"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat."

EF 6.11-13

2018. június 14., csütörtök

Amikor egy apa felajánlotta családját a démonnak

A történet egy sikeres asszonyról szól, aki az életben mindent megkapott amit ember csak kívánhat, szép házat, egészséget, karriert, hűséges férjet. A házasságukat is hűség és szeretet jellemezte. A házasságuk válságba került, amikor a házban a furcsa dologok történtek és megromlott a nő egészsége. A házban zajokat lehetett hallani. Olyan hangok voltak, mint amikor az egér futkorászik a padláson. De a kártevő irtók semmit sem találtak. Az elektromos készülékek zajokat adtak ki, a kenyérpirító tálcája felugrott, mintha valaki használta volna, vagy pl. a mikró úgy csipogott, mint amikor lejár a program. A jelenségek eleinte csak akkor jelentkeztek, amikor a nő egyedül volt otthon, később a férj és a feleség együtt is tapasztalták a rendellenességeket. Amikor ezek elkezdődtek, akkor az asszony egészsége is elkezdett romlani. Beteges lett. Ahogyan a kártevő irtók, a villanyszerelők sem találtak semmit, ugyanúgy a nő orvosai sem. Elhatározta a házaspár, hogy együtt él ezekkel a dolgokkal. Eközben a nő csatlakozott egy karizmatikus csoporthoz, mert úgy gondolta, hogy a lelki életét meg kell erősíteni. Sajnos a csoport amihez csatlakozott, nem keresztény alapú imákat használt. Tudtak arról, hogy a "Lélek" megszállja az embereket, és irányítja őket. Az volt a vágya, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen Istennel. 

Megengedte magának, hogy "megszállja" az, akiről azt hitte a Szentlélek. Az összejövetelek alatt transzba esett. Az egészségi állapota nem változott, de bizonytalanná vált, és az otthon zajló események is gyakoribbá váltak. Végül elmondta ezt a lelki vezetőjének, aki azt a tanácsot adta neki, hogy ne járjon többé ilyen összejövetelekre, és koncentráljon inkább a hagyományos imára. Ez egy kissé segített, mert a nő többé nem került transz állapotba, de a többi dolog folytatódott.

Végül több héttel később lehetőségük nyílt találkozni Jocis Syquia atyával a manilai egyházmegye vezető ördögűzőjével. Jocis atya imádkozott érte, és a jelek démoni tevékenységre utaltak. Ilyen volt pl. a transz állapot ami után semmire sem emlékezett, ez okozta a házban zajló paranormális jelenségeket, a betegségeket melyekre nem volt magyarázat, a rejtett dolgok ismertét. Így Jocis atya kitűzte az ördögűzés időpontját, de előtte elmondta a nőnek, hogy kezdjen neki a lelki élete rendbe tételének, és ne alkalmazza azokat a technikákat amiket a csoportban tanult. Megkérte a férjét, hogy támogassa ebben a nehéz időszakban amin most keresztül megy. 

Nagyjából a 6. vagy 7. exorcizmus után találkoztam a párral. Addigra a nőt érintő démoni támadás sokat gyengült. Amikor Jocis atya megkért, hogy vezessem az imát, akkor ezeket határoztam el: 1. megtagadni minden tisztátalan köteléket, 2. meg kell vallania a hitét, 3. ki kell űzni a jós és okkult lelkeket, 4 be kell zárni a 3. szemet, 4. felajánlás a Szeplőtelen Szűznek. Az első és a második lépés simán lezajlott, de az ördögűzésnél a szenvedő alany megnyilvánult, így az utolsó két lépést már csak a teljes szabadulás után lehetett elvégezni. 

Jocis atya azt javasolta nekem, hogy a nagy ördögűzés helyett a római szertartást végezzem el latinul. Amikor elértem oda, hogy ráparancsoltam a tisztátalan szellemre  mondja meg a nevét, a megszállás okát, a távozás idejét, a megszállott újabb reakciókat mutatott. Nem volt erőszakos, de nem volt kellemes látvány. Áttértem János evangéliumára. Amikor elérkeztem oda, hogy és az Ige testté lett és közöttünk lakozott", akkor a reakciók még erőteljesebbé váltak. Végigvettem az I-es, a II-es, és a III-as fejezeteket. Mindegyik esetben erőteljes reakció volt tapasztalható. Nehéz bemutatni, hogy a megszállott hogyan állt ellen a transznak. Tisztában voltunk azzal, hogy a tisztátalan szellem kényszeríti a transzba, hogy megmutassa dühét. De a hölgy lelkileg már felkészült az elmúlt 7 ördögűzés során, így a múltban annyi kegyelmet és erőt gyűjtött be, hogy ellen tudott állni a megszállásnak. Azonban emiatt sokat szenvedett az ördögűzés során. 

Az első adag ördögűzés után még egyszer parancsoltam a tisztátalan szellemnek, hogy mondja meg a nevét. Legalább hétszer megismételtem a parancsot, de a szellem nem mondta meg a nevét. Azonban felfedte a megszállottság okát. Nem az áldozat hibája volt. A megszállottság azért alakult ki, mert az apja az egész vérvonalat egy démonnak ajánlotta fel, cserébe a védelemért és a sikerekért. Természetesen az apa nem tudta, hogy a családot egy démonnak ajánlja fel. Rituálék sorozatát hajtották végre egy olyan titkos társaságban ahová csatlakozott. Minden alkalommal amikor magasabbra jutott a csoportban, egy esküt kellett tennie. A titkos rituálék egyikén a paktum tárgya a "védelmező családi szellem" volt. A szerződést az apa vérével írták alá, és olyan helyre dobták el, ahol nem találhatja meg. Így a démon tálcán kapta meg a családot. Senki sem szólt erről az istentelen szerződésről. Senki sem tudta csak az apa, és a csoport ahová tartozott. Múltak az évek, és minden "rendben" ment. Minden rendben volt a családdal, és a háttérben a "védelmező családi szellem" szolgált, sikert, gazdagságot, szerencsét, egészséget biztosítva. A védő szellem megengedte a családnak, hogy alkalmanként elmenjenek a templomba és áldozzanak, hogy megkereszteljék a családtagokat, vagy hogy házasodjanak templomban. A védelmező családi szellem nem ellenezte ezeket a vallásos gyakorlatokat mindaddig, míg nem a családok el nem kezdték komolyan venni a vallásos életüket és Istennel való kapcsolatukat.

A védő családi szellem akkor vált izgatottá, amikor a szenvedő lány máshogy állt a katolikus valláshoz, amikor jelei voltak annak, hogy komolyan veszi az egészet, és többet akar. Az egyik kiváltó ok az volt, amikor csatlakozott egy ima csoporthoz. Ezzel egyidejűleg rátalált Jocis Syquia könyvére az "Ördögűzések: Tapasztalatok a paranormális és okkult tevékenységekről", mely felnyitotta a szemét, hogy eddig sötétségben volt. Ez elgondolkoztatta, imádkozott megkülönböztetésért és megvilágosodásért. Ez beindította a szellemet, ami megakadályozta a tisztánlátásban. Elkezdte terrorizálni. Először az álmaiba férkőzött be, és buja álmokkal, tisztátlan kísértésekkel kínozta. Aztán rémálmok következtek, ahol azt álmodta, hogy a férje, a fia és a szülei halálos balesetet szenvedtek. A rémálmok miatt nem tudott rendesen aludni, és nem pihente ki magát. Aztán ott voltak a zajok, és hogy a készülékek maguktól működtek. Az élet elviselhetetlenné vált. Úgy tűnt azonban, hogy az imádság segített, még ha egyre nehezebben ment is neki. 

Most a 8. exorcizmus idején a démon azt mondta, hogy nem hagyja el. Megfenyegetett, hogy ha elhagyja, akkor az egész vérvonalat megrohanja. Ez természetesen egy olyan démon fenyegetésem volt, aki érezte, hogy a családban betöltött szerepe véget ért egy magasabb rangú parancs miatt, aminek nem tud ellenállni. Nagy gyötrelmet okozott a nőnek. Láttuk a nőben a reakcióit, a hangját. Megkértük a csoportot és a férjét, hogy míg Jocis atyával az ördögűzést végezzük, addig imádkozzanak. Jocis atya jelezte, hogy parancsoljak a démonnak, hogy árulja el a nevét. Végül azt kiabálta Asmodeus. Akkoriban még nem találkoztunk ezzel a démonnal. Megfenyegetett minket, megfenyegette az asszonyt, megfenyegette a családot. A csoport egyik tagja elkezdett imádkozni az Angyalok Királynőjéhez, hogy küldjön angyalokat a kiűzéshez. Hirtelen a démon elkotyogott egy nevet, ami ihletet adott nekünk, és tudtuk közel a szabadulás. A démon ezt mondta: "Megint te vagy Rafael? Miért vagy itt? A nő az enyém!" Amikor meghallottuk a Rafael nevet, hirtelen beugrott, hogy Asmodeus volt az a démon, akivel Rafael megküzdött Tobit könyvében. "Ő itt van?" - kérdeztem magamtól. Ez több bátorságot adott nekem. Jocis atya intett, hogy bombázzam tovább a démont azzal a kérdéssel, hogy mikor megy ki. 

Először a démon visszautasította a válasz adást. De megfenyegetve a Mindenható ítéletével és a neve használatával azt válaszolta: "Hamarosan." A válasz nem volt kielégítő. Újra parancsoltunk neki Jézus nevében, és emlékeztettük, hogy már veszített, és az Úr Jézus aki parancsol neki. A démon kénytelen volt válaszolni: "Adventben." Ez még mindig nem volt elég. Újra parancsoltunk neki. Emlékeztettük Krisztus szenvedésére, halálára, feltámadására és mennybemenetelére kínozva őt. Azt válaszolta: "Vasárnap". Habár már volt egy válaszunk, hogy Advent vasárnap, azonban még nem találtuk elégségesnek, mert Adventben négy vasárnap is van, és még csak most kezdődik. Jocis atya jelezte a csoportnak és nekem, hogy imádkozzunk, és belekezdtünk a rózsafüzérbe. A csoport egy másik része latinul csatlakozott a rózsafüzérhez a háttérben, hogy megtörje a démon hatalmát, aki keserűen válaszolt: "Az Asszony ünnepnapján". Egy Szűzanya ikonra mutatott tőlünk balra. Habár a szeme csukva volt, mégis pontosan rámutatott a képre. Akkor december 7. volt. Holnap lesz december 8.-án a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Jocis atya ismét megkért, hogy ismételjem meg a parancsot. A démon makacsul ellenállt, és azt mondta mindenre válaszolt. De megismételtem a parancsot, és kényszerítettem, hogy kimondja a távozás idejét, végül megadta az  idejét: "Délután háromkor". Aztán folytattam, és követeltem azt a jelet, amikor kimegy, ezért latinul ezt mondtam, cum aliquo signo. Azt válaszolta: "Meg fogom látogatni a szobáját." - mutatott Jocis atyára. 

Természetesen az ördög folyamatosan hazudik. Megpróbál válaszolni a kérdéseinkre, hogy leálljunk az imákkal való kínzással. De mi teljes mértékben bíztunk a Mi Urunk Jézus Krisztus hatalmában, mert Ő Isten Fia, a Miasszonyunk és Rafael arkangyal folyamatos közbenjárásában, melyek Asmodeust a démont arra kényszerítették, hogy elmondja a nevét és az igazságot. Nem volt kétségünk afelől, hogy amit utoljára mondott arról a jelről amikor kimegy, az szimpla hazugság volt. Mert a démon nem tehet semmit Isten tudta nélkül, aki korlátozza cselekedeteiben. 

Parancsoltunk Asmodeusnak, és kénytelen volt válaszolni. Amikor megkaptunk minden választ amire vártunk, folytattuk az ördögűzést; könyörgött, hogy hagyjuk abba, és elhagyja őt. Nem hagytuk abba addig, míg nem végeztünk az imával. Az imák végén könyörögtünk a nő gyógyulásáért és védelméért. Elbocsátottuk őt Isten áldásával. 

Amikor eljött december 8.-a, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, délután háromkor a nő szellőt érzett a házban, majd csend vette körül, a béke csendje. Azóta semmi nem mozdult a házban, nem voltak zajok, nem kapcsolgattak a készülékek ki és be. A démon elhagyta. Végre tudott aludni. Isten megmentette őt. Dicsőség Neki mindörökké. 

Most az apát kell megmenteni Asmodeustól, de az már egy másik történet... 

Forrás:
http://piscatores-hominum.blogspot.hu/2015/03/case-story-demon-of-lasciviousness-that.html