Jose Manuel Vidal írása.
A spanyol El Mundo tudósítója szkeptikusan vett részt a Jose Antonio Forte atya által végzett ördögűzésen. De láthatta mi történik azzal a fiatal nővel akit a sátán szállt meg. Ezen a két és fél órás szertartáson a hispanidad.com vezetője Javier Parades is részt vett.
- "Hic es dies", ma van az a nap - mondja az exorcista miközben tartja a keresztet.
- Nem! - ordította a szép 20 éves lány rekedt hangon.
- "Exi nunc, Zebulon!" , gyere ki Zebulon - ismétli a pap.
- Nem!
- Miért nem akarsz kijönni?
- Hogy jele legyen!
- Minek a jele?
- Hogy a sátán él.
Nagy a feszültség a sötét kápolnában. A sátán harcol Isten ellen. Életemben először vettem részt a csata első sorában. Azért hívott meg engem, hogy tanúja legyek az ördögűzésnek, jutott eszembe miközben sokkot kaptam. Az agyam vadul pörgött. Egy olyan rituálé csúcspontján vagyunk, ami eddig nem fért bele a fejembe. Ez gondolkodóba ejtett, hogy a szemináriumokban a papoknak mindig sikerült a gonosztól való gyermeki félelmemet növelni, aki mindig kész arra, hogy elragadja a lelkeket. A II. Vatikáni zsinat után a sátánnal kapcsolatos egyházi tanítások az "egyház szégyenletes részévé váltak", és más katolikusokhoz hasonlóan azért jöttem, hogy megismerjem a valóságot.
Jose Antonio Fortea a Zulemai Szűzanya lelkésze kimerült. Ő még csak 33 éves. De több mint egy órája harcol a sátánnal. Márta (nem a valódi neve) a megszállott lány ugyanolyan erős mint az elején, nyögdécsel, rázza a felső testét. Szokatlan erővel bír 20 éves lány létére, karcsú, törékeny teste van. Hétköznap délután fél egy van, és szemtanúja voltam egy másfél órás ördögűzésnek.
Két nappal ezelőtt különös hívást kaptam. Nem volt különös egy paptól (többen hívnak), de különös volt egy katolikus ördögűzőtől (kettő van Spanyolországban), mert távol tartják magukat az újságíróktól. Meghívott, hogy szemtanúja legyek egy ördögűzésnek. Abbahagytam a munkámat. Szemtanúja lenni egy vatikáni engedéllyel rendelkező ördögűző pap munkájának jó lehetőség egy vallásra szakosodott újságíró számára. Annak ellenére, hogy több mint 20 év gyakorlatom van a szakmában, soha nem sikerült elérnem, hogy interjút készítsek Gabriele Amorth atyával, Róma hivatalos ördögűzőjével. Amikor találkoztam vele, akkor dedikálta nekem az egyik könyvét ezekkel a szavakkal: "Jose Manuelnek hálával és tanácsokkal, hogy soha ne féljen az ördögtől."
Elhatároztam visszahívom Fortea atyát, és megkérem engedélyezze, hogy egy vallási specialista az EFE News-tól elkísérjen engem. Engedélyezte. A találkozás napján kissé idegesen mentünk autóval az Alcalá de Heneres egyházmegyében megbeszélt helyre. Csodálatos napos idő volt. Várakozásokkal telve érkeztünk a plébániára. Pszichésen felkészültünk. Az úton idegesen viccelődtünk.
Az ördögűző azt mondta, találkozzunk a plébánián ami egy fenyőfa ligetben található vörös téglás modern épület. A templom belseje egyszerű és letisztult. Az oltár közepén egy hatalmas kereszt található. Az egyik oldalon van egy szenteltvíztartó oldalán egy felirattal: "A szentelt víz távol tartja a sátánt."
Délelőtt 10:30-kor az ördögűző kijön a templomból, hogy találkozzon velünk. Magas, vékony. Szemüveget és ápolt szakállat visel. Impozáns alak. Talán mert munkája a démonok kiűzése. Sápadt és kiálló homlokát még jobban kiemeli a fekete reverenda. Sétálni hívott bennünket, hogy meséljen az ügy hátteréről.
- Nem vagyok showman, és nem akarok nyilvánosságot sem. Azért van itt, hogy megszabadítsuk a lányt. Nagyon óvatosnak kell lennie. Semmilyen bizonyítékot nem hozhat nyilvánosságra ami azonosíthatná a lányt vagy az anyját. Azt szeretném, ha tartózkodna attól, hogy megnevezzen, de a hitelesség kedvéért elfogadom ezt az áldozatot. Isten tudja mibe fog kerülni nekem, és milyen problémát okoz majd. De ne féljen. Semmi nem fog történni önnel.
Ragaszkodik az ügy komolyságához. Rámutat arra, hogy az Ószövetségben a sátán szó tizennyolcszor szerepel.
Az Újszövetségben az ördög szó harmincötször, a démon szó huszonegy alkalommal jelenik meg. Jézus maga is sok ördögűzést végzett, amit az Evangéliumok démonok kiűzésének neveznek. Fortea atya visszaemlékezett arra, hogy II. János Pál pápa maga is végrehajtott három ördögűzést, és megjegyzi, hogy az ördögökben való hit közös vonás a vallásokban. Ez egy ökumenikus kérdés. Felhasználta az alkalmat arra, hogy betekintést nyújtson a különböző vallásokba, történelmi időszakokba és a különböző elméletekbe. Hitetlen maradok. Olyan érzésem volt, hogy próbál minket meggyőzni a történelemben való igazolás keresésével.
Hogy lehozzuk őt a földre, kérdeztük az ügy részleteiről. Azt mondta van egy lány akit hét ördög szállt meg. Már kiűzött hatot, de az utolsó még harcol. A neve Zebulon, szinte néma, de nagyon intelligens démon. A neve szerepel a Bibliában. A fő démon mindig a végére marad. Tizenhat szertartáson vagyunk túl, de még nem sikerült kiűznöm őt, amire normál esetben kettő vagy három szertartás lenne szükséges.
Nem mondott többet a megszállott lányról. Csak azt mondja a lányt az anyja kíséri aki "igazi szent", és 16 éves kora után lett megszállott miután egy osztálytársa varázslást hajtott végre rajta. Az első ülések egyikén megkérdeztem hogyan vállt megszállottá, és kaptam egy nevet amit nem jegyeztem meg. Az anyja azt mondta egy osztálytársa megidézte a sátánt, hogy halál varázslatot tegyen rá. Súlyos beteg lett, és majdnem meghalt. Amikor jobban lett, akkor kezdődtek a furcsa dolgok.
Attól fogva az anya elkezdett furcsa dolgokat tapasztalni a lánya körül: mozgó bútorok, maguktól eltörő tárgyak, és a lány irtózott a vallásos tárgyaktól, különösen a vasárnapi miséktől. Végül egy este felébredt az anya, mert különös hangokat hallott. Amikor kinyitotta a lánya szobájának ajtaját, akkor látta őt levitálni az ágy fölött.
Mivel nem akarta elveszíteni egyetlen gyermekét, beszélt a plébánosukkal, aki elküldte őt két híres pszichiáterhez. De mindketten azt a diagnózist adták, hogy a lány ép mentálisan. Semmilyen tudományos magyarázat nem volt a lányt sújtó folyamatos fejfájásra. Ez volt az a pont, amikor a 60 éves Mária (nem a valódi neve) keresett egy ördögűzőt. Spanyolország szinte minden egyházmegyéjét felkereste. Egyetlen püspök sem akart hallani az esetről. Kész volt arra, hogy felkeresse Olaszországban Amorth atyát, amikor azt mondták neki, hogy feltűnt a TV-ben egy spanyol ördögűző aki a Demoniacum című ördögűzéssel kapcsolatos könyvét reklámozta.
Ebben a pillanatban láttuk, hogy egy taxi érkezett meg.
- Ők azok - mondja Fortea atya. Mária az anya alacsony és törékeny. Látszik rajta, hogy nagy fájdalma van.
- Hiszek Istenben, és tudom, hogy előbb vagy utóbb megszabadítja a lányomat Zebulontól. Már öt éve tart a kálváriám. A családomból senki sem tud róla, a bátyáim sem - mondja Mária. Mária özvegy, és amikor az ördögűzővel találkozik (általában hetente) kifogásokat kell keresnie.
- Ők nem értenék meg, nem akarom, hogy a lányom egy életen át megbélyegzett legyen.
Az anyja oldalán Márta félénken mosolyog. Nagy, szomorú barna szemei vannak. Az arcán ott a szomorú serdülőkor. Fekete haja van, és hátul összefogja lófarokba. Telt ajkai fájdalmat hordoznak, nem sminkeli magát. Farmert visel magas nyakú kék blúzzal, és fekete cipő van a lábán. Csinos. Kifejező szemei félelmet tükröznek, inkább félelmet mint szégyenlősséget. Átlagos lánynak tűnik, azt mondja nekünk matematikát tanul az egyetemen. Azt gondoltam magamban: "Biztosan nem lehet megszállott."
A templom alatt Fortea atya kinyitja a kápolnát ahol naponta misézik, majd bezárja belülről. A kápolna kicsi és hívogató. Az ördögűző megkért, hogy segítsünk odavinni az oltár lábához egy nehéz, zöld színű matracot. Úgy érzem a rítus hamarosan elkezdődik, és várokozásokkal telve leülök egy padra. Az ördögűző kinyújtja a kezét a lány arca felé, anélkül hogy megérintené. Aztán becsukja a szemét, lehajtja a fejét és elmond néhány imát. Ez az első alkalom, hogy megtöri a kápolna csendjét, megérinti a testemet és a lelkemet. Ez nem emberi. Márta torkából mély üvöltés tör elő. De ez nem lehet ő vagy az ő hangja. Ez durva és férfias. Fortea atya tovább imádkozik, miközben folytatódik az üvöltés. A lány teste elkezd remegni. Először oldalra mozdul ki, majd erőszakosan mozog az egész teste.
- Menj ki Zebulon!
Ahogyan az exorcista imádkozik, a lány folyamatos forog és rázkódik. Hirtelen hangosan felsikolt. Az exorcista egy feszületet helyez a lány hasára, miközben meghinti szentelt vízzel. Haragosan leüti magáról a keresztet, majd az anyja újra és újra visszateszi. Rózsafüzért is ad a lánynak, aki dühösen eldobja. Úgy tűnik egy pillanatra elhallgat, de aztán megint elkezd ordítani. Még levegőt sem vesz. Amikor a lány meghallja, hogy Fortea atya Szent György nevére hivatkozik, akkor összerándul, fennakadnak a szemei, ívbe feszül és felemelkedik a matracról. Egyszerűen nem hiszem el.
- Csókold meg a keresztet! - mondja az ördögűző.
- Nem!
- Jézus a Királyod.
- Assee dee dee dah.
- Sátán szolgája, a sötétségben vagy.
- Assee dee dee dah.
- Jó munkát végzel. Miattad fognak sokan hinni Istenben.
- Nem.
- Krisztus nevében parancsolom, menj el Zebulon. Örök kárhozat vár rád. Nincs üdvösség számodra.
Míg Fortea atya tovább beszél Zebulonhoz, a lány kezei karmokká alakulnak át. Az exorcista felgyorsítja az imát és a parancsokat.
- Ma van az a nap. Menj el! Isten nevében hagyd el ezt a gyermeket!
A lány kontrollálatlanul remeg. A sikolyai ijesztőek. Rekedt hangon ezt kiáltja" Gyilkosok!" Amikor Fortea atya megkérdezi Zebulont miért nem hagyja el a lányt, akkor a démon ezt válaszolja: "Hogy az emberek higgyenek a sátánban."
Másfél órás küzdelem után az ördögűző feláll, és kimegy a kápolnából. Ez biztosan nem megjátszott jelenet. Az jó, hogy a megszállottsági esetek ritkák, mondja Fortea atya. Öt éve foglalkozik vele, és Spanyolországban csak négy esete volt. Azonban amikor tanulmányait folytatta, tizenhárom másikat látott. Nyilvánvaló, hogy van gyakorlata; parancsol és utasít, könyörtelenül kínozza a démont lágy, de határozott hangon. Ezt Isten nevében teszi, és mindig úgy cselekszik, hogy jobban fájjon. De még így is tudja, hogy milyen a sátán támadása. Egyszer az ördögűzés alatt az ördög éreztette vele, hogy milyen az olyan fájdalom, amikor amikor egy kést szúrnak a karjába.
Fortea atya elhagyja a kápolnát, és azon tűnődtem mi történhet az exorcista nélkül ebben a csendben. De semmi sem történik. De Mária az anya folytatja a rítust, és ugyanazokat vagy hasonló kifejezéseket használ, mint a pap. Nyugodt hangon beszél nem a lányához, hanem az őt megszállva tartó démonhoz.
- Krisztus nevében parancsolom távozz!
- Nem
- Nyisd ki a szemed, és nézz rá a Szűzanyára! - parancsol rá Mária, miközben egy Szűzanya képet tesz a lánya elé. Válaszként csak morgást kap. Aztán felveszi a feszületet.
- Ő a teremtőd, látod?
- Igen - mondja a másvilági hang morgások és üvöltözések közepette.
- Nézz Rá Zebulon, ne harcolj vele! Tudod, hogy a nap és az óra elérkezett.
- Neeem!
- Miért állsz ellen?
- Elegem van. Már elmondtam neked.
- Mondd el ezeknek az úriembereknek miért nem mész el!
- Uggh.
- Beszélj világosan!
- Nem akarok.
- Krisztus nevében, miért?
- Azért, hogy higgyenek a sátánban.
- Jöjj Szent György, jöjj. Jöjj Szent György. Hagyd el őt!
A megszállott lány egy pillanatra szünetet tart, mosolyog, és a lányon keresztül a démon gúnyosan ezt mondja:" Menj el, Szent György."
Nem készült fel erre a nő, de a papot is hibázáson érte a démon. De Máriát könnyen nem lehet legyőzni. Ő valójában egy Fájdalmas Anya a lánya keresztjének lábánál. Még én is letérdeltem és könyörögtem Istenhez (bár nem mertem közvetlenül beavatkozni), hogy szabaddá tegyem Mártát. Már régen nem imádkoztam ekkora hévvel.
Az exorcista visszatért, kis dobozt hozott magával benne az Oltáriszentséggel, és megállt a lány előtt.
- Nézz rá a Királyok Királyára - mondja ő. - Hajts térdet előtte!
- Nem.
- Hitetlen és lázadó szolga, térdre - ismétli Fortea atya, míg tartja az Oltáriszentséget.
- Gyilkos, hagyj engem!
- Szent György, kényszerítsd térdre!
Szent György említésénél a megszállott térdre esett, míg Fortea atya határozottan a megáldoztatta őt. Visszatért a lányt megszálló démon kínzására. Miután megáldoztatta a lányt, fogta a Bibliát, és olvasott a Jelenések könyvéből: "De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba."
- Ismételd utánam: jobb lett volna, ha a Fényt követem.
- Jobb lett volna, ha a Fényt követem - mondta a démon fogcsikorgatva.
Ez hosszú ideig tartott. Az ördögűző olyan volt mint egy tanár, aki makacs gyereket tanít, aki vonakodva és morgásokkal kísérve ismétli meg az olyan szavakat mint az "Uram, te vagy az én királyom. Én a teremtményed vagyok. Semmi sem nagyobb a hatalmadnál. Te vagy az Alfa és az Omega."
- Ne tovább. Kimerültem - nyögi a démon.
De Fortea atya folytatja a támadást, leül egy székre a lány elé, és egy feszületet tart a kezében.
- Hic est dies - ismétli. Egy pillanatra azt hiszem megteszi.
- Minél tovább maradsz, annál több ember fog hinni Istenben. Te hirdeted Istent. Gyere közelebb, és csókold meg a keresztre feszített Krisztust. Adj neki egy csókot tiszteletből.
Mint egy zombi, Márta feláll, és közelebb jön a kereszthez. A szeme fehérje látszik, köpköd a szájával, de megcsókolja a keresztet. Fortea atya gyengéden megfogja a lány karját, átvezeti a kápolnán, megcsókoltatja a tabernákulumot, és a Szűzanya képét.
- Isten itt van. Hétszer elismétli: "Iesus, lux mundi." A lány megismétli a szavakat, de amikor befejezi, égő pillantást vet rá, és ezt mondta: "Gyilkos, hagyj békén! Nem bírom tovább." De az exorcista folytatja.
Egy óra telt el. Fortea szünetet tart.
- Ön jön - mondja az anyának, és kimegy a kápolnából. Mária tehát Márta felé fordul, és így beszél a szájhős Zebulonhoz.
- El kell hagynod ezt a lányt. Krisztus vérére, hagyd el őt! Az angyalok vele vannak. Három arkangyal jön most. A Szűz összetöri a fejed...
Zebulon továbbra is sír és nyöszörög, de nem hajlandó kimenni. Nemsokára Fortea atya visszatér.
- Nem félsz Isten büntetésétől?
- Tudom mi az- mondja sírva.
Fortea atya ránéz az anyára. - Nem fog kimenni. Hagyjuk mára. Feláll, és kimegy. A bömbölés hirtelen véget ér. Látom Mária arcán a csalódottságot. Az volt a benyomásom, bízott benne ma meg fog történni. Már majdnem három órája térdel, de az arcán nem látom a fáradtság jelét sem. Lerakja a feszületet és a Madonna képét, majd kimegy a kápolnából. A társammal magunkra maradunk a megszállottal. Néhány másodperc egy örökkévalóságnak tűnik.
A padhoz tapadunk, nehezen lélegzünk. Hirtelen felénk fordul, kinyitja a szemét (csak a szeme fehérje látszik amit három órával ezelőtt), és olyan tekintettel nézett bennünket, amit míg élek nem felejtek el. A szeme túlvilági volt. Soha nem láttam még ilyet korábban. Egy pillanat múlva már Márta tekintete néz ránk, mosolyog, nyugodtan felkel, leül a padra, és óvatosan leveszi a zoknit. Megjegyzem, hogy a három órás küzdelem ellenére sem izzad. Felveszi a fülbevalóját, és ránk mosolyog.
- Hogy van? - kérdem.
- Fáradtan.
- Tudja mi történt?
- Nem emlékszem. Míg beszél hozzánk, szeretettel megcsókolja a feszületet és a képet, amiket mostanában megvetett.
- Megsérült a torka?
- Nem.
A hangja most olyan gyengéd mint mikor megérkezett. Senki nem mondaná meg, hogy órákkal korábban ebből a torokból morgás hangzott el.
- Tudja miért van itt?
- Igen, tudom. Azért vagyok itt, hogy....
Nem fejezi be a mondatot. Tiszteletben tartjuk a hallgatását. Mind az öten elhagyjuk a kápolnát, és leülünk a szomszédos szobában. Márta nyugodt. Ismét az a korábbi félénk kislány.
- Minden este - mondja Mária - mielőtt lefekszem aludni fogom a keresztet ami mindig velem van, Isten nevében megáldom a szobámat, hogy a gonosz lelkek elhagyják a szobámat. Minden este megkérdezi mielőtt aludni megy: "Mama, megáldottad a szobát?" De mégis fél. Például amikor a lánya megérintette a keresztet, karomba görbültek az ujjai, majd szarvakká alakultak, és készen álltak arra, hogy a szemébe döfjön velük.
- Ezek olyan fenyegetések, melyeket soha nem vált be.
Mielőtt elvinné Mártát, panaszkodik. - A püspököknek és az embereknek tudni kell erről. Több ördögűzőnek kellene lennie. Belekarol a lányába, Fortea atya autójához mennek, és elhajtanak. Márta hátrahajol és ránk néz. A szeme könnyel teli, a tekintete olyan mint a megbilincselt rabszolgáké. Fortea atya azt ígéri, hogy felhív, ha a lány teljesen megszabadult. Imádkozom Mártáért és az anyjáért. Amit láttam, az nem megjátszott jelenet volt.
"Nem sokat beszél, de elég intelligens." Így jellemezte Fortea atya Zebulont, aki több mint hét hónapja az ellensége. Kezdetben Fortea atya azt hitte ez a neve Jákob és Lea tizedik fiának. Később miután jobban megvizsgálta az ügyet rájött, hogy a pokol egyik legerősebb démonával van dolga.
Csak három alkalommal jelent meg a történelemben. Első alkalommal Franciaországban Loudonban. Szinte a kolostorban lévő összes apácát megszállta és kínozta egy démoni sereg. A vezetőjük Zebulon volt. A második alkalom az 1950-es években történt, amikor Candido atya ördögűzést hajtott végre. Ő volt a tanítója Amorth atyának. Most újra megjelent.
Az ördögűző azt mondta, találkozzunk a plébánián ami egy fenyőfa ligetben található vörös téglás modern épület. A templom belseje egyszerű és letisztult. Az oltár közepén egy hatalmas kereszt található. Az egyik oldalon van egy szenteltvíztartó oldalán egy felirattal: "A szentelt víz távol tartja a sátánt."
Délelőtt 10:30-kor az ördögűző kijön a templomból, hogy találkozzon velünk. Magas, vékony. Szemüveget és ápolt szakállat visel. Impozáns alak. Talán mert munkája a démonok kiűzése. Sápadt és kiálló homlokát még jobban kiemeli a fekete reverenda. Sétálni hívott bennünket, hogy meséljen az ügy hátteréről.
Hét démon
- Nem vagyok showman, és nem akarok nyilvánosságot sem. Azért van itt, hogy megszabadítsuk a lányt. Nagyon óvatosnak kell lennie. Semmilyen bizonyítékot nem hozhat nyilvánosságra ami azonosíthatná a lányt vagy az anyját. Azt szeretném, ha tartózkodna attól, hogy megnevezzen, de a hitelesség kedvéért elfogadom ezt az áldozatot. Isten tudja mibe fog kerülni nekem, és milyen problémát okoz majd. De ne féljen. Semmi nem fog történni önnel.
Ragaszkodik az ügy komolyságához. Rámutat arra, hogy az Ószövetségben a sátán szó tizennyolcszor szerepel.
Az Újszövetségben az ördög szó harmincötször, a démon szó huszonegy alkalommal jelenik meg. Jézus maga is sok ördögűzést végzett, amit az Evangéliumok démonok kiűzésének neveznek. Fortea atya visszaemlékezett arra, hogy II. János Pál pápa maga is végrehajtott három ördögűzést, és megjegyzi, hogy az ördögökben való hit közös vonás a vallásokban. Ez egy ökumenikus kérdés. Felhasználta az alkalmat arra, hogy betekintést nyújtson a különböző vallásokba, történelmi időszakokba és a különböző elméletekbe. Hitetlen maradok. Olyan érzésem volt, hogy próbál minket meggyőzni a történelemben való igazolás keresésével.
Hogy lehozzuk őt a földre, kérdeztük az ügy részleteiről. Azt mondta van egy lány akit hét ördög szállt meg. Már kiűzött hatot, de az utolsó még harcol. A neve Zebulon, szinte néma, de nagyon intelligens démon. A neve szerepel a Bibliában. A fő démon mindig a végére marad. Tizenhat szertartáson vagyunk túl, de még nem sikerült kiűznöm őt, amire normál esetben kettő vagy három szertartás lenne szükséges.
Nem mondott többet a megszállott lányról. Csak azt mondja a lányt az anyja kíséri aki "igazi szent", és 16 éves kora után lett megszállott miután egy osztálytársa varázslást hajtott végre rajta. Az első ülések egyikén megkérdeztem hogyan vállt megszállottá, és kaptam egy nevet amit nem jegyeztem meg. Az anyja azt mondta egy osztálytársa megidézte a sátánt, hogy halál varázslatot tegyen rá. Súlyos beteg lett, és majdnem meghalt. Amikor jobban lett, akkor kezdődtek a furcsa dolgok.
Attól fogva az anya elkezdett furcsa dolgokat tapasztalni a lánya körül: mozgó bútorok, maguktól eltörő tárgyak, és a lány irtózott a vallásos tárgyaktól, különösen a vasárnapi miséktől. Végül egy este felébredt az anya, mert különös hangokat hallott. Amikor kinyitotta a lánya szobájának ajtaját, akkor látta őt levitálni az ágy fölött.
Mivel nem akarta elveszíteni egyetlen gyermekét, beszélt a plébánosukkal, aki elküldte őt két híres pszichiáterhez. De mindketten azt a diagnózist adták, hogy a lány ép mentálisan. Semmilyen tudományos magyarázat nem volt a lányt sújtó folyamatos fejfájásra. Ez volt az a pont, amikor a 60 éves Mária (nem a valódi neve) keresett egy ördögűzőt. Spanyolország szinte minden egyházmegyéjét felkereste. Egyetlen püspök sem akart hallani az esetről. Kész volt arra, hogy felkeresse Olaszországban Amorth atyát, amikor azt mondták neki, hogy feltűnt a TV-ben egy spanyol ördögűző aki a Demoniacum című ördögűzéssel kapcsolatos könyvét reklámozta.
Ebben a pillanatban láttuk, hogy egy taxi érkezett meg.
- Ők azok - mondja Fortea atya. Mária az anya alacsony és törékeny. Látszik rajta, hogy nagy fájdalma van.
- Hiszek Istenben, és tudom, hogy előbb vagy utóbb megszabadítja a lányomat Zebulontól. Már öt éve tart a kálváriám. A családomból senki sem tud róla, a bátyáim sem - mondja Mária. Mária özvegy, és amikor az ördögűzővel találkozik (általában hetente) kifogásokat kell keresnie.
- Ők nem értenék meg, nem akarom, hogy a lányom egy életen át megbélyegzett legyen.
Az ördögűzés rítusa
Az anyja oldalán Márta félénken mosolyog. Nagy, szomorú barna szemei vannak. Az arcán ott a szomorú serdülőkor. Fekete haja van, és hátul összefogja lófarokba. Telt ajkai fájdalmat hordoznak, nem sminkeli magát. Farmert visel magas nyakú kék blúzzal, és fekete cipő van a lábán. Csinos. Kifejező szemei félelmet tükröznek, inkább félelmet mint szégyenlősséget. Átlagos lánynak tűnik, azt mondja nekünk matematikát tanul az egyetemen. Azt gondoltam magamban: "Biztosan nem lehet megszállott."
A templom alatt Fortea atya kinyitja a kápolnát ahol naponta misézik, majd bezárja belülről. A kápolna kicsi és hívogató. Az ördögűző megkért, hogy segítsünk odavinni az oltár lábához egy nehéz, zöld színű matracot. Úgy érzem a rítus hamarosan elkezdődik, és várokozásokkal telve leülök egy padra. Az ördögűző kinyújtja a kezét a lány arca felé, anélkül hogy megérintené. Aztán becsukja a szemét, lehajtja a fejét és elmond néhány imát. Ez az első alkalom, hogy megtöri a kápolna csendjét, megérinti a testemet és a lelkemet. Ez nem emberi. Márta torkából mély üvöltés tör elő. De ez nem lehet ő vagy az ő hangja. Ez durva és férfias. Fortea atya tovább imádkozik, miközben folytatódik az üvöltés. A lány teste elkezd remegni. Először oldalra mozdul ki, majd erőszakosan mozog az egész teste.
- Menj ki Zebulon!
Ahogyan az exorcista imádkozik, a lány folyamatos forog és rázkódik. Hirtelen hangosan felsikolt. Az exorcista egy feszületet helyez a lány hasára, miközben meghinti szentelt vízzel. Haragosan leüti magáról a keresztet, majd az anyja újra és újra visszateszi. Rózsafüzért is ad a lánynak, aki dühösen eldobja. Úgy tűnik egy pillanatra elhallgat, de aztán megint elkezd ordítani. Még levegőt sem vesz. Amikor a lány meghallja, hogy Fortea atya Szent György nevére hivatkozik, akkor összerándul, fennakadnak a szemei, ívbe feszül és felemelkedik a matracról. Egyszerűen nem hiszem el.
- Csókold meg a keresztet! - mondja az ördögűző.
- Nem!
- Jézus a Királyod.
- Assee dee dee dah.
- Sátán szolgája, a sötétségben vagy.
- Assee dee dee dah.
- Jó munkát végzel. Miattad fognak sokan hinni Istenben.
- Nem.
- Krisztus nevében parancsolom, menj el Zebulon. Örök kárhozat vár rád. Nincs üdvösség számodra.
Míg Fortea atya tovább beszél Zebulonhoz, a lány kezei karmokká alakulnak át. Az exorcista felgyorsítja az imát és a parancsokat.
- Ma van az a nap. Menj el! Isten nevében hagyd el ezt a gyermeket!
A lány kontrollálatlanul remeg. A sikolyai ijesztőek. Rekedt hangon ezt kiáltja" Gyilkosok!" Amikor Fortea atya megkérdezi Zebulont miért nem hagyja el a lányt, akkor a démon ezt válaszolja: "Hogy az emberek higgyenek a sátánban."
Másfél órás küzdelem után az ördögűző feláll, és kimegy a kápolnából. Ez biztosan nem megjátszott jelenet. Az jó, hogy a megszállottsági esetek ritkák, mondja Fortea atya. Öt éve foglalkozik vele, és Spanyolországban csak négy esete volt. Azonban amikor tanulmányait folytatta, tizenhárom másikat látott. Nyilvánvaló, hogy van gyakorlata; parancsol és utasít, könyörtelenül kínozza a démont lágy, de határozott hangon. Ezt Isten nevében teszi, és mindig úgy cselekszik, hogy jobban fájjon. De még így is tudja, hogy milyen a sátán támadása. Egyszer az ördögűzés alatt az ördög éreztette vele, hogy milyen az olyan fájdalom, amikor amikor egy kést szúrnak a karjába.
Fortea atya elhagyja a kápolnát, és azon tűnődtem mi történhet az exorcista nélkül ebben a csendben. De semmi sem történik. De Mária az anya folytatja a rítust, és ugyanazokat vagy hasonló kifejezéseket használ, mint a pap. Nyugodt hangon beszél nem a lányához, hanem az őt megszállva tartó démonhoz.
- Krisztus nevében parancsolom távozz!
- Nem
- Nyisd ki a szemed, és nézz rá a Szűzanyára! - parancsol rá Mária, miközben egy Szűzanya képet tesz a lánya elé. Válaszként csak morgást kap. Aztán felveszi a feszületet.
- Ő a teremtőd, látod?
- Igen - mondja a másvilági hang morgások és üvöltözések közepette.
- Nézz Rá Zebulon, ne harcolj vele! Tudod, hogy a nap és az óra elérkezett.
- Neeem!
- Miért állsz ellen?
- Elegem van. Már elmondtam neked.
- Mondd el ezeknek az úriembereknek miért nem mész el!
- Uggh.
- Beszélj világosan!
- Nem akarok.
- Krisztus nevében, miért?
- Azért, hogy higgyenek a sátánban.
- Jöjj Szent György, jöjj. Jöjj Szent György. Hagyd el őt!
A megszállott lány egy pillanatra szünetet tart, mosolyog, és a lányon keresztül a démon gúnyosan ezt mondja:" Menj el, Szent György."
Nem készült fel erre a nő, de a papot is hibázáson érte a démon. De Máriát könnyen nem lehet legyőzni. Ő valójában egy Fájdalmas Anya a lánya keresztjének lábánál. Még én is letérdeltem és könyörögtem Istenhez (bár nem mertem közvetlenül beavatkozni), hogy szabaddá tegyem Mártát. Már régen nem imádkoztam ekkora hévvel.
Az exorcista visszatért, kis dobozt hozott magával benne az Oltáriszentséggel, és megállt a lány előtt.
- Nézz rá a Királyok Királyára - mondja ő. - Hajts térdet előtte!
- Nem.
- Hitetlen és lázadó szolga, térdre - ismétli Fortea atya, míg tartja az Oltáriszentséget.
- Gyilkos, hagyj engem!
- Szent György, kényszerítsd térdre!
Szent György említésénél a megszállott térdre esett, míg Fortea atya határozottan a megáldoztatta őt. Visszatért a lányt megszálló démon kínzására. Miután megáldoztatta a lányt, fogta a Bibliát, és olvasott a Jelenések könyvéből: "De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba."
- Ismételd utánam: jobb lett volna, ha a Fényt követem.
- Jobb lett volna, ha a Fényt követem - mondta a démon fogcsikorgatva.
Ez hosszú ideig tartott. Az ördögűző olyan volt mint egy tanár, aki makacs gyereket tanít, aki vonakodva és morgásokkal kísérve ismétli meg az olyan szavakat mint az "Uram, te vagy az én királyom. Én a teremtményed vagyok. Semmi sem nagyobb a hatalmadnál. Te vagy az Alfa és az Omega."
- Ne tovább. Kimerültem - nyögi a démon.
De Fortea atya folytatja a támadást, leül egy székre a lány elé, és egy feszületet tart a kezében.
- Hic est dies - ismétli. Egy pillanatra azt hiszem megteszi.
- Minél tovább maradsz, annál több ember fog hinni Istenben. Te hirdeted Istent. Gyere közelebb, és csókold meg a keresztre feszített Krisztust. Adj neki egy csókot tiszteletből.
Mint egy zombi, Márta feláll, és közelebb jön a kereszthez. A szeme fehérje látszik, köpköd a szájával, de megcsókolja a keresztet. Fortea atya gyengéden megfogja a lány karját, átvezeti a kápolnán, megcsókoltatja a tabernákulumot, és a Szűzanya képét.
- Isten itt van. Hétszer elismétli: "Iesus, lux mundi." A lány megismétli a szavakat, de amikor befejezi, égő pillantást vet rá, és ezt mondta: "Gyilkos, hagyj békén! Nem bírom tovább." De az exorcista folytatja.
Egy óra telt el. Fortea szünetet tart.
- Ön jön - mondja az anyának, és kimegy a kápolnából. Mária tehát Márta felé fordul, és így beszél a szájhős Zebulonhoz.
- El kell hagynod ezt a lányt. Krisztus vérére, hagyd el őt! Az angyalok vele vannak. Három arkangyal jön most. A Szűz összetöri a fejed...
Zebulon továbbra is sír és nyöszörög, de nem hajlandó kimenni. Nemsokára Fortea atya visszatér.
- Nem félsz Isten büntetésétől?
- Tudom mi az- mondja sírva.
Egyedül a megszállottal
Fortea atya ránéz az anyára. - Nem fog kimenni. Hagyjuk mára. Feláll, és kimegy. A bömbölés hirtelen véget ér. Látom Mária arcán a csalódottságot. Az volt a benyomásom, bízott benne ma meg fog történni. Már majdnem három órája térdel, de az arcán nem látom a fáradtság jelét sem. Lerakja a feszületet és a Madonna képét, majd kimegy a kápolnából. A társammal magunkra maradunk a megszállottal. Néhány másodperc egy örökkévalóságnak tűnik.
A padhoz tapadunk, nehezen lélegzünk. Hirtelen felénk fordul, kinyitja a szemét (csak a szeme fehérje látszik amit három órával ezelőtt), és olyan tekintettel nézett bennünket, amit míg élek nem felejtek el. A szeme túlvilági volt. Soha nem láttam még ilyet korábban. Egy pillanat múlva már Márta tekintete néz ránk, mosolyog, nyugodtan felkel, leül a padra, és óvatosan leveszi a zoknit. Megjegyzem, hogy a három órás küzdelem ellenére sem izzad. Felveszi a fülbevalóját, és ránk mosolyog.
- Hogy van? - kérdem.
- Fáradtan.
- Tudja mi történt?
- Nem emlékszem. Míg beszél hozzánk, szeretettel megcsókolja a feszületet és a képet, amiket mostanában megvetett.
- Megsérült a torka?
- Nem.
A hangja most olyan gyengéd mint mikor megérkezett. Senki nem mondaná meg, hogy órákkal korábban ebből a torokból morgás hangzott el.
- Tudja miért van itt?
- Igen, tudom. Azért vagyok itt, hogy....
Nem fejezi be a mondatot. Tiszteletben tartjuk a hallgatását. Mind az öten elhagyjuk a kápolnát, és leülünk a szomszédos szobában. Márta nyugodt. Ismét az a korábbi félénk kislány.
- Minden este - mondja Mária - mielőtt lefekszem aludni fogom a keresztet ami mindig velem van, Isten nevében megáldom a szobámat, hogy a gonosz lelkek elhagyják a szobámat. Minden este megkérdezi mielőtt aludni megy: "Mama, megáldottad a szobát?" De mégis fél. Például amikor a lánya megérintette a keresztet, karomba görbültek az ujjai, majd szarvakká alakultak, és készen álltak arra, hogy a szemébe döfjön velük.
- Ezek olyan fenyegetések, melyeket soha nem vált be.
Mielőtt elvinné Mártát, panaszkodik. - A püspököknek és az embereknek tudni kell erről. Több ördögűzőnek kellene lennie. Belekarol a lányába, Fortea atya autójához mennek, és elhajtanak. Márta hátrahajol és ránk néz. A szeme könnyel teli, a tekintete olyan mint a megbilincselt rabszolgáké. Fortea atya azt ígéri, hogy felhív, ha a lány teljesen megszabadult. Imádkozom Mártáért és az anyjáért. Amit láttam, az nem megjátszott jelenet volt.
Zebulon
"Nem sokat beszél, de elég intelligens." Így jellemezte Fortea atya Zebulont, aki több mint hét hónapja az ellensége. Kezdetben Fortea atya azt hitte ez a neve Jákob és Lea tizedik fiának. Később miután jobban megvizsgálta az ügyet rájött, hogy a pokol egyik legerősebb démonával van dolga.
Csak három alkalommal jelent meg a történelemben. Első alkalommal Franciaországban Loudonban. Szinte a kolostorban lévő összes apácát megszállta és kínozta egy démoni sereg. A vezetőjük Zebulon volt. A második alkalom az 1950-es években történt, amikor Candido atya ördögűzést hajtott végre. Ő volt a tanítója Amorth atyának. Most újra megjelent.
Most már tudják, hogy a sátán létezik
Visszatérek Fortea atya egyik ördögűzéséhez. Izgatottan írok. Zebulon üvölt, az anya és a pap imái még mindig megérintik lelkemet. Hiszem, hogy "Ők nem fognak uralkodni", de félek is egyben. Visszakoznék ha tudnék, és nem jönnék el erre az ülésre. A lelkemet felkavarta a démonnal való nyers találkozás.
Zebulon elfoglalta Márta testét, így "tudni fogják, hogy a sátán létezik". Ez egyike azoknak a válaszoknak, melyet Zebulon adott az exorcistának amikor megkérdezte miért nem hagyja el a testét. Ezért kérte a lány anyja búcsúzáskor, hogy mondjam el az egész világnak, hogy a lánya mihamarabb megszabaduljon.
- Atyám, megírhatjuk azokat a dolgokat amiket láttunk?
- Azt ír meg amit szeretne. A Fény dolgai nem félnek a világosságtól, de sötétség dolgai a sötétet keresik.
Kétségtelenül oka van annak, hogy részt vettem azon az ördögűzésen amiről írok. Az újságírói vagy beteg kíváncsiság, a naivitás és kíváncsiság vezetett ahhoz, hogy elfogadjam a barátom és kollégám Javier Paredes ajánlatát aki a Radio Intereconomia tagja, hogy elkísérjem az ördögűzésre. Mindenféle pszichés előkészület nélkül fogok egy taxit, hogy elvigyen engem Madridba, ahol Fortea atya végrehajtja Márta 16. ördögűzését.
Márta egy fiatal, látszólag kedves lány, aki félelemmel vegyes várakozással jön erre az ülésre, hogy megszabaduljon ettől a "rémálomtól". Amikor mindennel végeztünk azt mondta nekünk fáradt, és nem emlékszik arra amit az örökkévalóságnak tűnő két órában átéltünk. Mária az anyja kicsi, törékeny asszony. Talán kissé túlterhelt, de még mindig elég erős ahhoz, hogy a lánya mellett térdeljen a két órás ördögűzés alatt.
Mindenféle egyeztetés nélkül Fortea atya megmutatja Javiernek és nekem a kápolnában a helyünket. Senki más nincs itt. Két feltételt szab, kapcsoljuk ki a telefont, és kérjünk engedélyt, ha ki akarunk menni a szertartás alatt. Ez nem túl nagy kérés, hogy tanúi lehessünk egy meglepő eseménynek. Márta egy matracon fekszik, melyet korábban segítettünk odavinni. Az anyja mellette térdel. Javier és én diszkréten ülünk a padon.
Fortea atya letérdel, és néhány percig csendben imádkozik. Aztán leül Márta mellé a matracra, feje fölé teszi a kezét, és Istenhez imádkozik. Az Úr nevének hallatára Márta megborzongott, és a szemei fennakadtak. Amikor a pap Szent Györgyhöz imádkozik Márta összerándul és sikoltozni kezd.
Annak a két és fél órának aminek Javierrel tanúi voltunk, még mindig nyomasztja a lelkemet. Most hajnali fél három van, és több mint tizenkét óra telt el mióta az ördögűzés befejeződött. Még mindig feszült vagyok és nyugtalan. Imádkozom azokért a szemtanúkért is, akik a kápolnába jöttek, ahol Zebulon látszólag jelen volt.
Hirtelen a pap parancsol a démonnak:
- Jézus Krisztus nevében hagyd el ezt a lányt!
- Nem! - feleli a túlvilági hang Márta testéből. Ez nem Márta hangja. Ez durva, erőszakos, és gyűlölettel teli. Zebulon minden válasza tele van gyűlölettel. Még egy sima igen vagy nem is gyűlölettel teli. Érezheted.
- Papi hatalmamnál fogva parancsolom, hogy hagy el ezt a nőt! - folytatja Fortea atya.
- Aiyeee - válaszol Zebulon miközben Márta teste rázkódik.
A helyzete ellenére hihetetlen ahogyan ugrál. Ha nem lenne a matrac, megsérülne. Hihetetlen, de két órán át sikoltozott, és mikor végeztünk nem tűnt zaklatottnak.
A helyzete ellenére hihetetlen ahogyan ugrál. Ha nem lenne a matrac, megsérülne. Hihetetlen, de két órán át sikoltozott, és mikor végeztünk nem tűnt zaklatottnak.
Annak ellenére küzd Zebulon, hogy pap parancsol neki a test elhagyására. Hogy nyomást gyakoroljon rá, Fortea atya figyelmezteti a démont, hogy miatta sok ember hinni fog Istenben. Márta, vagy bármi is ami benne van, erőszakosan vonaglik. Ez akkor volt, amikor Fortea atya emlékeztette őt, hogy örök kárhozat várja, és semmit sem tehet ellene. Zebulon kétségbeesetten üvöltött.
Később Fortea atya "felfegyverkezett a feszülettel és a fatimai Szűz képével. A pap megmutatja a képet Zebulonnak, és azt kéri csókolja meg.
- Arggh. Nem! - mondja Márta fiatal testéből a természetellenes hang.
- Jézus Krisztus nevében megparancsolom csókold meg a képet - folytatja az ördögűző.
- Visszautasítom! - válaszol Zebulon, miközben Márta teste vonaglik.
Fortea atya szünetet tart, és segítséget kér Szent Györgytől. Szent György nevére Márta haragra gyulladt. A szentek és az angyalok nevei közül Szent György a leghatékonyabb a démon számára. Nevének kimondása azonnali hatást fejt ki. Sajnálom Mártát a sikolyok és a görcsök miatt, de közben látom az anyja nyugodt tekintetét. Nem Márta az aki fájdalmat érez, Zebulont kínozza az ördögűző.
- Tudod, hogy előbb vagy utóbb el kell menned. Parancsolom menj el!
- Neeem! - válaszolja Zebulon.
- Rendben - mondja Fortea atya. - Meghintelek szentelt vízzel.
- Arggh! Zebulon haragszik a szentelt víz miatt. Márta teste összehúzódik, ahogyan hozzáér a szentelt víz.
Javier és én ülve maradunk. Rózsafüzér van a kezében. Később, visszafelé az autóban azt mondja imádkozta az Üdvözlégyet és más imákat is Mártáért, és semmi nem történt velünk.
Mozdulatlan vagyok, próbálok észrevétlen maradni. Azt gondolom Javier és próbál hasonlóképpen cselekedni. Szemtanúi vagyunk és démon hatalmának, dühének és gyűlöletének. Megijedtem. Hirtelen Márta odadobja a rózsafüzért az anyjához. Felveszem és magamnál tartom az ülés végéig.
Az ördögűzés alatt egy alkalommal Márta a fejét felénk fordította, csak a szeme fehérje látszott. Megköszöntük Istennek, hogy ténylegesen nem nézett ránk. Úgy tűnt, mintha egy akadály lenne közöttünk. Finom, átlátszó és törékeny, minden pillanatban kész volt összetörni. Szerencsére több mint két órán át nem nézett felénk.
Az ördögűző folytatta. Aztán Fortea atya szünetet tartott, hogy elmondja a zsolozsmát.
- Nem talált volna alkalmasabb időt imádkozni? - kérdeztem magamtól.
- Jézus nevében csókold meg a keresztet!
- Aiyee! - sikoltozta Zebulon.
Márta anyja a démon felé nézett, és ezt mondta: " Én csak egy teremtmény vagyok, de szeretem az Urat. Az Ő nevében, csókold meg a keresztet.
- Nem! - válaszolja Zebulon, aki Márta kezeivel fenyegeti Máriát.
- Ne merj bántani! Vissza! Márta karomszerűen átalakult kezei továbbra is fenyegetik Máriát.
- Vissza!
Ekkor a kéz átalakult mintegy horoggá, készen arra, hogy kiszúrja az anya szemeit. Most szenvedett az ideiglenes exorcista miatt.
- Megmondtam neked, hogy ne árts Isten e teremtményének, Gábriel arkangyal, Szent György és minden szent nevében.
Fortea atya csendben van amikor az anya kimondja ezt a parancsot, és csendben imádkozik , mivel az anya szeretete a legerősebb a világon. Az anya folytatja a démon kiűzését ami egy örökkévalóságnak tűnik. Azt kéri álljon fel. Néhány visszautasítás után megteszi. Most hogy a lány ül, az anya azt kéri a démon hajtson fejet a Szűz képe előtt. Ebben a pillanatban Márta elfordítja a fejét a képtől.
- Nem! - beszél a sátán csatlósa Márta száján keresztül.
Elfordította a fejét, hogy ne kelljen a fejét meghajtani a Szűz képe előtt, ez a megvetés jele volt. Az anya makacsul ragaszkodik a dologhoz, míg Zebulon dacosan válaszol.
De az anya nem adja fel. Végül a rángások és sikoltozás ellenére lány visszafordul, és az álla megérinti a mellkasát. Ez egy nehéz folyamat, míg Zebulon ellenáll, és nem hajlandó tisztelni a Szüzet. A démon megtagadja, hogy a képre nézzen, becsukja a szemét, és elfordítja a fejét. Mária azt parancsolja, hogy nyissa ki a szemét. Kinyitja a szemét, és látszik a szeme fehérje, tele van gyűlölettel, és nézése olyan mint a lándzsa.
Most jön az exorcista és parancsol, hogy csókolja meg a keresztet.
- Neem!
Úgy tűnik, hogy a szertartás belassul, és nincs előrelépés, nincs meghátrálás. Zebulon most elnémul, és a kezével jelzi, hogy írni szeretne. Fortea atya elmegy, hogy tollat és papírt szerezzen. Úgy tűnik nem talál, így felkínáltam a tollamat és a jegyzetfüzetemet. Kicsit féltem, mert luxus töltőtollam volt, nem akartam odaadni neki.
Szerencsére a pap talál íróeszközöket. Az anya a lány hasára helyezi a jegyzetfüzetet és rá a papírlapokat. A toll nem működik ezért ceruzát adunk neki. Márta most arccal felfelé fekszik, miközben a keze kinyúlik, hogy elérje a jegyzetfüzetet. Ebben a helyzetben lehetetlen, hogy lássa a kezét írás közben. Nagy sebességgel, anélkül hogy ránézne a papírra, Márta keze elkezd mozogni a füzeten.
Javier és én nem értettük mi folyik itt. Miért halljuk az ördögűző kérdéseit, de nem látjuk a leírt válaszokat. Amikor véget ért az ördögűzés, Fortea atya odaadta a füzetet Javiernek, akinek most a birtokában van. Miután hazaértünk, megpróbáltuk rekonstruálni a történteket. Ekkor Javier megmutatta nekem, hogy a betűk nem egymás után állnak: az írás tökéletesen világos volt, és az i betű fölött a pont is megfelelő volt.
Az írás nyomtatott volt, nem folyó írás. A Fortea atyával folytatott dialógus amit Márta a kezével írt a következő volt: "Láttad, hogy erősítést kaptam, azt akartam add fel."
Ebben a részben Zebulon elmagyarázza miért futott zátonyra az ördögűzés az első órában.
"Milyen megerősítést? Ki jött?" Kérdezi az ördögűző.
"A sátán." Írja Zebulon. "De már elment. Aztán anélkül, hogy megkérdeznénk azt írja: "1 ember hiányzik." Az 1-et többször aláhúzta.
"Milyen ember?" Kérdi a pap.
A kérdéssel szembesülve eldobja a ceruzát, és Márta szorosan összezárja a száját. Zebulon nem akar válaszolni.
"Adj egy jelet, és akkor tudni fogom ki az." Jegyzi meg a pap, de lány szája zárva marad.
Ekkorra már két óra eltelt, és teljesen kimerültünk. Alig lélegeztünk az ülés során, és olyan feszültségben és félelemben voltunk, amit soha életemben nem éreztem. Az ördögűző továbbra is megpróbálta arra kényszeríteni Zebulont, hogy csókolja meg a keresztet, hogy elismerje Krisztust Királynak. Ekkor történt a legmegdöbbentőbb esemény. Amikor a pap megváltoztatta a helyzetét, akkor véletlenül fellökte a szenteltvizes edényt, ami kifolyt a kápolna padlójára. Hallom a másik világból származó szomorúságot és gyűlöletet. Zebulon élvezi Fortea atya ügyetlenségét. Borzongás fog el.
Lenyűgözött, hogy az ördögűző tudomást sem vett a dologról. Minden normálisnak tűnik, de úgy érzem ez vihar előtti csend. Ekkor a pap úgy döntött, hogy elhozza az Eukarisztiát. Felveszi a stólát, elmegy a tabernákulumhoz, visszatér és megáll a démonizált lábánál. Fogja az Oltáriszentséget, és magasba emeli. A megszállott lány arca elváltozik és próbál olyan messze kerülni a paptól amennyire csak lehet. Felnéz, és tekereg mint egy hüllő. Aztán Jézus nevében az Oltáriszentség jelenlétében a pap parancsol a démonnak, hogy ereszkedjen térdre, és mondja ezt: "Jézus nevére minden térd meghajol." Zebulon/Márta kis ellenállás után letérdel. Javier és én a tabernákulum kinyitása után letérdeltünk, és úgy maradunk míg a cibóriumot visszahelyezik.
- Végül is meg kell mondjam hálás vagyok neked - mondja Fortea atya. - Hála neked sokan hinni fognak a démonok létezésében. Nem fogod fel, hogy te is Istent szolgálod?
- Neem! - kiált fel Zebulon.
- Nézz fel a Szabadítódra és Királyodra! - parancsol a pap, míg tartja az Oltáriszentséget a kezében.
A démon torokhangú ordítása még hangosabbá válik. - Arggh, neeem!
Fortea atya kitart, és néhány visszautasítás után Zebulonnak engedelmeskednie kell, és kinyitja a lány száját. Az Oltáriszentség ott marad Márta nyelvén, míg a szája nyitva marad néhány percig. Nem nyeli le a szent ostyát. Eközben Zebulon ordít, és Márta teste rázkódik. Javierrel attól féltünk, hogy Zebulon kiköpeti a lánnyal az ostyát.
Ezen a ponton a démon kimerült. Engedelmeskedett a pap parancsainak. Néhány percen belül a pap és az anya parancsainak engedelmeskedve a lány lenyelte az ostyát.
Ekkor voltak a legdurvább rohamai. Sikoltozott, ordított, az egész testét görcsök rázták. Több percig rendkívüli feszültség volt érezhető. Ne tudtam hová menjek. Csak ennek az emléke pánikot kelt bennem. Fortea atya nem mozdult. A démon érthetetlen szavakat mondott. Nem spanyol, nem latin amit használtak az ördögűzés során. A végén megkérdeztem a papot, akit azt mondta most nem tud válaszolni, majd később elmondja. Nem értettem a választ. Valójában semmit sem értettem.
Az ördögűző nem érti a Zebulon által használt nyelvet. Ez a gonosz lélek ismételgeti a furcsa szavakat. Az ördögűző úgy gondolja ezeknek a szavaknak van jelentésük. Valóban egy furcsa nyelv.
A szertartás végén pap visszaemlékszik az írásra: "1 ember hiányzik." A pap feltételezi, hogy ez a harmadik szemtanú, és parancsol, hogy fedje fel a személyazonosságát. Ez nem vezet eredményre, ezért a pap azt parancsolja a démonnak, hogy büntetésből csókolja meg a tabernákulumot. Márta az anya és az exorcista segítségével feláll. A tabernákulum felé haladva megállnak a Szűzanya szobra előtt.
- Csókold meg a lábait, melyek egy napon eltiporják a fejedet! - parancsol Fortea atya.
A démon a szobor előtt undorító hangokat ad ki, olyannak hangzott mint amikor konfrontálódott a fatimai Miasszonyunkkal, de végül megcsókolta a lábait. Javierrel földbe gyökerezett lábbal várakoztunk, míg az ördögűző és a lány a tabernákulum felé sétáltak. A pap követelésére Zebulon tisztán kimond egy nevet, ami számomra nem egyértelmű, pedig csak tizenöt lábra voltam.
Az ördögűző örül a névnek, mert korábban meg akarta hívni a szertartásra. Habár a démon még ott van, a pap úgy döntött befejezi a szertartást. Lefekteti Mártát a matracra, és nem tesz semmit. Összeszedi a kellékeket, a szentelt vizet, a breviáriumot, a Bibliát, a keresztet és a rózsafüzért. Hirtelen Márta visszatér és nincs transzban. Újra látjuk a szemeit és félénk mosolyát. Semmire nem emlékszik. Úgy érzi rémálma volt, de semmire sem emlékszik.
Nem tudja megmagyarázni hogyan került "válságba." Megkérdeztem tőle, hogy ez olyan-e mint amikor műtétre bealtatják, de azt mondja nem. Még mindig nem értem. Tudja, hogy bizonyos "dolgok" meg fognak történni. Az ülés előtt levette a fülbevalót és a cipőt. Lefeküdt a matracra, és alávetette magát a pap "kezelésének".
Meglepő, hogy Márta Isten kegyelmében van, és vasárnaponként áldozik. Hogyan lehetséges az, hogyan lehetséges az, hogy egy személyben egyszerre működik az ördög és a megszentelő kegyelem? Nincs rá válasz. Egy csomó dologra nincs válaszom. Csak azt tudom amiről olvastam, amit láttam a cinikus és hitetlen szememmel. Tudni fogod, hogy a sátán létezik?
Semmit sem tudok a pszichiátriáról vagy a teológiáról. Egyszerűen tanúbizonyságot teszek arról, amit riporterként láttam, és biztosíthatom önöket, hogy a történet igaz. Remélem a legjobbakat az olvasóimnak, Mártának és az anyjának, és minden szemtanúnak aki ott volt a kápolnában.
Lenyűgözött, hogy az ördögűző tudomást sem vett a dologról. Minden normálisnak tűnik, de úgy érzem ez vihar előtti csend. Ekkor a pap úgy döntött, hogy elhozza az Eukarisztiát. Felveszi a stólát, elmegy a tabernákulumhoz, visszatér és megáll a démonizált lábánál. Fogja az Oltáriszentséget, és magasba emeli. A megszállott lány arca elváltozik és próbál olyan messze kerülni a paptól amennyire csak lehet. Felnéz, és tekereg mint egy hüllő. Aztán Jézus nevében az Oltáriszentség jelenlétében a pap parancsol a démonnak, hogy ereszkedjen térdre, és mondja ezt: "Jézus nevére minden térd meghajol." Zebulon/Márta kis ellenállás után letérdel. Javier és én a tabernákulum kinyitása után letérdeltünk, és úgy maradunk míg a cibóriumot visszahelyezik.
- Végül is meg kell mondjam hálás vagyok neked - mondja Fortea atya. - Hála neked sokan hinni fognak a démonok létezésében. Nem fogod fel, hogy te is Istent szolgálod?
- Neem! - kiált fel Zebulon.
- Nézz fel a Szabadítódra és Királyodra! - parancsol a pap, míg tartja az Oltáriszentséget a kezében.
A démon torokhangú ordítása még hangosabbá válik. - Arggh, neeem!
Fortea atya kitart, és néhány visszautasítás után Zebulonnak engedelmeskednie kell, és kinyitja a lány száját. Az Oltáriszentség ott marad Márta nyelvén, míg a szája nyitva marad néhány percig. Nem nyeli le a szent ostyát. Eközben Zebulon ordít, és Márta teste rázkódik. Javierrel attól féltünk, hogy Zebulon kiköpeti a lánnyal az ostyát.
Ezen a ponton a démon kimerült. Engedelmeskedett a pap parancsainak. Néhány percen belül a pap és az anya parancsainak engedelmeskedve a lány lenyelte az ostyát.
Ekkor voltak a legdurvább rohamai. Sikoltozott, ordított, az egész testét görcsök rázták. Több percig rendkívüli feszültség volt érezhető. Ne tudtam hová menjek. Csak ennek az emléke pánikot kelt bennem. Fortea atya nem mozdult. A démon érthetetlen szavakat mondott. Nem spanyol, nem latin amit használtak az ördögűzés során. A végén megkérdeztem a papot, akit azt mondta most nem tud válaszolni, majd később elmondja. Nem értettem a választ. Valójában semmit sem értettem.
Az ördögűző nem érti a Zebulon által használt nyelvet. Ez a gonosz lélek ismételgeti a furcsa szavakat. Az ördögűző úgy gondolja ezeknek a szavaknak van jelentésük. Valóban egy furcsa nyelv.
A szertartás végén pap visszaemlékszik az írásra: "1 ember hiányzik." A pap feltételezi, hogy ez a harmadik szemtanú, és parancsol, hogy fedje fel a személyazonosságát. Ez nem vezet eredményre, ezért a pap azt parancsolja a démonnak, hogy büntetésből csókolja meg a tabernákulumot. Márta az anya és az exorcista segítségével feláll. A tabernákulum felé haladva megállnak a Szűzanya szobra előtt.
- Csókold meg a lábait, melyek egy napon eltiporják a fejedet! - parancsol Fortea atya.
A démon a szobor előtt undorító hangokat ad ki, olyannak hangzott mint amikor konfrontálódott a fatimai Miasszonyunkkal, de végül megcsókolta a lábait. Javierrel földbe gyökerezett lábbal várakoztunk, míg az ördögűző és a lány a tabernákulum felé sétáltak. A pap követelésére Zebulon tisztán kimond egy nevet, ami számomra nem egyértelmű, pedig csak tizenöt lábra voltam.
Az ördögűző örül a névnek, mert korábban meg akarta hívni a szertartásra. Habár a démon még ott van, a pap úgy döntött befejezi a szertartást. Lefekteti Mártát a matracra, és nem tesz semmit. Összeszedi a kellékeket, a szentelt vizet, a breviáriumot, a Bibliát, a keresztet és a rózsafüzért. Hirtelen Márta visszatér és nincs transzban. Újra látjuk a szemeit és félénk mosolyát. Semmire nem emlékszik. Úgy érzi rémálma volt, de semmire sem emlékszik.
Nem tudja megmagyarázni hogyan került "válságba." Megkérdeztem tőle, hogy ez olyan-e mint amikor műtétre bealtatják, de azt mondja nem. Még mindig nem értem. Tudja, hogy bizonyos "dolgok" meg fognak történni. Az ülés előtt levette a fülbevalót és a cipőt. Lefeküdt a matracra, és alávetette magát a pap "kezelésének".
Meglepő, hogy Márta Isten kegyelmében van, és vasárnaponként áldozik. Hogyan lehetséges az, hogyan lehetséges az, hogy egy személyben egyszerre működik az ördög és a megszentelő kegyelem? Nincs rá válasz. Egy csomó dologra nincs válaszom. Csak azt tudom amiről olvastam, amit láttam a cinikus és hitetlen szememmel. Tudni fogod, hogy a sátán létezik?
Semmit sem tudok a pszichiátriáról vagy a teológiáról. Egyszerűen tanúbizonyságot teszek arról, amit riporterként láttam, és biztosíthatom önöket, hogy a történet igaz. Remélem a legjobbakat az olvasóimnak, Mártának és az anyjának, és minden szemtanúnak aki ott volt a kápolnában.
Forrás:
https://www.speroforum.com/a/16590/Marta-the-Possessed-A-sobering-tale-of-exorcism
Megjegyzések
Megjegyzés küldése