"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat."

EF 6.11-13

2017. július 21., péntek

Szabadulás az okkult kötelékből




Habár a családom nem gyakorolta a vallást, én 14 évesen úgy döntöttem, hogy csatlakozom a Katolikus Egyházhoz. Gyorsan kifejlődött az Isten igéje iránti igényem. Olyan erős volt a vonzódásom a Szentíráshoz, hogy három különböző fordítású Bibliát vásároltam, ezeket gyakran olvastam. De az életem hamarosan rosszabbra fordult. A középiskola után csatlakoztam egy nagyon liberális rendházhoz. Beleástam magam az általános teológiába, az egzisztenciális filozófiába, és a vallásszociológiába. 

Nem olvastam többé a Szentírást anélkül, hogy ne romboltam volna le a liberális "csaló eszközöket", és az Istennel kapcsolatos imáim egyre kevésbé voltak bensőségesek, és egyre többet foglalkoztam a meditációval, míg végül az ima elmaradt. Hátat fordítottam az Úrnak és a keresztény életnek. 

Elhagytam a vallási rendet, és a következő évben kipróbáltam a marxizmust, a hedonizmust és a humanizmust, ebben a sorrendben. De egyik sem töltötte be az Istentől elfordult életemben keletkezett űrt. Egyik sem segített megmagyarázni Isten gyötrő jelenlétét. Isten nem volt hajlandó elhagyni, de továbbra is alternatív magyarázatot kerestem vele kapcsolatban. És rátaláltam egyre (legalábbis azt gondoltam), az okkultra. 

Az emberek akikkel beszéltem - keresztények, nem keresztények, és még a papok is - az okkulttal való foglalkozásomat "szellemi utazásnak" vagy "zarándoklatnak" nevezték. Mindenki romantikusnak látta. Azonban ez a "szellemi utazás" nem volt olyan céltudatos vagy hasznos mint amilyennek ígérkezett. Arra számítottam, hogy majd vágyni fogok a valódi lelkiségre. A probléma az volt, hogy komoly kétségek merültek fel a kereszténység hitelességével kapcsolatban (a liberális oktatásom bővülésével). Így 12 éven keresztül elmerültem az okkultban. Egész idő alatt professzionális asztrológus voltam (oktatás, konferenciák szervezése, tanácsadás). 

Ezen kívül transz médium voltam 16 hónapig. Több mint 100 oldal iratanyagom van abból az időből, amikor Chicagoban egy tudományos csapattal dolgoztam: pszichológusok, pszichiáterek, orvosok, fizikusok és parapszichológusok. Ez a csoport tanulmányozott engem, hipnotizáltak, és egy anyaggal dolgoztak, amit megváltozott tudatállapotban hoztam létre. Kifejtettem és megvitattam azokat a szubatomi fizikai kérdéseit, melyek a fizikus szerint pontosak voltak. Letisztáztam az agyhullámokkal és a biofeedback-el kapcsolatos pszichológiai kutatásokat anélkül, hogy kutatásokat végeztem volna.  

Egyetlen tudományos anyag sem tőlem származott. Tudtam ezt jól, de nem akartam elhinni, elfogadtam a "belső" forrásom üzeneteit: ez a tudást a saját belső "kiterjesztett tudatom" hozta létre. Kapcsolatban álltam a "magasabb énemmel" az "isteni énemmel", a "krisztusi tudatommal", és hittem, hogy ez a tudás és tudatkiterjesztés a végtelenségig folytatódhat. 
A transzmédiumság mellett sokat foglalkoztam a jóslás különböző formáival: számmisztika, pszichometria, Chin és Tarot kártyák. Gyakoroltam a vizualizációs technikákat is, foglalkoztam a nyugati kabbalával és a keleti jógával, modern belső gyógyításokkal, és vezetett meditációval. 

Az utolsó öt évben kapcsolatba kerültem a Church Universal and Triumphant (CUT) egyházzal. Ez a kultusz több világvallást és okkult tradíciót magába foglalt. Ez a 1930-as évekbeli teozófiából és az I AM-ből ered. A CUT úgy definiálja magát mind a NEW Age egy változata: Saint German felügyelete alatt akiről a CUT vezetői úgy gondolták még nagyobb mester, egy "felemelkedett mester" Jézus Krisztus vezetésével bevezették a "Halak évét", és bevezették a "Vízöntő évét". A korábbi médiumi tapasztalataim már felkészítettek, hogy fogadjam az üzeneteket és ennek a bizarr csoportnak a viselkedését. 

Amíg tagja voltam ennek a csoportnak, próbáltam definiálni a kereszténységemet (amivel még mindig elég kellemetlen helyzetben voltam) a "keresztény metafizikán" keresztül": pozitív gondolkodású iskolák és önsegítő technikák újabb változata, mely pontosan a szellemi filozófián és a varázsláson alapul. Ebben az időben elmerültem Emmet Fox írásaiban. 

Ebben a 12 éves periódusban eldobtam az Urat, és mindenféle hamis istent imádtam ami az utamba került: Gutama Buddha, Lord Maitreya, hindu istenek, görög istenek, római istenek, egyiptomi istenek, káld istenek, a kozmikus Krisztus, felemelkedett mesterek, az isteni anyát, a névtelen ürességet, és végül saját "belső énemet", a "krisztusi énemet", az "isteni énemet". 

Ti vagytok az egyetlenek? - kérdeztem. És azt válaszolták "igen". 
Ez idő alatt világossá vált számomra, hogy a szellemi fejlődésem nem olyan volt amit fejlesztettem, hanem inkább akadályoztam. Három hónapig tartott, hogy szembenézzek az igazsággal. Az évek folyamán több szellemi tapasztalatom volt, de nem volt sem szellemi növekedés sem élet. Rájöttem, hogy körbe-körbe jártam, és nem kerültem közelebb az igazsághoz, mint amikor elindultam a keresésére. 

Miután Jézus Krisztus ezen alternatíváit kimerítettem, pánikba estem. Egy hétig a poklokat jártam meg, ami egy életnek tűnt. Isten hirtelen "más" lett számomra. Az egyetlen dolog amit tisztán kezdtem el látni azon a héten, hogy Ő teljesen szent és igaz. Egyetlen más isten sem követeli magának, hogy szent és igaz legyen. Ebben az időben a személyes bűntudat belépett az életembe, milyen elszomorító és kínos a valóság. Láttam magam a becsület fényében, és megrázó élmény volt számomra. 

Emlékszem egy igerészre amit valahol olvastam a Bibliában: "Az Úr az én igazságom." Elkezdtem látni- valószínűleg először-, hogy az igazságban lévő szentségnek el kell árasztania engem, belém kell hogy hatoljon mint Isten ajándéka. Milyen hihetetlen felismerés volt ez. Ez teljesen ellentétes volt a New Age minden elvével és tantételével. 

Ebben az időben egy olyan igeverset tanultam meg amit berögzült az agyamba: "... 12és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell." Apcsel 4,12
Ebben éreztem a rettegés és a megkönnyebbülés kettősségét. Hogyan vehettem részt 12 évnyi placebo hatású okkultizmusban?

A Jelenések könyve 3,20 szintén hasonlóképpen hatott rám: " 20Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem." Jézus Krisztus él, és az ajtómon kopogtat. És ez biztosan nem a felemelkedett mester Jézus Krisztus volt. Ez a valódi Személy volt. Most már hajlandó voltam lebontani a hamis istenek oltárait mint a Bhagavad Ghita és az I Ching. 

Azt kérdeztem: Uram! Mit akarsz mit tegyek? Miután feltettem ezt a kérdést felütöttem a Bibliát az Apostolok Cselekedetei 9,6-nál, amikor Pál a földre esett amikor Jézus  megjelent egy vakító látomásában és Damaszkuszba küldte. "6De kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned" - mondta neki Jézus. Amikor Pál megérkezett ebbe a városba, a tanítvány Ananiás segített neki. Ezt a verset alkalmaztam a helyzetemre, amit annyit jelentett lépjek ki a helyzetből és a segítség hamarosan megérkezik. 

Nem tudtam, hogy hamarosan találkozom a saját "Ananiásommal". A mosókonyha asztalán több főiskolai katalógust és hirdetési újságot találtam. A lelki "zarándoklatom" utolsó évében fejembe vettem azt a gondolatot, hogy mindent sokkal jobban tudok mint egy doktorált teológus. 50 mérföldes körzetből minden teológiai iskolától kértem katalógusokat. 

Aztán rájöttem, hogy előzetesen fel kellett volna készülnöm, melyik teológia? Buddhista? Unitárius? Katolikus? A Univerzális és Diadalmas Egyház? Egy este csak úgy átlapoztam az egyik katalógust, az Isteni Szentháromság Iskoláét. Azonnal felfigyeltem a hittel kapcsolatos részre. Azt gondoltam magamban milyen furcsa dolgot tesznek egy iskolai katalógusba. Elolvastam, és két eltérő gondolat fogalmazódott meg bennem. Az egyik részem azt mondta: "Senki sem fogadhatja el ezt. Dobd a tűzbe és felejtsd el!" A másik részem meg ezt mondta: "Hála Istennek, hogy még van aki hisz." Végig olvastam a katalógust, és világossá vált számomra az ösztöndíj iránti elkötelezettségem, és hogy Jézus Krisztus az Isten és Megváltó. 

Arra gondoltam, hogy beszélnem kell valakivel a Szentháromságból. De kivel? - kérdeztem magamtól. Úgy döntöttem átnézem a kari jegyzéket, és megakadt a kezem Dr.John Feinberg nevén. Felhívtam Dr.Feinberget, és elmondtam neki hogyan találtam rá a nevére, és hogy beszélnem kell vele az "egyházi tagságról."
Amikor megérkeztem Dr.Feinberg otthonába két ajtót nyitottam ki: az övé volt az egyik, a másik az Úré amit évekkel ezelőtt bezártam. Kinyitottuk a Bibliát,és segített megértetni magamat és tapasztalataimat annak fényében mint amit elmondtam. Megerősítette Krisztus állítását az életemre vonatkozóan. Elirányított egy jó templomhoz, ami ma is a lelki otthonom. A templomban való imádat, tanulás a fejlődésem legnagyobb forrása volt az okkultizmusból való szabadulásom óta. 

Jézus Krisztuson keresztül az Atyához való visszatérésem az életem legnagyobb gyógyító eseménye volt. Igazán tudom milyen "ára" van, hogy valaki átvállalja lázadásom költségeit , Jézus megfizette az árát. 
Nem tudom eléggé dicsérni az Urat azért amit tett értem. Amikor végre meggyőződsz saját erőfeszítéseid reménytelenségéről, amikor végre rájössz mennyire tehetetlen vagy lázadóként. A Teremtő szuverén, és te nem tudod helyrehozni magadat, Ő lehajol és kiás a halom alól, felnyalábol és hazavisz. Csak ennyit válaszolhatok: "Atyám!"

A földi zarándoklat során, nem lehetünk biztonságban a terepen, mert a környezet egyértelműen ellenséges. Azonban keresztényként tudjuk honnan jöttünk, tudjuk hová igyekszünk, tudjuk hogyan érünk oda, és van egy kéz ami vezet minket. Dicsérjétek Istent ezért a csodálatos dologért!

Forrás:
http://www.equip.org/article/delivered-from-twelve-years-of-occult-bondage/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése