"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat."

EF 6.11-13

2015. augusztus 18., kedd

Jézus Krisztus legyőzte a sátánt- Egy volt okkultista vallomása

Igaz történet Somsak Choosong tiszteleletestől, egy volt Thai exorcistától.
Szerkesztette: Vachiravan Vanlaeiad

Megjegyzés: Az eredeti szövegkörnyezetben az exorcista szónak teljesen más a jelentése, mint amire használjuk a magyar nyelvben is. Itt az exorcista nem ördögűzőt jelent, hanem mágiával, okkultizmussal foglalkozó egyént.

Egy olyan családba születtem, ahol sokféle hit keveredett egymással. Az anyai nagyapám Buddhista vezető és az apai nagyapám exorcista volt. Amikor megszülettem, az exorcista nagyapám azt mondta az apámnak, hogy kiválasztott az örökösének, hogy folytassam az exorcizmust a halála után. Így hát elvitt engem az otthonába, hogy felneveljen és kitanítson a fekete mágiával kapcsolatban. Jártas volt a varázsigékben és jól tudott kommunikálni a szellemekkel és a gonosz lelkekkel. Képes volt csodákra is, megigézett egy házat, tűzön járt, stb.

Amíg ezzel a nagyapámmal éltem, ő mindent megtanított a fekete mágiával kapcsolatban. Megtanította hogyan teremtsek kapcsolatot a szellemekkel, vagy rávegyem a szellemeket különböző csodákra. Arra is megtanított, hogy úgy beszéljek velük mintha élő emberek lennének. Mindig elkísértem mindenhová, a nyomában voltam, és megfigyeltem a démonokkal kötött szerződéseit. Így hát egy napon képessé váltam arra amire ő.

Azonban minél többet tanultam róluk, annál inkább a rabjuk lettem. Emlékszem amikor egy este a nagyapám ült egy sötét szobában és fogadta ezeket a szellemeket. Mialatt egy szellemmel beszélgetett, könyörgött néhány dolog miatt amit nem akart megcsinálni, ekkor úgy megsebesült, hogy leesett a földre majd előre-hátra görgött. Ezután kambodzsai nyelven énekelt, és harcolt a szellemmel.

Amikor kijött a szobából akkor megkérdeztem tőle mit jelentett ez a dal. Azt mondta ezt jelenti: "Megadom magam neked és azt teszem amit mondasz nekem." Így megtanultam, hogy nem rendelkezett semmilyen nagyobb erővel amivel irányíthatta a szellemeket. Tehát csak a saját képességeit használta a parancsokhoz. Így hát elhatároztam, hogy nem akarok exorcista lenni, nem akartam a szolgája lenni ezeknek a gonosz lelkeknek.

Később befejeztem a középiskolát és a nagyapám eltűnt. Habár nem talákoztam vele a halálos ágyán, az apám azt mondta mielőtt a nagyapám meghalt, a fekete mágia tudását rám hagyta. Ez azt jelenti, hogy én voltam az egyetlen akit a nagyapám kijelölt exorcistának, amit örökségül megkaptam tőle.
Amikor otthon voltam, fiatal korom ellenére sokan megkerestek, azt várták, hogy én legyek a következő exorcista. De én azt mondtam nekik nem akartam az lenni. Csalódottak voltak.

Abban az időben amikor a nagyapám még élt, egy médium nő dolgozott vele együtt. Jósolt azoknak, akik szerették volna tudni a jövőjüket. Amikor  megtudta hogy visszautasítottam hogy exorcista legyek, azonnal felpattant majd mutató ujját rám szegezve ezt mondta: "Amikor eléred a 21 éves kort és még mindig nem akarsz exorcista lenni, akkor megöllek. Azonban én nem féltem tőle. Kitartottam az elhatározásom mellett hogy nem leszek exorcista még úgy is, ha ez az életembe kerül.

Amikor az első elhatározásomat meghoztam, akkor attól féltem nem fogok túl sokáig élni, mert megölnek a szellemek. Nagyobb összeget kértem az apámtól, hogy boldogabbá tegyem az életem mielőtt meghalok. Rossz társaságba keveredtem és különböző függőségekkel szenvedtem: szerencsejáték, drog, alkohol, stb. Ez az életstílus nem elégített ki engem. Aztán elmúlt a boldogság, sőt lehangolt lettem. Nem tett boldoggá ez az egész, de nem tudtam segíteni magamon.

Az anyai nagyapám azt mondta nekem legyek Buddhista novícius, ez a legjobb megoldás számomra. Így hát 2 évig novícius voltam, hogy majd prédikátorrá válhassak. Még mindig zavarodott voltam, nem találtam meg a boldogságot. Semmi baj, próbálkoztam a meditációval, kiüresítettem a szívemet és az elmémet. Azonban miután abbahagytam a meditációt újra azzá váltam aki azelőtt voltam vagy szerettem volna lenni. Megszégyenülve éreztem magam mint Buddhista újonc. Azt tanították mindenki képes jó lenni, de én képtelen voltam megtenni azokat a dolgokat amikről prédikáltak. Végül kiléptem az újoncok közül.
Úgy hiszem ez Isten terve volt. Ha nem lettem volna rossz fiú, akkor nem éreztem volna magam a pokolban, míg végül megszabadultam ettől és rátaláltam Jézusra.

Később meglátogattam egy barátomat Manoromban (Thaiföld), hogy körbeutazzuk az országot, mert ő több útvonalat ismert. A barátom meg akarta velem ismertetni a barátnőjét, akire én is kíváncsi voltam. Utána elvitt a keresztény Manorom kórházba. Reggel kilenckor érkeztünk meg, amikor is kint evangelizáltak. Hallottam egy thai embert beszélni Jézus Krisztusról, de valahogy gyülöletet éreztem iránta, pedig nem is tudtam róla semmit sem. Az érzéseim olyan erősek voltak, hogy legszívesebben nekimentem volna, azonban túl sokan voltak körülötte. Nem tehettem mást, mint hogy hangosan kinevettem, és abban bíztam majd elbizonytalanodik és abbahagyja a prédikációt.

Amíg én gúnyosan nevettem rajta, azt mondta: "Mindenki bűnös!" Én pedig visszavágtam neki ezzel: "Ez nem meglepő, én tudom ki vagyok." De ő rögtön folytatta a prédikációt:"De Jézusnak hatalma van megbocsátani bűneinket."
A "hatalom" szó megérintette a szívemet. Szóval szükségem volt erre az erőre. Általában lefekvéskor nagyjából két órát énekeltem, imádkoztam a Buddha képekhez és a gonosz szellemekhez. Ha nem így tettem volna, akkor egész éjszaka zaklattak volna a szellemek, megfosztva az alvástól.

Azon az éjszakán amikor hallottam Jézus hatalmáról imádkoztam hozzá eképpen: "Hogy ha tényleg képes vagy megbocsátani bűneinket, akkor mutasd meg nekem, hogy megvédesz a gonosz lelkek hatalmától. Aztán lefeküdtem és aludtam mint a bunda. Miután felébredtem éreztem, hogy Jézus hatalma sokkal nagyobb mint a gonosz lelkeké. Így többet szerettem volna megtudni. Ki ez a Jézus?

Következő nap a barátomnak volt még egy vizsgája a nővérképzőben a Manoram Kórházban. Azt mondta üljek be vele a vizsgára és benne voltam. Engedélyt kértünk a vizsgabiztostól, hogy beülhessek a vizsgára, annak ellenére, hogy semmilyen iratot nem vittem magammal (főleg, hogy csak a barátomhoz jöttem nem egy vizsgára!). Türelmet és megértést kértem a felügyelőtől, hogy ha átmegyek a vizsgán akkor bemutatom a papírjaimat. Meglepődtem hogy egyáltalán vizsgázhattam és sikerült (annak ellenére, hogy könyvet évek óta nem vettem a kezembe). Rögtön siettem az anyai nagyapámhoz ezzel a jó hírrel, hogy majd dolgozni fogok ebben a keresztény kórházban. Nagyon büszke volt rám. De megtiltott minden más keresztény dologban való részvételt.
Az az igazság, hogy csak azért akartam ebben a kórházban dolgozni, hogy többet megtudjak Jézusról. És Isten annak ellenére ismerte a gondoltaimat, hogy soha nem beszéltem erről neki.

Még alig hogy néhány hete dolgoztam a kórházban, már letehettem az osztályvizsgát is. Szerveztek egy ifjúsági találkozót is, de a regisztrációs díj 10 Bath volt fejenként. Sajnos pénzem nem volt, mert mindent elvesztettem szerencsejátékban. Így Jézushoz imádkoztam: "Uram Jézus, szeretnék részt venni ezen a találkozón, hogy megismerjelek téged. Kérlek küldj nekem 10 Bath-ot, hogy ki tudjam fizetni a regisztrációs díjat. Csak 10 Bath-ot! Aztán folyamatosan az ablakot figyeltem, abban bízva, hogy Jézus bedobja az ablakon a pénzt. Hétfőtől péntekig ezt figyeltem, de semmi nem történt. Aztán péntek este a találkozó elkezdődhetett.

Köszönöm Jézusnak, hogy ilyen csodálatosan meghallgatta a kérésemet. Azon a péntek délutánon a szüleim eljöttek látogatóba és ezt kérdezték: "Miért nem írsz nekünk? Már nagyon hiányzol." Kaptam tőlük egy kis pénzt és hazautaztak. Általában amikor a szüleim meglátogatnak, akkor nem adnak pénzt és csak egy éjszakát töltenek nálam.

Végül részt vehettem a találkozón azon a napon. Nagy hálát éreztem Isten iránt, hogy minden elrendeződött. Az előadás témája Jézus élete volt. Az előadó mesélt nekünk Jézus életéről, a születésétől kezdve a haláláig. Amikor a Golgotára vezető keresztútjáról beszélt, akkor nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Úgy éreztem én érdemeltem meg a kereszthalált nem Jézus. De Jézus hajlandó volt meghalni a bűneimért. Akkor senki másra nem tudtam gondolni. Csak magamra és Jézusra gondoltam, hogy halálával megváltotta a bűneimet. Amikor a prédikátor befejezte, akkor megkerestem a Manorom templom misszionáriusát és megkérdeztem tőle hogyan tudnám meghívni az életembe Jézust. Válasz helyett megkérdezte tőlem hogy vagyok. Azt válaszoltam bűnösnek érzem magam és egyedül Jézus az igaz Isten aki segíthet nekem. A misszionárius segített abban, hogy hogyan imádkozzam el a bűnösök imáját, és hogyan hívjam meg Jézust az életembe.

Abban a pillanatban úgy éreztem megkaptam azokat a válaszokat melyeket hosszú ideje kerestem. Miután elfogadtam Jézus, igazi békét éreztem a lelkemben. Egy gonosz lélek sem tudta nekem megadni azt a békét azok közül akiket korábban behívtam az életembe. Nagyon boldog voltam és még többet akartam tudni Róla. Minél többet olvastam a Bibliát Isten szavát, annál többet sírtam... sírtam az érzés miatt, hogy Ő nagyon szeret engem. Aztán Isten küldött valakit, aki minden este tanított a Bibliából, hogy többet megtudjak Isten dolgairól. Ennek eredményeképpen többet megtudtam a Mindenható Jézusról és azt, hogy igazán tőle függök.

Végül megkeresztelkedtem. Világosan emlékszem a keresztségem éjszakájára. Azon az éjszakán a gonosz lelkek keményen támadtak és megpróbáltak visszaszerezni maguknak. Éjszaka egy olyan nőről álmodtam, akit korábban többször láttam, amikor még élt az exorcista nagyapám. Gyakran árny alakjában jelent meg. Felismertem az alakját, de nem láttam a külsejét.
Az asszony mellém ált és ezt mondta: "Vissza kell szereznem téged!" Nemet mondtam. Az asszony-szellem megismételte szavait és megpróbálta húzni a lábamat, amit beleakasztottam az ágy támlájába. Hirtelen felébredtem.

Furcsa módon, ez csak egy álom volt, de úgy ébredtem fel, hogy a lábam az ágy támlájánál volt. Sőt, azt is láttam, hogy a nő szelleme ott áll előttem. Összeszedtem minden bátorságom és azt mondtam neki:"Nem megyek, mert már Isten gyermeke vagyok."
Amikor azt mondtam:"Isten gyermeke" , akkor a szellem nő megijedt. Aztán még hozzátettem:"Most már Jézushoz tartozom." A szellem félt, amikor kiejtettem Jézus nevét. Elűztem. Ez volt az első alkalom, hogy megtanultam hogyan használhatom fel Jézus nevét (annak ellenére, hogy ezt nem tudtam korábban). A szellem összeesett, majd felült és lesétált az első emeletre.
A barátom is felébredt és tanúja volt az eseménynek. Ő is látta, ahogyan a szellem kisétál a nappaliból majd eltűnik egy nagy fában.

A gonosz lelkek zaklatása azonban még nem ért véget. Visszatértek, hogy különböző formában és időben zaklassanak engem. Azonban már nem féltem tőlük, mert tudtam, hogy már vereséget szenvedtek. Minél inkább szembe kerültem ezekkel a szellemekkel és gonosz lelkekkel, annál inkább megköszöntem Istennek, hogy láthattam az Ő erejét és hatalmát.
Miután hinni kezdtem Istenben tudtam, hogy van bennem egy hatalom, ami minden más erőnél nagyobb a világon. Mivel a fia voltam (Istennek), így használhattam Jézus nevét, hogy legyőzzem a gonosz lelkeket.

Annak ellenére, hogy már ismertem a szellemek legyőzésének titkát, amikor megnősültem a szellemek visszajöttek és a feleségem meg a gyerekem zaklatták helyettem. Ez teljesen új volt nekem, így nem fordítottam rá túl sok figyelmet. Amikor azonban a lányom három éves lett, akkor jöttem rá, hogy ez komoly dolog. Születése óta szinte minden egyes este felsikoltott, így nem hagyhattuk egyedül. Meg kellett ölelni vagy a hasunkra, hátunkra tenni. Ellenkező esetben nem tudott aludni. Úgy tűnt fél valamitől. Nem értettem meg ezeket a dolgokat, így néha megbüntettem őt, mert azt gondoltam ingerült.

Egy nap amikor dicséreteket és imákat énekeltünk, a lányom sírt. Megdöbbentem, így abbahagytuk. De amikor ismét elkezdtünk dicséreteket énekelni Istennek, sírt és azt kérte hagyjuk abba az éneket, mert nem tudja elviselni azokat. Akkor már tudtam, hogy ez szokatlan, valami nagyon zavarta őt. Imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg a baj forrását, Ő válaszként megnyitotta a szemem és megláthattam azokat az árnyakat melyek különböző módon zaklatták a lányomat. Néha sötét árnyak fedték be. Jézus nevében megparancsoltam:"Akárki vagy, menj el innen!" De azok csak előre-hátra mozogtak. Isten kértem, hogy megszabadulhassak tőlük.

Később meglátogattam egy barátomat Cardiffban Angliában. Abban a pillanatban ahogy beléptem a házba, úgy éreztem valami megpróbál eltolni engem. Nem meséltem el sem a lányomnak sem a feleségemnek, mert attól féltem megijednének. Azt mondtam a feleségemnek, hogy a lányunkat hozza át aludni hozzánk. De a gyerek a gyerekszobában akart aludni, mert élvezte a sok játékot. Megengedtem ugyan, de figyeltem rá.

Hajnali egy órakor hallottam, hogy a lányom felsikít. Berohantam  a szobába és 5-6 szellemet láttam a lányom körül. Annyira dühös voltam, hogy harcolni akartam velük. Feléjük futottam, de ők felém fordultak és annyira durván meglöktek, hogy a földre estem és nem tudtam megmozdulni. Azonban nem féltem tőlük. Bár nem használhattam a testemet harchoz, de tudtam hogy győzhetem le őket. Így gondolatban ezt mondtam:"A Názáreti Jézus nevében tűnjetek el innen." Láttam őket, ahogy elzuhannak. Visszanyertem az erőmet így elindultam, hogy megküzdjek velük, de addigra eltűntek.

Másnap a templom ügyintézője elmesélte ennek a háznak a történetét. Rögön elmeséltem neki, hogy tegnap este ördögök zaklattak minket. A házat korábban drogtanyának használták. Ők imádták a sátánt és a gonosz lelkeket a házban. Amikor a templom megvette a házat akkor találtak egy gyertyát. A lelkész csak felkapta a gyertyát és behajította a tengerbe anélkül, hogy védelemért imádkozott volna Istenhez. Abban a pillanatban ahogy a gyertya beleesett a vízbe, úgy érezte mintha viharos szél fújna ami elkezdte fojtogatni. Ezután nem tudott beszélni. Az orvos azt mondta ne prédikáljon mert begyulladt a torka, de erre nem volt hajlandó. Azt mondta nem számít milyen körülmények között, de hirdetni akarja Isten szavát. Ő még mindig egy prédikátor és hangja már rendbejött, és ismer egy jó módszert a sátán ellen.

Miután a titkárnő meghallgatta a beszámolónkat nagyon meglepődött, hogy zaklattak minket a gonosz lelkek, mert a házat felajánlották Istennek. És Arthur Neil lelkész maga imádkozott azért, hogy elűzze a démonokat. Azt mondtam neki:"Asszonnyom, figyeljen ide. A dolgok amiket én tudok nem egyeznek meg azzal amit ön tud. Az exorcista nagyapám mesélte nekem, hogy ahol a gonosz lelkek laknak, az a hely hozzájuk tartozik. És ők ott vannak azon a helyen. Mindaddig ott is maradnak, amíg valaki nagyob hatalommal és erővel arra nem kényszeríti őket, hogy eltávozzanak. Ha elűzöd az egyik szobából a szellemeket, akkor átmenekülnek egy másikba. Aztán abból a szobából is ki kell űzni őket. Addig kell folytatnunk ezt a módszert szobáról-szobára, amíg teljesen meg nem tisztítjuk a házat. Addig nem tudjuk Istennek felajánlani a házat.

A titkárnő gyorsan odahívta Arthur Neil tiszteletest a házhoz. Elmeséltette velem amit láttam. Elmondtam neki. Neil tiszteletes ezután imádkozott a szellemek elűzéséért. Aztán ezt mondta nekem:"Igaza van." Neki megvolt a szellemek megkülönböztetésének ajándéka. Látta amint átmenekültek a másik szobába. Fajtájuk és képességeik szerint képes volt megkülönböztetni a szellemeket. Közösen imádkoztunk a szellemek elűzéséért, de csak miután kivittük a gyerekeket a házból. Emlékeztünk arra, hogy egy skót specialista bent felejtett egy alvó csecsemőt a szobában. Az ördög megszállta a gyereket és megölte. Általában a gyerekek érzékenyek a szellemekre, egyben sebezhetőek is. Miután kivittük a gyerekeket és imádkoztunk a szellemek elűzéséért, az egész ház megtisztult. Utána még egyszer felajánlottuk a házat Istennek.

Mielőtt ez megtörtént, több misszionárius házaspárt megtámadott az ördög. Egy terhes nő azt érezte valaki annyira erősen pofon vágta, hogy elesett és elvetélt. Neil tiszteletes még azt mondta nekem, hogy "Amennyiben gyakran vagyunk kitéve a gonosz lelkek támadásának, akkor Jézus nevében még idő előtt (az utolsó ítélet előtt. ford.) a pokolba küldhetjük őket." Boldog voltam hogy ezt megtudtam és arra gondoltam, ha legközelebb összeakadok velük akkor határozottan és keményen fogok bánni velük.

Mialatt az All Nations Bible College-ben tanultam, a szívemben így imádkoztam:"Uram Isten, ha bármilyen gonosz lélek szembeszáll velem, kérlek tudasd velem." Azonban soha nem mondtam ki ezeket a szavakat csak gondolatban. Tudni kell, hogy a gonosz lelkek nem ismerik gondolatainkat vagy a szívünket. Ők csak azt ismerik amit kimondunk vagy szavakba öntünk. Csak Isten Szent Lelke tud mindent, még a gondolatainkat is.

Egy este a lányom oldalba bökött és azt mondta:"Apa, apa. Ott, ott. Egy férfi van az ablakban." A gyerek látta, de én nem. Imádkoztam Istenhez, hogy tegye láthatóvá számomra. Utána láttam, hogy egy férfi alakú árny áll az ablakban. Imádkoztam a lányomért és Jézus Krisztus nevében parancsoltam az ördögnek:"Mostantól kezdve nem zaklathatod a lányomat, mert ő Jézushoz tartozik." Biztattam és bátorítottam a lányomat, hogy bízzon Istenben és ne féljen. Azt mondtam menjen aludni, de nem tudta lecsukni a szemét. Ő még mindig azt nézte, ahogy a gonosz lélek kisétál a házból. Kérdezősködött arról az emberről és azt mondtam neki rossz fiú.Azt is mondtam neki, hogy mostantól nem kell félnie, mert már nem  zaklathatja többet, mivel Jézusé akinek sokkal nagyobb hatalma van nála. Biztonságban van mindenféle szellemtől és gonosz lélektől. Ezek után a lelkek már nem zaklatták a lányomat többé.

Valamit még tudnod kell azért, hogy ne zaklathassanak a gonosz lelkek, nem szabad túl sokat rájuk gondolni. Valójában ezek a szellemek sem tudnak mindent, annak ellenére hogy sokan vannak. Tehát nem kell emlegetni őket. Mindig imádkozni kell Istenhez, dicsőítem Istent és Isten velünk lesz. Minél többet beszélünk Istenről és dicsőítjük Őt, annál közelebb van hozzánk az Ő Szentlelke aki megerősít bennünket. Amikor zaklatnak bennünket a gonosz lelkek, akkor nem Istenhez kell imádkoznunk, hogy védjen meg minket. Már rendelkezünk Isten fegyverzetével. Ez, tehát hogy így parancsolunk a szellemeknek:"a Názáreti Jézus nevében tűnk el innen." Thaiföldön egy nagyszerű misszionárius azt mondta nekem a gonosz lelkek olyanok mint a kutyák, ha félünk tőlük akkor jönnek és belénk marnak. Tudják, hogy ki az aki fél tőlük. A Biblia azt mondja:"Ellenségtek az ördög mint ordító oroszlán körüljár, azt nézve kit nyelhetne el." (1 Peter 5:8) Megfélemlítik, terrorizálják és depresszióssá teszik az embereket. Azonban nem felejtsük el, hogy nagyobb hatalommal bírunk mivel Jézus Krisztushoz tartozunk. Vegyük figyelembe, hogy az Úr Jézus Krisztus már legyőzte a sátánt.

http://www.christian-faith.com/jesus-christ-defeating-satan/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése