"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat."

EF 6.11-13

2017. április 27., csütörtök

Isten előtti vádlónk az ördög

Az esti zsolozsmában gyakran találkozunk a következő sorokkal: mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. 

A teljes szöveg a Jelenések könyvében. (Jel 12,9-12)

9Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. 10Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt:
»Most lett a mi Istenünké az üdvösség,
az erő és a királyság,
a hatalom pedig az ő Krisztusáé,
mert letaszították testvéreink vádlóját,
aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.
11Ők pedig legyőzték őt
a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által,
s nem kímélték saját életüket mindhalálig.
 

Az ördöggel mint vádlóval nem találkoztam egészen addig, míg nem találkoztam vele az exorcizmus során. 
Az eset egy férfiről szól, aki jövedelmező üzlete miatt sikeres volt az életben. Valami durván kevert kereszténységet gyakorolt, hogy pontos legyek a szinkretizmus típusát. A vallás és a hit egyszerűen csak jó volt neki. Odament ami kényelmes és kifizetődő volt. Pogány rítusokat használt, ha szerencsét hozott neki, és bepillanthatott a jövőbe, különösen, ha ez azt jelenti irányíthatja a sorsát vagy más embereket. Katolikusnak nevezte magát, de a hitnek nem sok köze volt az életéhez. Van egy vallását nem gyakorló apja, és szerinte már semmilyen tekintetben nem hívő. Az anyja egy nem keresztény babonás vallás gyakorlója. Ez az ember laza erkölcsi életet élt, ahol a nőkre úgy tekintett mint árucikkekre, akik vonzódtak a pénzhez és a hatalomhoz. Még egyezséget is kötött az ördöggel, hogy megerősítse a gazdagságát, hatalmát és sikerét. Szívtelen volt, és azt mondta úgy nevelték, hogy ez sikerének akadálya lehet, ha kialakít egy együttérző, megértő és gyengéd természetét. Gonosz életmódja, kontrollálatlan szenvedélyei, és nyitottsága az okkult és sátánista praktikákra jó jelöltté tette a megszállottságra. És pontosan ez történt. 

Az ő történetének alakulásában van egy másik szegmense is. Amit meg szeretnék osztani az az ördögűzés része volt, ahol az ördög rágalmának célpontja én voltam, a segítő pap, végül a laikus önkéntesek. 

Ez volt a második szolgálatom egy szellemi problémával küzdővel, de neki már a harmadik  ördögűzése volt. Az elsőt Jocis atya végezte, ami sikoltozásba és erőszakba torkollott. A következő voltam én. Ez jól sikerült, mert sikerült kideríteni a fő démon nevét, és kevésbé volt erőszakos. Nem használtam a nevét az ördögűzés alatt, mert ez csak egy hazugság volt, hogy bolonddá tegyen minket. A csapatnak és nekem időre volt szükségem, hogy felismerjem a név valóban a megszálló démoné-e. Figyelembe véve az elmúlt időszak szenvedőit nem voltunk meglepve azon, hogy a nekünk adott név Ashmedai, Aeshma. Ezek a nevek ugyanannak a démonnak Asmodeusnak a variációi voltak, melyek jól jellemezték hatalomvágyát. Korábban már több alkalommal találkoztunk ezzel a rosszindulatú szellemmel, ezért úgy véltük, hogy a szertartás érdekében hasznos és jó, ha azonnal szabadító imát mondunk.   

Most volt a második szabadító alkalom. Volt valami ami máshogy történt, először tevékenységem során. Az első volt a szellemi szenvedő. Egy hosszabb sorozat kis ördögűzés, és James atya által elvégzett csakra zárás után, egy képzésen részt vevő Kalookan-i egyházmegyéből való fiatal pap, az ünnepélyes ördögűzés közepén hirtelen szünetért könyörgött nekem. Azt gondoltam talán mosdóba kell mennie, mert ezt mondta: "Atyám, szükségünk van egy kis WC szünetre." Így abbahagytam. Nem vettem rögtön észre, hogy transz állapotban volt. Az egyik közbenjáró hölgy hívta fel a figyelmem: "Atyám, kérem folytassa az imát! Ne hagyja abba!" Tovább folytattam felismerve, hogy ez csak egy megtévesztő taktika volt a démon részéről. Folytattam a latin nyelvű imákat megparancsolva, hogy mondja meg a nevét. Nagyon halkan válaszolt, de a neve érthetetlen volt, úgy hangzott, mint valami idegen nyelv. Így megismételtem a parancsot, azt mondta Ashmodai, egy újabb verziója az Asmodeusnak. Nem azonnal használtam ezt a nevet parancsnak, mert ez lehetett egy másik trükk, így megismételtem a parancsot néhányszor: "Jézus Krisztus hatalmas nevében megparancsolom tisztátalan lélek!" Minden alkalommal nagy szenvedéssel megismételte Asmodai. 

Kikerestem az Ördögűző Imákból mi van közvetlenül a gonosz lélek ellen. A démon könyörgött nekem, hogy hagyjam abba, és engedjem beszélni. Nem hallgattam rá, hanem folytattam az imát. Aztán azt mondta: "Atyám, beszélgessünk. Mondanom kell valamit." Nem foglalkoztam a kéréssel, hanem folytattam az imát. Nincs helye a démonnal való kommunikációra. Ő a megtévesztés mestere. Saját erődből nem tudsz túljárni az eszén. Látván, hogy nem hagytam abba ezt mondta: "Valamit mondanom kell atyám. Gondolod, hogy jobb vagy nálunk? Egy szerencsétlen bűnös vagy. Ismerem a bűneidet atyám. Ismerem minden bűnödet." Nem hallgattam rá, és folytattam az imát. A fiatal pap aki segített nekem léthatóan nyugtalanná vált. Ez volt az első alkalom, hogy találkozott egy beszélő démonnal. Próbáltam az imákra összpontosítani. Mivel az ördögűző ima bekezdése hosszú volt, azt gondoltam, hogy majd befejezi a beszédet és kiűzöm. Abban az időben ahogyan szerettem volna Jocis atya velünk volt, így segíthetett minket abban mit tegyünk. 

Az Ördögűző Ima I. után azonnal folytattam az Ördögűző Ima II-vel, ami kifejezetten olyan szellemek ellen van mint amelyek megkötözik érzelmeinket, szenvedélyeinket és vágyainkat. A démon még mindig folyamatosan beszélt, felbátorodott, talán érezte, hogy nem tudok ráfókuszálni. Többször megismételtem a parancsot, hogy "Isten parancsolja neked! Az Atyaisten parancsolja neked! Isten Fia parancsolja neked! A Szentlélek parancsolja neked! A názáreti Jézus parancsolja neked!" De belül egy kissé ideges voltam, talán a démon megérezte, és kihasználta ezt a rést. A démon folytatta: "Hogy mersz kiutasítani minket? Te egykor a hatalmunk és befolyásunk alatt álltál. Ismerjük bűneidet. Emlékszünk..."

Nem foglalkoztam vele, és nem hallgattam rá. Imádkoztam. Csendben kértem az Úr Jézust, hogy teljesen takarjon be legértékesebb vérével. Kértem a Szanyát, hogy rejtsen el palástja alá. A démon hebegve mondta ki a szavakat: "Emlékezz rá, amikor tinédzserként a hatalmunkban voltál. Hogyan mersz kiűzni minket? Ha tetszett az a szenny amit tettél és amiben benne voltál."

A közbenjáróknak volt annyi lélekjelenléte, hogy használjam a szenteltvizet, a szentelt sót és olajat, és tegyem azokat a megszállott szájába. Ez segített, de a démonnak kedve volt beszélni. Így az egyik közbenjáró látva szomorúságomat és kezeim remegését, hallva ahogyan a hangom megremeg, használta a Manoag Rózsafüzér Szűzanya képét, amit mindig viselünk a szolgálat alatt mintegy köpenyként a megszállott démoni támadása ellen. Ez megakadályozott engem, hogy meghalljam a démon szavait, de ő tovább beszélt motyogva. Emlékeztem Jocis atya mesélte egyszer, hogy ő jobban kedveli a csendes és erőszakos, mint a beszélő démont. Mert a beszélő démon erőteljes, mert elvonja az imádkozó figyelmét a folyamatos fecsegéssel. 

A démon folytatta az ellenem folytatott szóáradatot: "Nem tudsz kiűzni minket! Már régóta itt vagyunk!" A vádaskodás alatt imádkoztam. De kíváncsi voltam rá, hogy az Úr egyáltalán hallotta-e az imámat. Hirtelen elveszítettem az bizalmat. Aztán folytattam az Ördögűzés III.-al, az okkult lelkek ellen. A fiatal pap James atya leült egy sarokba, hogy imádkozzon. De a démon blablázása miatt a szegény pap nem tudott koncentlni. Így betakarta a füleit a stólával, hogy ne halljon semmit sem. Egy közbenjáró hölgy vette át a helyét. A démon folytatta: "Mocskos voltál! Mocskos! Emlékszel arra a nőre? Mennyire kívántad őt?" Ez a kijelentés felébresztett engem a bénultságból. Ez nagy lökést adott számomra. Nő? Milyen nő? Rájöttem, hogy a démon kitalál dolgokat. Egyáltalán nem látta a bűneimet. Tudhatta volna, már megbántam fiatalkorom bűneit, átadtam az egészet az Úrnak, hogy bocsássa meg a kiengesztelődés szentségében. Isten már régen megbocsátott nekem. És minden alkalommal amikor emlékezem ifjúkorom ostobaságaira, átadom őket az Úrnak, hogy az Ő kegyelme ragyogjon rajtam, és gyógyítsa meg az emlékeimben lévő sebeket, és megáldja azokat akiket megsértettem.

Rájöttem, hogy a démon egyszerűen kitalálta azt amivel vádolt engem. Igen, ismeri az emberi gyengeséget. Igen, általában ismeri a fiatalság gyengeségeit. Igen, ismeri a férfiak bűneit. Mert végül is ő a bűn szerzője és atyja. De nem látja azokat a bűnöket amelyeket már Isten megbocsátott. Nem láthatja. Amivel a démon próbálkozik az az, hogy arra kényszerít emlékezzek valamire amit felhasználhat ellenem. Ezért ragaszkodott ehhez a szóhoz: "Emlékszel?" Aztán abbahagyta, talán azt várta reagáljak. Mivel nem emlékeztem semmire mert az imára koncentráltam, így saját szavaival képeket rakott a fejembe, megpróbálta elkapni mi a reakcióm és mire emlékszem. Visszanyertem a magabiztosságomat és a bizalmamat. Hirtelen eszembe jutott az Úrnak Péterhez intézett beszéde miközben süllyedt. "Te kishitű! Miért kételkedtél?" Mt 14,31 Azt hittem elég erős a hitem, mert az ördögűzések erős hitet követelnek. De az Úr azt mondta nekem: "Ne bízz saját erődben Csak bennem bízz. Így az ördögűzés közepén megálltam. 

Megragadtam a lehetőséget, és elimádkoztam az Üdvözlégy Szent Királynőt. A közbenjárók és James atya csatlakoztak hozzám. A végén ezt mondtam: "Add meg nekünk, hogy dicsérhessünk téged ó Szent Szűz. És adj nekünk erőt ellenségeid fölött. Ezután teljes bizalommal és bátorsággal Krisztus hatalmával és a szent papság által rám ruházott hatalommal ezt mondtam a démonnak: "Jézus Krisztus nevében hallgass el!" És a démon azonnal abbahagyta a beszédet. Tudta, hogy hatalmam van van fölötte. Folytattam az ördögűző imát, és világossá vált, a démon szenved. A megszállott elkezdett kiabálni, aztán hányt. A szabadulás egyértelmű jele. A démon nagymértékben gyengült. 

A démon újra elkezdett beszélni. Ez alkalommal James atya volt a célpont. Így kezdte: "James atya, ismerem a bűneidet, James atya." De mielőtt folytathatta volna ráparancsoltam: "Elhallgass démon! Megparancsolom a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy elhallgass!" " A démon nem beszélt. Folytattam az ördögűző imát majd a Praecipiot. Megkértem, hogy mondja meg a nevét:" Mondd meg a neved démon! A Leghatalmasabb már elítélt és legyőzött téged. Az Ő nevében aki legyőzött téged a kereszthalálig tartó engedelmességével, megparancsolom neked mondd meg a neved!" " A démon nagyon halkan ezt mondta:"Hasmoday" Ez az Asmodeus másik verziója. Aztán belekezdtem az Ördögűző ima I-be a felülvizsgált szertartáskönyvből. A démon még egyszer beszélt. Ez alkalommal a három közbenjáró hölgy volt a célpont.  A démon ezzel vádolta őket: "Ismerem az összes bűnötöket. Te asszony. Úgy eszel mint egy disznó!" Nem tudtuk kire vonatkozik. De véget vetettem ennek mielőtt tovább beszélt volna. "Elhallgass démon, annak a nevében Aki elűzött az Ő szent jelenlétéből!" Ráparancsoltam: "Dicsérd és dicsőítsd őt!" A válasz azonnali és dacos volt: "Nem!" Visszavágtam: "Dicsőítsd az Ő Szent nevét!" Ezt kiabálta: "Nem!" Aztán egyszerre mondtuk az angyali dicséretet: "Szent, szent, szent a menny Ura Istene, a menny és a föld telve van dicsőségeddel, hozsanna a magasságban. Áldott aki jön az Úr  nevében. Hozsanna a magasságban." Elismételtük néhányszor, és minden egyes alkalommal a démon egyszerűen ezt kiáltotta: "Nem!" Aztán elkezdtem hangosan imádkozni a Te Deumot, egy Istent dicsérő imát.    

A Te Deum után megragadtam az alkalmat, hogy szembesítsem a démont a hazugságaival: "Te megvádoltál bennünket, hogy méltatlanok vagyunk a Mindenható szeretetére és kegyelmére. Igen, kijelentjük, hogy méltatlanok vagyunk. De Ő szeretett bennünket amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8) Te szomorú bűnösöknek hívsz bennünket. Mi ezt nem tagadjuk, mi nyíltan megvalljuk bűneinket előtte." Aztán elkezdtem, és a csoport csatlakozott hozzám az imában "Gyónom a Mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy, sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz." A démon csendjét kihasználva hozzátettem: "Kijelentjük, hogy mindig szükségünk van Isten irgalmára, mert szegény bűnösök vagyunk. "Úr Jézus Krisztus, Istennek Fia, könyörülj nekem bűnösnek." Hússzor megismételtük a Jézus imát. A démon feldühödött. "Hogyan merészelsz vádolni minket? Mi igazán méltatlanok vagyunk arra, Aki végig szeretett minket. De meghalt értünk, hogy azok akik bíznak a nevében örök életük legyen. (Jn 3,16) Ő az Isten Báránya aki elveszi a világ bűneit. (Jn 1,29) Mindennap hív bennünket, hogy részesedjünk a vacsorából. (Mt 8,8) És ezeknek az igazságoknak hallatán a megszállott hangosan felnyögött, és hosszan hányt. A démon vészesen meggyengült. 

Ránéztem az órámra. Már majdnem délután fél kettő volt. A szenvedő kb. 11:15-kor esett transzba, be kellett fejeznünk a szertartást egy másik kliens miatt aki kettőre jött. Azt mondtam James atyának aki még mindig a sarokban volt, hogy regenerálódjon: "James atya, imádkozd a rózsafüzért!" Ahogyan belekezdett a rózsafüzérbe a démon fenyegető hangon ezt kiabálta: "James atya! Hagyd abba az imádkozást!" Azt mondtam James atyának: "Ne hagyd abba az imát!" Folytattam az ördögűző ima utolsó bekezdéseivel. A démon megfenyegette James atyát, hogy felfedi bűneit. Így ráparancsoltam a démonra: "Elhallgass démon! Az Úr Krisztus már elítélt téged, és elkárhoztál!" Annak tudatában, hogy a démon fél a rózsafüzértől, elővettem a rózsafüzéremet, és így tett a csapat többi tagja is. Csatlakoztunk James atyához a rózsafüzér utolsó részében. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes. Az Úr van teveled... A megszállott mozdulatlan volt, de azt mondta sóhajtva: "Nem! Nem! Nem!" Az Üdvözlégyet rögtön követte a domonkos Szűz Mária litánia a domonkosok védelmezőjéhez. És a csodálatos litánia végén a szenvedő kijött a transzból. 

A csatának még nincs vége, de minden fronton győzelmet arattunk. Talán majd egy héttel későbbi ülésen. Csodálatos ajándék és jel lenne az Úrtól, hogy ha a szenvedő húsvétra megszabadulna, a Megváltó dicsőséges ünnepére szabadulást kapna a bűn, a halál és az ördög fölött. 

A szertartás végére elfáradtunk. A Mi Urunk és a Szűzanya nem hagyott cserben minket. Nem fognak. Mert engedelmeskedve az Úrnak végül magunkévá tettük ezt a jótékonysági szolgálatot. Mindazonáltal mélyen elgondolkodtat engem, hogy ha minket, a Legmagasztosabb papjait, és a csapat tagjait, akik hozzáférnek a Bűnbánat szentségének kegyelméhez, az ördög megvádolhat azzal, hogy hozzáfér emlékeinkhez; mennyivel inkább vádolhatja azokat, akik soha nem kérték Isten kegyelmét, akik soha nem közeledtek a Bűnbánat szentségéhez, hogy megmentsék magukat, hogy nem élvezik az Úrvacsorát? Milyen szörnyű lehetne a támadás az élet és halál közötti pillanatban, amikor az ördög a múlt bűneivel vádol minket? Aki nem ismeri Isten kegyelmét kétségbeesik, és az ördög begyűjti zsákmányát. Milyen szörnyű pillanat lehet ez? Az Úr irgalmazzon mindannyiunknak.     


Forrás:
http://piscatores-hominum.blogspot.hu/2015/03/case-story-devil-as-our-accuser-before.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése