelőznek és erőszakoskodnak, de a védőszellemnek mondott démonok annál inkább. Ezen kívül rendkívül ritka, hogy kimondják a nevüket. A Bibliában is csak néhány név szerepel.)
Az asszony vállához álltam, és rátettem az ujjaimat. Hirtelen olyan érzé-
sem volt, mintha ez a lény belépett volna a testembe. (Talán mert megtörtént a fizikai megszállás) Úgy éreztem, két kezem középső ujjai acélrudakká váltak, és befúródtak az asszony vállába. Nem tudtam elmozdítani a kezemet. Olyan erős energia lüktetett át a testemen és ki a kezemből, hogy az asszony erősen remegni kezdett, míg végül úgy tűnt, mintha rángógörcse lenne. Megdöbbentem, de nem voltam képes elhúzni az ujjaimat. Az asszony fel-le, fel-le mozgott a remegés és a rángógörcs határán, és végül leesett az asztalról. Csak ekkor szakadt meg a kapcsolat. (Ez minden, csak nem normális)
... Izgatottan, fennhangon kérdezgetni kezdte, én vagyok-e „Mária, Jézus anyja”. Semmiféle más magyarázat nem felelt meg számára. Én pedig ezt mondtam neki:
– Betty, nem én voltam. Olyan volt, mintha egy szellem költözött volna
belém. Balasheemnek nevezte magát. (Hát igen, a démonok szeretik igénybe venni az emberi testet.)
– Mária volt és Jézus – sikoltotta izgatottan.
– Nem – feleltem. – Azt mondta, Balasheemnek hívják, és úgy nézett ki,
mint Yul Brynner.
Betty összezavarodott. Ez nem illett semmihez, amiben hitt, állapotának
javulását viszont nem tagadhatta. (Mert a sátán is képes gyógyítani.) Vallási közösségében mesélni kezdte, hogy a Szűzanya gyógyításra használja a testemet. (Ha valaki olvasott már Mária jelenést, vagy a búcsújáró helyeken a csodás gyógyulásokról, akkor az tudja, hogy ilyen soha nem fordulhatna elő. Nincs szüksége az emberi testre, mert Isten kegyelméből gyógyulnak meg az emberek és nem az ördög művel csodákat, hogy magához kösse az embert.)
Ezen a kezelésen tele volt kérdésekkel:
– Miért én?
Nem tudtam válaszolni neki, de valahol mélyen éreztem, hogy személye-
sen Balasheem állt az asszony mellé, nem pedig valami általános égi erő, aki
mindenki számára elérhető. (Mert semmi köze Istenhez.) Ezt elmondtam Bettynek, aki így felelt:
– Hát, ha megint eljön, szeretném tudni, miért nem közvetlenül velem
beszél!
Hirtelen éreztem, hogy Balasheem a szobában van. Ezt mondtam:
– Betty, azt hiszem itt van.
Ingerülten felelt:
– Nos, kérdezze meg tőle!
Hallottam a választ:
– Egész életében megpróbáltam elérni Bettyt. És most rendkívül fontos,
hogy higgyen nekem. (Hát persze, hogy fontos, még egy lelket meg tud szerezni.)
Hazamentem. Hónapokig nem beszéltem Bettyvel. Majd egy napon, ami-
kor a parkban sétáltam, szemben találtam magam Balasheem jelenésével.
Azt mondta, hívjam fel Bettyt. (Már megint követelőzik.) Speciális étrendi utasításokat adott, amelyeket közvetítenem kellett az asszonynak. Az utasítások kilenc vitaminra és ásványi anyagra, a szükséges mennyiségekre és az egyensúlyból kibillent dolgokra vonatkoztak. Egyenesen a telefonhoz mentem, és ezt mondtam:
– Betty, épp az imént láttam Balasheemet a parkban, és azt mondta, hívjam fel Önt.
Elmondtam neki az étrendjavaslatot. Hosszú csend következett. Végül arra
kért, ismételjem meg, amit mondtam. Éppen akkor hívtam, amikor felnyitott
egy borítékot, amelyben egy teljes kivizsgálás laboreredményei voltak. Az ál-
talam mondottak pontosan megegyeztek a laborból kapott eredményekkel,
egészen vészesen alacsony káliumszintje felismeréséig. Ez még a gyógyításnál
is nagyobb szenzáció volt, és ennek hatására Betty elfogadta Balasheemet. Személyes angyalának nevezte, és befogadta hitrendszerébe. (Hahóóó. Az angyalok nem így működnek és nem adnak étrendi utasítást. Na, itt a megtévesztés foka. A hal ráharapott a horogra. Ezt akarják a démonok. Elfogadtatni magukat és utána már szabad az út. Csak a vak nem veszi észre, hogy itt mi történik. A démon a gyógyulásért cserébe megkapja a nőt. Egyelőre csak a testét, aztán a lelkét is. A nő Isten helyett egy démont imádhat majd. Okos húzás volt.)
– Betty, ne mondjon semmit – és elmondtam neki, hogyan jött Balasheem
a szélvédő elé, és kérte, hogy közöljem vele: „Nem az ön hibája, ami az imént
történt.” (Akkor kié?) Betty felsikoltott és zokogni kezdett. Valaki megpróbálta elvenni tőle
a telefont, de ő tiltakozott. Majd úgy tűnt, kicsit megnyugodott. Megkérdezte,
mondott-e még valamit. Azt feleltem:
– Még nem, de úton vagyok San Diego felé. Betty, mi történt?
– A fiam épp az imént ölte meg magát. (Egy szomorú végkifejlet)
– Betty, itt van Balasheem.
Jelentős információk derültek ki. A fiú teste olyan rossz állapotban volt az
évek óta tartó kábítószerezéstől, hogy néhány éven belül valószínűleg meg-
halt volna májbetegségben. Testének kémiai sajátosságai egyszerűen nem en-
gedték meg, hogy drogokkal játszadozzon. De azzal, hogy most lépett ki az
életéből, úgy érezte, megakadályozza, hogy baj érje a szeretteit. Felismerte ugyanis, hogy nem tudja megállni, hogy borzalmas dolgokat tegyen a drog megszerzéséért. Az öngyilkosságot választotta, mint kevésbé rettenetes lehetőséget. Ez letaglózott. Nem fogadom el az öngyilkosságot. Annyira ellentétes az ösztöneimmel, hogy nehezen tudtam kibékülni Balasheem szavaival. (Itt már kedves energiagyógyászunk is gyanút fogott. Persze már késő volt. A démon egy szép mesével traktálta őket és bemesélte, hogy az öngyilkosság a jó megoldás. Persze, neki. Így kapott még egy lelket a pokolban. )
A következő három napban minden nap találkoztam Bettyvel, és Ba-
lasheem minden alkalommal megjelent. Elmagyarázta, hogy az öngyilkossá-
got megelőző év során a jelenései megállíthatatlanok voltak. Ezért intézte úgy,
hogy először „Donna megérintse a vállát”, hogy tudassa jelenlétét Bettyvel. Az
asszony testének meggyógyítása jelentette a kapcsolatteremtés és a bizalom
kialakításának eszközét, majd kibontakozott az elmesélt történet. Balasheem
számára nyilvánvalóvá vált, hogy Betty szíve nem volna képes túlélni fia ön-
gyilkosságát, ezért olyan körülményeket teremtett, amelyek minimalizálták
az elkerülhetetlen öngyilkosság romboló következményeit.
A harmadik kezelés közben Bettynek elállt a lélegzete:
– Látom őt! LÁTLAK!!!
Beszélni kezdett Balasheemmel, és hallotta őt, így többé nem volt szükség
közvetítőre.
Forrás: Donna Eden-Energiagyógyászat (Édesvíz kiadó)
Itt a vége fuss el véle. Úgy gondolom elég tanulságos a történet. Az mindenképpen kiderül, hogy semmi sincs ingyen és nem minden az aminek látszik. A sötétség angyalai a megtévesztést és az átverést/hazugságokat a tökélyre fejlesztették. Volt hozzá idejük. Ezen kívül értelmes, akarattal bíró lények. A probléma ott volt, hogy senki nem ellenőrizte le ezt a szellemi vezetőt, pedig van lelkek megkülönböztetése. Valószínűleg nem tudta volna kimondani, hogy dicsőség legyen Jézusnak most és mindörökké.
Tehát soha ne nyisd meg magad semminek sem és ne vegyél részt mágikus szertartáson, amit beangolásnak vagy beavatásnak hívnak. Bármi is a neve, nem azt kapod amire vársz vagy gondolsz. Legyen gyanús, ha számodra ismeretlen mantrákat kell mondani és megidézni dolgokat, vagy szimbólumokat használni. Nem tudhatod mi áll mögötte! Bárki bármit is mond, nem biztos, hogy az úgy is van.
Elég egyértelmű, hogy nem Istentől van a tudása és az energia adó egyszer benyújtja a számlát. A védőszellem, lelki vezető, halottaktól származó üzenetek már mindenkiben meg kellene, hogy szólaltassák a vészcsengőt. Sajnos itt hiába szólt.
" Amikor tudatosan dolgozni kezdesz az energiával, a létezés meglepő birodalmai válhatnak nyilvánvalóvá előtted. Lehetséges, hogy időnként ez nem több, mint a láthatatlan energiák mozgásának áldása, és egy perccel később már azt hallod, hogy az illető jobban érzi magát. Néha megérintem az illető
belső gyógyítóját, így a háttérben tudok maradni, és figyelem, amint kliensem teste spontán módon bámulatos gyógyulásba kezd. Nagy ritkán egy kliens mond valamit, mint például: „A nagymamám itt van, és szeretné, ha meg- hallgatná őt. Megpróbálja elmondani Önnek, mit tegyen.” És ekkor olyan érzésem támad, mintha egy láthatatlan jelenlét érkezne a szobába, és utasítana egy olyan feladat elvégzésére, amelyet korábban még sosem tettem, de hatékonynak bizonyul. Olyan élményem is volt, amikor azt éreztem, hogy a hátam középső részét valaki felnyitotta, és belépett, hogy mélyreható gyógykezelést hajtson végre ott.
A védőszellemekkel, vezetőkkel, angyalokkal (vagy nevezzük bárminek őket) való kapcsolatról minden történelmi korban születtek beszámolók. Szókratész nyíltan beszélt egy entitásról, amelyről úgy vélte, hogy egész életében irányította őt. „Daimonion” (nem érdekes a név, ugye nagyon hasonlít valamire) néven utalt rá, és hitt benne, hogy sokféleképpen vigyázott rá.
Ha elmédet tisztán, szívedet nyitva, energiáidat pedig egyensúlyban tartod, azzal megteszed a magadét annak érdekében, hogy meghívj ilyen élményeket, amelyek meg is érkeznek, ha eljön az ideje. De mivel az emberek bebotorkálnak ezekbe a világokba, érdemes foglalkozni ezzel a témával. Ha az efféle élmények teljes mértékben a hiedelemrendszereden kívül esnek, vagy ha abban hiszel, hogy csak a gonosz megnyilvánulásaként történhetnek meg, akkor valószínűleg megrémülsz, ha ilyen élményt élsz át, és kevésbé valószínű, hogy helyesen ítéled meg, vagy konstruktívan használod azt. Sok embert ismerek, akik rendszeresen kommunikálnak belső vezetőjükkel, ami számukra más, mint a közönséges elméjükkel való kapcsolat.
Már a húszas éveimben jártam, amikor még mindig azt hittem, hogy mindenki úgy hoz döntéseket, mint én: a belső és a körülötte lévő hangokra hallgatva. Noha ezek a hangok olyanok voltak, mintha egy másik világból érkeznének, nem tűntek különösnek. Inkább olyan volt, mintha drága barátoktól származnának. Valójában annyira természetesnek éreztem őket, hogy sosem beszéltem róluk senkivel. Anyám elég erős médiumi képességekkel bírt, de fiatal koromban nem tudtam, hogy ez szokatlan dolog. Időnként így válaszolt a kérdéseimre: „Donna, vannak angyalaid, kérdezd őket.” Apámat gondoltam furcsának, mivel neki sosem voltak ilyen élményei. Valójában olyan gyakran részesültem a jótékony erők áldásában, hogy vonakodtam elhinni, hogy a „másik oldalon” gonosz is lakozhat. (És mennyiszer mutatja magát a világosság angyalának a gonosz)
Amikor bejutsz egy másik ember lényének mélyére, időnként nyitottá válsz olyan erők előtt, amelyeket sosem hívtál, akartál vagy vártál. Jim mély szorongást érzett, amikor megbeszélt velem egy találkozót. Megmagyarázhatatlan módon folyamatosan elvesztette uralmát az autója fölött. Azt élte át, hogy egy láthatatlan személy van az autóban, és küzd vele, hogy megszerezze az irányítást a kormány fölött, és megpróbálja letéríteni az autót az útról... (Nagyjából ugyanez a sztori olvasható Gál Péter atya könyvének végén, a tanúságtételnél.)
Ezenkívül mindig is nehezen ismertem fel a gonoszt, és ez a mai napig jellemző rám. Lehetséges, hogy még akkor is tagadom, amikor jelenlétének közvetlen élményeivel szembesülök. (Talán mert ez a célja nem? Nem akarja magát felfedni, csak mint "szellemi vezető" vagy "angyal" próbál kapcsolatba lépni veled.)
...Végül összeszedtem az akaratomat, és a kezemet áterőltettem az akadályon. Amikor ezt megtettem, éreztem Jim bőrét és teste szilárdságát, de nem tudtam energetikai kapcsolatot létrehozni. Baljóslatú élmény volt. Valami olyan dologhoz nyomtam a kezemet, amit nem értettem, és hamarosan bizonytalan rosszullétet kezdtem érezni.
Az egész szoba zavarosnak és sötétnek tűnt. Megkerestem a férjemet, Davidet, és mondtam, hogy elmegyek biciklizni. Felajánlotta, hogy velem jön. Kora este volt. Észrevettem, hogy amikor lassabban tekerek, úgy érzem, mintha valami a keresztcsontom hátsó részét ütögetné. Ritmusos puffanások voltak, erős ütések, és úgy tűnt, egyre rosszabb lesz. Ha gyorsan mentem, nem volt olyan rossz, de amikor lelassítottam, félelmetessé vált. Daviddel megálltunk egy kávéháznál, hogy igyunk egy csésze teát, én pedig már nagyon különös állapotban voltam. Egy barátom odajött, hogy beszéljen velünk, én viszont egy szavát sem hallottam. Hazamentem aludni, és rettenetes éjszakát éltem át. Visszatekintve olyan volt, mintha megszálltak volna, bár akkoriban nem ezekben a fogalmakban gondolkoztam. Olyan volt, mintha valami erősen a szorításában tartott volna. A különös és nagyon kellemetlen ütlegelés folytatódott. (Nagyjából olvasni hasonlót a szentek életében is, amikor Isten megengedte az ördögnek a fizikai bántalmazást. Csak itt nem erről van szó.)
Azt mondták, hogy Jim energiakorlátjának áttörésével magamra vettem
azt a szellemet, aki addig Jimben volt. A szellem teljesen elhagyta őt, és most bennem volt. A gonosz szellemek idegen elgondolást jelentettek számomra, de nem tagadhattam, hogy nyilvánvalóan valami valóságos és fájdalmas dolog csapkodja a keresztcsontomat. Nehezen jutottam haza. David otthon volt, és elmondtam neki, mi történik. Nem lepődött meg.
Ezt mondta:
– Hát, akkor ki kell űznünk.
Lefeküdtem az ágyra, David pedig beszélni kezdett. Volt némi tapasztalata
mind a hipnózissal, mind az ördögűzéssel kapcsolatban, és a kettő különbsé-
géről is vannak ismeretei. Végül azt láttam, hogy felszáll belőlem egy sötét,
szürkés energia, amely alig láthatóan egy alak körvonalait hordozta. Elaludtam.
Bár a védőszellemek megjelenése mindig váratlan és egy kicsit misztikusjelenség, munkám során elég gyakran előfordul, hogy kénytelen vagyok kiegyezni alkalmi jelenlétükkel. Egyre több beszámoló lát napvilágot a másik világból származó segítségről és útmutatásról, és időnként sürgető okok merülnek fel, amelyek hatására a túlvilági segítség megismerteti magát velünk.
... A harmadik kezelés alatt folyamatosan úgy
éreztem, hogy egy vörös energiát látok a szoba sarkában. Nem foglalkoztam
vele. Megpróbáltam elhessegetni, de nagyon követelőző volt. A kezelés hir-
telen félbeszakadt. Egy kísértetszerű emberi alak állt a sarokban. Az Anna
és a király című filmből Yul Brynnerre emlékeztetett, még kopasz fejével is.
Királyhoz méltó módon rendelkezett: „Balasheem vagyok. Állj az asszony vál-
lához!” (Az angyalok soha nem követelőznek és erőszakoskodnak, de a védőszellemnek mondott démonok annál inkább. Ezen kívül rendkívül ritka, hogy kimondják a nevüket. A Bibliában is csak néhány név szerepel.)
Az asszony vállához álltam, és rátettem az ujjaimat. Hirtelen olyan érzé-
sem volt, mintha ez a lény belépett volna a testembe. (Talán mert megtörtént a fizikai megszállás) Úgy éreztem, két kezem középső ujjai acélrudakká váltak, és befúródtak az asszony vállába. Nem tudtam elmozdítani a kezemet. Olyan erős energia lüktetett át a testemen és ki a kezemből, hogy az asszony erősen remegni kezdett, míg végül úgy tűnt, mintha rángógörcse lenne. Megdöbbentem, de nem voltam képes elhúzni az ujjaimat. Az asszony fel-le, fel-le mozgott a remegés és a rángógörcs határán, és végül leesett az asztalról. Csak ekkor szakadt meg a kapcsolat. (Ez minden, csak nem normális)
... Izgatottan, fennhangon kérdezgetni kezdte, én vagyok-e „Mária, Jézus anyja”. Semmiféle más magyarázat nem felelt meg számára. Én pedig ezt mondtam neki:
– Betty, nem én voltam. Olyan volt, mintha egy szellem költözött volna
belém. Balasheemnek nevezte magát. (Hát igen, a démonok szeretik igénybe venni az emberi testet.)
– Mária volt és Jézus – sikoltotta izgatottan.
– Nem – feleltem. – Azt mondta, Balasheemnek hívják, és úgy nézett ki,
mint Yul Brynner.
Betty összezavarodott. Ez nem illett semmihez, amiben hitt, állapotának
javulását viszont nem tagadhatta. (Mert a sátán is képes gyógyítani.) Vallási közösségében mesélni kezdte, hogy a Szűzanya gyógyításra használja a testemet. (Ha valaki olvasott már Mária jelenést, vagy a búcsújáró helyeken a csodás gyógyulásokról, akkor az tudja, hogy ilyen soha nem fordulhatna elő. Nincs szüksége az emberi testre, mert Isten kegyelméből gyógyulnak meg az emberek és nem az ördög művel csodákat, hogy magához kösse az embert.)
Ezen a kezelésen tele volt kérdésekkel:
– Miért én?
Nem tudtam válaszolni neki, de valahol mélyen éreztem, hogy személye-
sen Balasheem állt az asszony mellé, nem pedig valami általános égi erő, aki
mindenki számára elérhető. (Mert semmi köze Istenhez.) Ezt elmondtam Bettynek, aki így felelt:
– Hát, ha megint eljön, szeretném tudni, miért nem közvetlenül velem
beszél!
Hirtelen éreztem, hogy Balasheem a szobában van. Ezt mondtam:
– Betty, azt hiszem itt van.
Ingerülten felelt:
– Nos, kérdezze meg tőle!
Hallottam a választ:
– Egész életében megpróbáltam elérni Bettyt. És most rendkívül fontos,
hogy higgyen nekem. (Hát persze, hogy fontos, még egy lelket meg tud szerezni.)
Hazamentem. Hónapokig nem beszéltem Bettyvel. Majd egy napon, ami-
kor a parkban sétáltam, szemben találtam magam Balasheem jelenésével.
Azt mondta, hívjam fel Bettyt. (Már megint követelőzik.) Speciális étrendi utasításokat adott, amelyeket közvetítenem kellett az asszonynak. Az utasítások kilenc vitaminra és ásványi anyagra, a szükséges mennyiségekre és az egyensúlyból kibillent dolgokra vonatkoztak. Egyenesen a telefonhoz mentem, és ezt mondtam:
– Betty, épp az imént láttam Balasheemet a parkban, és azt mondta, hívjam fel Önt.
Elmondtam neki az étrendjavaslatot. Hosszú csend következett. Végül arra
kért, ismételjem meg, amit mondtam. Éppen akkor hívtam, amikor felnyitott
egy borítékot, amelyben egy teljes kivizsgálás laboreredményei voltak. Az ál-
talam mondottak pontosan megegyeztek a laborból kapott eredményekkel,
egészen vészesen alacsony káliumszintje felismeréséig. Ez még a gyógyításnál
is nagyobb szenzáció volt, és ennek hatására Betty elfogadta Balasheemet. Személyes angyalának nevezte, és befogadta hitrendszerébe. (Hahóóó. Az angyalok nem így működnek és nem adnak étrendi utasítást. Na, itt a megtévesztés foka. A hal ráharapott a horogra. Ezt akarják a démonok. Elfogadtatni magukat és utána már szabad az út. Csak a vak nem veszi észre, hogy itt mi történik. A démon a gyógyulásért cserébe megkapja a nőt. Egyelőre csak a testét, aztán a lelkét is. A nő Isten helyett egy démont imádhat majd. Okos húzás volt.)
– Betty, ne mondjon semmit – és elmondtam neki, hogyan jött Balasheem
a szélvédő elé, és kérte, hogy közöljem vele: „Nem az ön hibája, ami az imént
történt.” (Akkor kié?) Betty felsikoltott és zokogni kezdett. Valaki megpróbálta elvenni tőle
a telefont, de ő tiltakozott. Majd úgy tűnt, kicsit megnyugodott. Megkérdezte,
mondott-e még valamit. Azt feleltem:
– Még nem, de úton vagyok San Diego felé. Betty, mi történt?
– A fiam épp az imént ölte meg magát. (Egy szomorú végkifejlet)
– Betty, itt van Balasheem.
Jelentős információk derültek ki. A fiú teste olyan rossz állapotban volt az
évek óta tartó kábítószerezéstől, hogy néhány éven belül valószínűleg meg-
halt volna májbetegségben. Testének kémiai sajátosságai egyszerűen nem en-
gedték meg, hogy drogokkal játszadozzon. De azzal, hogy most lépett ki az
életéből, úgy érezte, megakadályozza, hogy baj érje a szeretteit. Felismerte ugyanis, hogy nem tudja megállni, hogy borzalmas dolgokat tegyen a drog megszerzéséért. Az öngyilkosságot választotta, mint kevésbé rettenetes lehetőséget. Ez letaglózott. Nem fogadom el az öngyilkosságot. Annyira ellentétes az ösztöneimmel, hogy nehezen tudtam kibékülni Balasheem szavaival. (Itt már kedves energiagyógyászunk is gyanút fogott. Persze már késő volt. A démon egy szép mesével traktálta őket és bemesélte, hogy az öngyilkosság a jó megoldás. Persze, neki. Így kapott még egy lelket a pokolban. )
A következő három napban minden nap találkoztam Bettyvel, és Ba-
lasheem minden alkalommal megjelent. Elmagyarázta, hogy az öngyilkossá-
got megelőző év során a jelenései megállíthatatlanok voltak. Ezért intézte úgy,
hogy először „Donna megérintse a vállát”, hogy tudassa jelenlétét Bettyvel. Az
asszony testének meggyógyítása jelentette a kapcsolatteremtés és a bizalom
kialakításának eszközét, majd kibontakozott az elmesélt történet. Balasheem
számára nyilvánvalóvá vált, hogy Betty szíve nem volna képes túlélni fia ön-
gyilkosságát, ezért olyan körülményeket teremtett, amelyek minimalizálták
az elkerülhetetlen öngyilkosság romboló következményeit.
A harmadik kezelés közben Bettynek elállt a lélegzete:
– Látom őt! LÁTLAK!!!
Beszélni kezdett Balasheemmel, és hallotta őt, így többé nem volt szükség
közvetítőre.
Forrás: Donna Eden-Energiagyógyászat (Édesvíz kiadó)
Itt a vége fuss el véle. Úgy gondolom elég tanulságos a történet. Az mindenképpen kiderül, hogy semmi sincs ingyen és nem minden az aminek látszik. A sötétség angyalai a megtévesztést és az átverést/hazugságokat a tökélyre fejlesztették. Volt hozzá idejük. Ezen kívül értelmes, akarattal bíró lények. A probléma ott volt, hogy senki nem ellenőrizte le ezt a szellemi vezetőt, pedig van lelkek megkülönböztetése. Valószínűleg nem tudta volna kimondani, hogy dicsőség legyen Jézusnak most és mindörökké.
Tehát soha ne nyisd meg magad semminek sem és ne vegyél részt mágikus szertartáson, amit beangolásnak vagy beavatásnak hívnak. Bármi is a neve, nem azt kapod amire vársz vagy gondolsz. Legyen gyanús, ha számodra ismeretlen mantrákat kell mondani és megidézni dolgokat, vagy szimbólumokat használni. Nem tudhatod mi áll mögötte! Bárki bármit is mond, nem biztos, hogy az úgy is van.
"Csak bemásolom az ide vonatkozó részeket, ezen mindenki elgondolkodhat. A probléma nem azzal volt amit csinált, tehát segített embereken, helyrehozta az "energia hálójukat", energia áramlásukat, hanem a következményekkel." - de bizony azzal volt a probléma gyökere, amit csinált! - mert amit vetünk- annak a következményét aratjuk. Nem tehetünk jót senkivel sem démoni erők használatával, márpedig azt hiszem, abban egyet értünk, hogy nem Isten ereje által hozta helyre az emberek "energia hálójukat"- már a kifejezés is okkult háttérrel bír.
VálaszTörlés