"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat."

EF 6.11-13

2018. március 13., kedd

Egy ex-pogány halloween-i levele

2009 Halloween-jén íródott

Helló! A nevem Pennie De Witt, és gyógyító okkultista vagyok. A sátán volt szolgája. Az alábbiakban megosztom veletek gondolataimat, ami mostanság a fejemben van. Csinálhatok úgy pogány dolgokat, ha nem is gondolok rájuk pogányként? Mi van akkor, ha meztelenül egy tűz körül táncolok Jézusért Hecate helyett? Mi a helyzet akkor, ha kapok egy pakli Tarot kártyát mindegyiken egy bibliai történettel, és azokat használom, hogy közelebb kerüljek Istenhez? Miért nem veszek részt orgiában vagy abortuszban Krisztusért, miközben ez is én vagyok?
Ez az amiért nem nyitottam üzletet mint spiritiszta, és ajánlottam fel Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének? 

Az nem jó, ha nagy zajjal takarítom ki a házat? És mi a helyzet akkor, ha zörgök és maszkot is veszek föl? Jobb lesz akkor, ha a maszkra még egy mosoly jelet is felteszek? És mi van akkor, ha maszkban megyek el szórakozni a barátaimmal, hogy cukorkát kapjak? Mi van akkor, ha készítek egy talizmánt és ártatlan mókás arcot vágok hozzá? 
Természetesen soha nem csinálnék ilyeneket!

Ez nem számít, ha megváltoztatod a szándékaidat. Ha olvastad a Bibliát, akkor láthatod ahogyan én is, hogy az egyetlen dolog amit Istent legjobban feldühítette, amikor választott népe átvette a pogány szokásokat. Utálatos volt számára. Ő ugyanaz tegnap, ma és holnap is. És még ma is haragra gerjeszti, ha pogány szokásokat veszünk át, még ha "különböző szándékkal" tesszük is meg, és "jó cselekedetből Krisztusért." 

Ahogyan most ülök, és látom számos keresztény testvéremet a facebookon posztolni a Halloween ünnepekről, a szívem szakad meg. Rémülettel gondolok rájuk, a nemzetünkre, és Isten embereire.  

Láthatod, 26 évet töltöttem el az okkultban. Serdülőként a Wiccával kezdtem, majd az évek során az alternatív spiritualitás minden szegletét bejártam, pl. sámánizmus, új gondolkodás, rózsakeresztesek, keleti miszticizmus, stb. 24 éves koromra professzionális spiritiszta lettem. 15 évet töltöttem el így a sátán szolgálatában. Sok pénzem lett és saját rádióműsorom, a világ minden részén nagy rajongótábort építettem ki. Azt gondoltam a világ tetején vagyok. 

Lassan szétesett a világom. Mielőtt véget ért kilakoltattak az otthonomból, és a lányom a padlón vergődött, morgott, sziszegett, és karmolta a szőnyeget. Válaszokat kerestem. Kipróbáltam minden technikámat. Segítséget kértem másoktól, végül imádkoztam. Azt mondtam Istennek, ha hamarosan nem ad választ, akkor megölöm magam és akkor elé állva bemutatom magamat. 

Aztán egy reggel kimentem a házam mögé, és azt vettem észre valami mozog a lábam mellett. Pár lépést tettem és megfordultam. Egy csörgőkígyó volt összetekeredve, készen a támadásra. Körbenéztem, és rájöttem egyedül vagyok a hegyen. Ha megmarna, akkor meghalnék.  

Hirtelen ahogyan ott álltam szinte megfagyva a kígyó előtt, olyan volt mintha megnyílt volna az ég, és láttam volna az Univerzum Urát a trónján ülni. És életemben először féltem Tőle. Ő annyira tökéletes volt. Azt gondoltam magamban: "Soha nem érhetek fel ezzel a tökéletességgel. Nem számít mennyire tökéletes vagyok, soha nem érhetek a közelébe sem." A tisztasága olyan volt mint a tűz. Egy pillanat alatt felégetett volna engem. Ekkor elkezdtem gondolkodni: "Talán a keresztényeknek jó gondolataik vannak a megváltással kapcsolatban."

Tudod mit csináltam utána? Hazamentem, és megtettem az egyetlen dolgot amit tehettem. Megkerestem a "kígyót" a hatalommal bíró állatok szótáraimban. Mindegyik szótárban tiszta és hangos üzenetet kaptam: "Add át magad az átalakulásnak, engedd meghalni a régit, hogy az új megszülethessen, indulj el az új élet, az új spirituális út felé..." Szinte kísértetiesen hangzott volna, ha nem lett volna ennyire precíz megfogalmazás. Ő ott találkozott velem ahol voltam, és az én nyelvemen beszélt hozzám. Nem hallgattam volna másra. 

Ismertem ezeket a kifejezéseket: "újjászületés" és "új élet". Ismertem ezeket a Bibliából. Arra gondoltam, hogy talán a keresztények segíthetnek nekem, ezért elmentem egy templomba keresztényeket keresni. Hónapokat töltöttem el olvasással és tanulással, mert választ kerestem a kérdéseimre, és szembe akartam nézni a félelmeimmel. 

Végül az egyik este ahogyan ültem az ágyamon és olvastam Lee Strobeltől a "The Case for Faith-ot", megérintett engem. Az a kicsavart megkínzott kiváltotta együttérzésemet. Jézus meghalt Értem! Isten annyira törődött velem, hogy eljött erre a bolygóra emberi alakban, és mindezt Értem tette. Meglátott Engem, megismert Engem, Ő megértette a fájdalmamat és a szenvedéseimet. Ő érezte, és velem együtt akarta hordozni. Egész életem ebben az egy pillanatban csúcsosodott kim, és láttam, hogy ez az egész azért történt meg, mert Isten végig követte az életem. Számítottam neki. 

Összegömbölyödtem, és zokogtam. Készen voltam arra, hogy mindent átadjak Neki, és hagyjam, hogy vigyázzon rám. Azon a vasárnapon 2007 szeptember 9.-én megmentettek. Bevallottam, hogy tévedtem, nem engedelmeskedtem Istennek. Megtagadtam minden okkult praktikát, és szabad voltam. A következő vasárnap minden okkult könyvemet és felszerelésemet elégettem, és a 11 pakli Tarot kártyámat is. 

2007 szeptember 16-án vasárnap megkeresztelkedtem. Néhány héttel később a lánytestvérem is megmenekült, otthagyta a prostitúciót és a pornó ipart. 
Itt ülök, és látom ahogyan néhány kedves ismerősöm elfordult az okkulttól, és ennek ellenére sokan vannak akiket becsapnak. És látom azokat az embereket is, akik afelé fordulnak ami majdnem elpusztított engem. 

Nem értem. Fontos a Halloween? Mi az értékes a töklámpásokban, a cukorkákban, a jelmezekben, melyeket nem utasítunk vissza azért az Istenért aki annyira szeret minket?
Olvastam olyan cikkeket, melyekben az emberek azt mondják: "Nem hagyom, hogy a sátán elvegye a szórakozásomat." Mi a sátán "öröme" az Úr öröméhez képest? Nekem nincs semmi örömem a sátán ünnepeiben. 

A lányomnak aki születésétől fogva az okkultizmusban nőtt fel, nem hiányzik a dolog. 
A Halloween pogány, a boszorkányságon alapszik, és része a régi életemnek. Minden újdonság volt számomra. Nem érzem, hogy szükség volna alternatívára. Semmi sem hiányzik. Valójában azt tervezem, hogy imádkozni fogok azokért, akik még a sátán rabszolgái. Örökké hálás vagyok azért az áldozatért amit az Úr tett, és a legkevesebb amit tehetek, hogy felhagyok Halloween-el. Most már szabad vagyok! Miért tegyem vissza láncaimat egy éjszakára a móka, a tradíció vagy bármi más kedvéért? 


Forrás:
http://pennierenewed.blogspot.hu/2013/09/an-open-halloween-letter-from-ex-pagan.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése