"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat."

EF 6.11-13

2016. június 7., kedd

A Szűzanya nem veti meg azok imát, akik segítségét kérik

Ördögűzőként az első esetem amikor a klienst közvetlenül hozzám küldték egy fiatal nő volt, aki ebben az időben egyetemi hallgató volt egy jól ismert katolikus egyetemen. Az esete tipikus, egyike volt azoknak akik látják a szellemeket. Elbeszélése alapján ezek a szellemek szinte mindenhol megjelentek, úgy mint az iskolai mosdó, az osztályterem, a felvonó, az adminisztrációs szoba, vagy a lelkigyakorlatos ház kollégiuma. Megjelentek gyerekként, idős hölgyként, menyasszonyként, papként, elgyötört arcú férfiként, mind förtelmes és haragos tekintetű volt. Az otthonában úgy hallotta, mintha az éjszaka közepén valaki karcolná az ablaküveget. Kopogást hallott az ablakon. Az ajtó hirtelen kinyílt amikor közel volt hozzá, majd nagy bummal becsukódott.

A története azokra az emberekre volt jellemző akiknek nyitva volt a harmadik szemük, így reakciói tipikusak voltak. Mert látja őket, része a világuknak. Mások nem láthatják amit ő lát, de ez nem zavarta őt annyira. Köszöntötte a kisfiút amikor megjelent neki; megsajnált egy kislányt aki sírt az iskolai mosdóban, és nem félt amikor hirtelen eltűnt; megszidott egy szellemet aki megakadályozta az útját a kollégiumi szobájába. Visszabámult rá egy menyasszonyi ruhát viselő nő. Amikor egy szellem belépett az iskolai liftbe ő csak ránézett, de nem mondott semmit nehogy megijessze a körülötte állókat. A barátai tudtak erről  a "képességéről", és néha megkérték mutassa be őket abban az esetben amikor valamilyen kellemes külsejű szellemet lát. 

Minden ami normális volt véget ért, amikor egy nap az iskolában nézegette a kirándulás képeit három másik iskolatársával, és hirtelen rémülten felsikoltottak. Az egyik úgy érezte meghúzták a hosszú haját, egy másik pedig azt érezte a vállaira valamilyen nehéz súly került, egy harmadik meg azt érezte mintha égő szenet raktak volna rá és hátulról megütötték volna.
Ez volt az amikor négyüket ott találtam, hogy szolgáljak feléjük. Megtaláltam az osztálytársakat ahogyan sírtak és pánikoltak, nem tudták mi történt. Látható volt a rémület a tanárok arcán akik úgy tűntek nem tudták mit tegyenek, hogy megnyugtassák az áldozatokat. Volt ott két pap segíteni nekem. Az egyik pap hívta a tanulókat rózsafüzért imádkozni, a másik pedig segített nekem imádkozni a négy érintett tanulóval. Elkezdtem imádkozni értük egyesével egy egyszerű szabadító imát amit Jocis Syquia atya könyvéből a Handbook of Catholic Deliverance Prayers-ből vettem. Ez kissé megnyugtatta őket, de aztán jött egy második még súlyosabb támadás. Láttam az áldozatokat, hogy mi történik velük; mit csinálnak a szellemek velük. Azt kell mondjam a lányok nem játszották meg.



A rózsafüzért vezető pap aki azért volt ott, hogy erkölcsi támogatást nyújtson szegényeknek, látta a második támadást. Látta a többiek pánikba esett arcát. Így arra ösztönözte őket, hogy hangosabban imádkozzanak, de minél intenzívebben imádkoztak, annál intenzívebb fájdalmat éreztek az áldozatok. A szellemek megtorlása kemény volt, hogy abbahagyják az imát. Azonban volt egy benyomásom, hogy a démonok valóban ezt akarják, mindenkit terrorizálni és rávenni őket, hogy elveszítsék a hitüket az imában, Istenben, a Katolikus Egyházban és a papokban. Csak 12 apáca volt. Azt mondtam a két papnak, hogy különítsék el az áldozatokat, hogy megelőzzük a hisztériát. Megkértem a tanulókat és a tanárokat, hogy folytassák a rózsafüzért odakint. Több szobára volt szükségem.  

Ekkor ránéztem a Rózsafüzér Királynője képére az áldozatok szobájában. Közbenjárásért könyörögtem a Szűzanyához, hogy segítsen nekem, mondja el mit kell tennem. Mivel az áldozatokért kétszer elmondott szabadító ima után nem történt semmi. Egy kissé megnyugodtak amit egy még erősebb sikoly követett, a szörnyű fájdalom jele. Azokkal a szavakkal könyörögtem a Miasszonyunkhoz amit alvás előtt gyakran elmondok.



Ó, Isten Szent Anyja, ne vesd meg könyörgésemet szükségemben,
de szabadíts meg minden veszélytől, ó, dicsőséges és áldott Szűz.
Engedd meg, hadd dicsérjelek Téged, ó Szent Szűz.
Adj erőt az ellenségeim felett!

Hirtelen eszembe jutottak Jocis atya szavaim, melyeket nemrég nekem mondott:" Amikor úgy tűnik, hogy egy szellem nem akarja elhagyni a személyt több ördögűzés vagy szabadító ima után sem, ez csak azt jelenti, hogy van egy kötelék az áldozat és a szellemek között." A szellemek meghívást kaptak a személy életébe, és most a démonok kimutatják uralkodásukat felettük.

Mennyire igaz, sőt,  az első áldozatnak hosszan tartó beszélgetős kapcsolata volt a szellemekkel ( üdvözölte őket, perlekedett velük, bemutatta ezeket az éteri lényeket ahogyan ő is látja őket). Eközben a barátai azt is látni akarták amit ő lát, és bemutatkozni a kedves szellemeknek. De Isten birodalmán kívül nincsenek kedves szellemek. Azok a szellemek akiket a harmadik szemen keresztül láthatunk bukott angyalok, démonok, és még ha úgy is néznek ki mint az emberi lények vagy emberi lelkek, valójában álcázott démonok akik megtévesztenek és lelkeket aratnak a pokol számára. Ez az amiért az elsődleges áldozat úgy látja a szellemeket, hogy ádáz szemmel bámulnak rá. Ez az oka annak, hogy mostanra a három osztálytársa is szellemi elnyomás alatt állt a láthatatlan erők miatt.

Ezt a benyomást a Szűzanya közbenjárásnak tekintem. Mikor biztos voltam abban mit és hogyan kell cselekednem, és megkérdeztem magamtól meg tudom-e oldani, ezekkel a rémült fiatalokkal körülöttem, ott volt az anyai szeretete ami megnyugtatott, hogy Isten megadja hozzá a kegyelmet. Erőt adott nekem és bátorságot, hogy szembenézzek az ellenséggel.

Így átmentem abba a másik terembe, ahol a két áldozat volt. Fájdalmaik voltak és gyötrelmükben sírtak. Azt mondtam nekik bízzanak Istenben és ne csüggedjenek. Aztán megkérdeztem:
"Közületek ki beszélt a szellemekkel?" Mindketten tagadták, hogy bármilyen szellemmel beszéltek. De rámutattak arra a lányra a másik szobában aki beszélt velük, ő volt az elsődleges áldozat. Tehát amit tettem, hogy elvágtam a tisztátalan kötelékeket, a tisztátalan beavatásokat, és a köteléket a két áldozat és az elnyomó szellemek között. Elimádkoztam velük az Üdvözlégy Máriát. Amikor ezzel megvoltunk, elmondtam egy szabadító imát. A Szűzanya segítségével a Mindenható Isten kegyelméből a két lány megnyugodott és visszatért a béke az arcukra. Most már rendben voltak.

Átmentem a másik szobába és ugyanazt a kérdést tettem föl. A másik lány azt mondta ő nem, de az elsődleges áldozat volt az aki beszélt a szellemekkel. Még egyszer imádkoztam és elvágtam a tisztátalan kötelékeket, szentségtelen beavatásokat közte és az elnyomó szellem között. Aztán együtt elimádkoztuk az Üdvözlégy Máriát. Javasoltam egy szabadító imát. Azonnal visszatért az élet a lányba aki korábban elég sápadtnak tűnt, most békét érzett. A démon elhagyta.

Azonban az elsődleges áldozatnak még mindig fájdalmai voltak. Megtagadtattam vele a kapcsolatot a gonosz szellemekkel. Habár óriási fájdalmai voltak a hátát ért rugdosás miatt, összeszedte minden erejét és bátorságát és megtagadta őket. Háromszor kérdeztem meg tőle:" Megtagadod a sátánt? És minden művét? És minden hamis ígéretét?" Minden egyes alkalommal azt mondta:"Megtagadom!" Aztán elmondattam vele a Hitvallást. "Hiszel Istenben, a Mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében? Hiszel Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, aki szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghal és eltemették; és a harmadnap feltámadott, felment a mennybe és az Atya jobbján ül? És hogy újra el fog jönni megítélni élőket és holtakat? Hiszel a Szentlélekben, a Katolikus Egyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test föltámadásában és az örök életben?" És minden egyes kérdésre ezt válaszolta: "Hiszek!"

Egész idő alatt gyötrődött a fájdalomtól. De ragaszkodnom kellett ahhoz, hogy halljam őt és hogy hisz. Tehát amikor azt mondta "Hiszem!", akkor ezt mondtam: "Ez az a hit ami megment minket." Ekkor elsuttogtam egy imát a Szűzanyához: "Miasszonyunk, segíts nekem. Ebben a szolgálatban Szent Fiad megdicsőül." Aztán nekifogtam megtörni minden tisztátalan köteléket ami összekötötte a lányt a tisztátalan lelkekkel akikkel találkozott. Ezután felajánlottam egy elég hosszú szabadító imát amit a másik háromnál használtam. Még mindig sikoltozott, azonban elhalkult mire az imát befejeztem. Aztán békét érzett. Most már jól volt. Felkértem, hogy imádkozzuk el az Üdvözlégy Szent Királynőt. Meg tudta tenni, így tudtam ettől a pillanattól kezdve jól van.

A szellemi harc a tisztátalan lelkektől való szabadulásig még hónapokig eltarthat. Még mindig vannak támadásai. Az Úrral kell lennie az imában és a szentmisében. Meg kell értenie milyen az igaz hit, szembe kell szállnia a tisztátalan lelkekkel a Jézusba vetett teljes bizalommal. Rendbe kell tennie az életét és növekedni az erényben. Fel kell fedeznie a Szűzanya szerepét az életében, hogy minden nap ünnepélyesen neki szentelje magát, hogy odaadással imádkozza a rózsafüzért mielőtt megszabadul. Több szabadító összejövetelt tartottam vele és két ünnepélyes ördögűzést. Beszéltem az okkult praktikákról a családtagokkal, és őszintén visszatértünk a katolikus hit gyakorlásához, hogy felgyorsítsuk a teljes lelki gyógyulását.

Mostanra meggyógyult és tagja az AMOE (Archdiocese of Manila Office of Exorcism) lelkészségének. A története a kegyelem hihetetlen munkája, és az ő felfedezte mennyire valós a Boldogságos Szűzanyának, Isten anyjának szeretete.       
 
Forrás:
http://piscatores-hominum.blogspot.hu/2015/03/case-story-virgin-mother-never-despises.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése