"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat."

EF 6.11-13

2014. január 23., csütörtök

Tanúságtétel:a szellemidézéstől a megszállásig, majd gyógyulás az ördögi megszállásból.

Az alábbi levél Amorth atya könyvéből származik, egy nő kálváriáját írja le, aki nagyon szenvedett, de végül meggyógyult.
Megint felmerül a kérdés, hogy -vallási oldalról megközelítve- az ördög okozhat-e pszichiátriai betegséget. A cikkben a depresszió jön elő mint betegség. Van egy másik könyve Amorth atyának, az Ördögűzők és pszichiáterek, amiben sokkal mélyebben megvizsgálja a témát és az összefüggéseket. Valószínűleg ez a téma és az egész egy (nem vallásos) pszichiáternek abszurd és lehetetlen. Ilyenfajta megközelítést, mondhatni hipotézist nem tanítanak az orvosin és később sem a szakvizsgára való felkészítéskor.
Nem tudom hazánkban van-e olyan pszichiáter, aki hisz a témában és találkozott már hasonló esettel.

A sokak által gyakorolt szellemidézés nagy problémákat okozhat. Hogy miket, az kiderül a szövegből. 

A lényegesebb dolgokat dőlt betűvel jelzem.     

"Excellenciás Uram, egy tévéközvetítésen felbátorodva, mely a depresszió minden formájával kapcsolatos összes kérdésről szólt, írok önnek. Egy szakértő szerint három lehetséges gyógymódja van ennek a betegségnek: a gyógyszerek (nyugtatók, altatók, stb.) ; az elektrosokk (elektromos impulzusok) ; a pszichoterápia (pszichiátria, pszichológia, pszichoanalízis).
     Az interjút adó orvosok egyike felidézte a Szent Anna Kórházba elzárt nő esetét ( az én feleségemről is szó lehetett volna). Azt magyarázta, hogy a világ egyetlen orvosa sem tudta volna meggyógyítani. A nő azt mondta, hogy elvesztette a lelkét és nem sikerül többé a békét megtalálnia. A pszichológia végkövetkeztetése: Ez a depressziónak egy olyan esete, amelyben a beteg elkárhozottnak gondolja magát. Az egyház ördögről beszél, de ez csak melankólia.
Az orvosok egy percig sem gondoltak arra, hogy pappal vegyék fel a kapcsolatot. Miért? Hallgatva az adást meglepett azoknak az orvosoknak a tudatlansága, akik depressziós betegségek szakértőiként élnek a köztudatban. Mit tesznek a pszichiáterek ezekért az emberekért?   - tettem fel magamnak a kérdést. Lehetséges, hogy a feleségem által átélt eset nem az egyetlen? Talán más személyek, akik pszichiátriai kórházakban fekszenek, gyógyíthatók volnának, mint a feleségem. 

Vagy az Egyház /Olaszországban/ az ördögi megszállottságot talán szervi hibának tekinti? Pedig az Evangéliumokban különböző megszállottságról szóló esetekkel találkozunk.
... Nem elméletekről beszélek. Egy jól meghatározott eset tanúságairól van szó, a feleségemről, akit 15 éven át láttam szenvedni. Tizenkét éves koráig normális élete volt. Ebben az időszakban kezdődött minden rossz. Nagymamája okkultistát hívatott a házba, aki megidézett bizonyos szellemeket és rajtuk keresztül a család megholt tagjaival beszélgetett. A feleségem, még gyermekként részt vett ezeken az üléseken; ettől a pillanattól kezdve kezdett egyensúlya megbomlani. Szülei, akik semmit sem tudtak arról mi történik a nagymamánál, látták viselkedését megváltozni: agresszív lett, zaklatott, stb.

Valamivel ezután olyan rosszullétek törtek rá, hogy még az eszméletét is elvesztette. Az orvosok nem fedeztek fel semmi okot, nem találtak semmiféle betegséget; érthetetlen eset maradt számukra. A feleségem többször megszökött otthonról, és hiába látogatták meg pszichiáterek, pszichológusok: nem találtak semmit, azért is, mert nyugodt családi légkörben élt, szerettei teljes gyöngédségétől körülvéve.
1976-ban házasodtunk össze. Házasságunk első évei elég nyugodtak voltak. Csak három év után jelentkeztek azok a rosszullétek, melyek eszmélete elvesztéséig vezettek. Az őt megvizsgáló szakemberek semmi különleges betegséget nem találtak, kitartottak a nyugtatók felírása mellett. Ezután a feleségemnél nagy hitbeli problémák jelentkeztek. Nem akart többé templomba menni, nem akart többé imádkozni. Amikor elkísértem a templomba, megdermedt, az volt az egyetlen vágya, hogy minél hamarabb kijöhessen. Ez nagyon nyomasztotta (mindig rendszeres keresztény életet élt ugyanis); vétkesnek érezte magát, de nem tudta , miben.

Gyakran keresett fel papokat, hogy előadja drámáját, de soha nem értették meg. Csak általánosságokat hallott tőlük. "Előfordulnak ezek a dolgok... mindenkinek lehetnek kétségei... imádkozni kell." Az ő kínja azonban pontosan azt volt, hogy legyőzhetetlen ellenszenvet érzett az imádság iránt! Így egyre depressziósabb lett, folyton sírt. Az orvosok növelték a nyugtatók és altatók dózisát, azzal az egyetlen hatással, hogy megmérgezték. Elkezdett nagy mennyiségben alkoholt is fogyasztani, éppen ő, aki ellenszenvvel viseltetett iránta. És az volt a különös, hogy nem vette tudomásul, hogy iszik. Ebben az időszakban több öngyilkossági kísérlettel próbálkozott: egész doboz gyógyszereket vett be, felvágta ereit, stb. Mindig az utolsó percben mentették meg!

Elvonókúra mellett döntöttünk, hogy méregtelenítsék, mivel vérének alkohol szintje 3,8 ezrelék volt.
A főorvos nem szűnt meg csodálkozni: semmiféle fizikai baját nem találta, és vele elbeszélgetve az alkoholisták egyetlen tünetére sem bukkant. Elküldte a pszichiátriára. A feleségem csak hitbeli problémáiról beszélt, és a szakértő arra szorítkozott, hogy növelte a nyugtatók dózisát: reakciók és emlékezet nélküli kábítószer-fogyasztót csinált belőle.
Mivel teljesen tanácstalanok voltunk, médiumhoz fordultam. Valamit javult feleségem állapota, de ezt azonnali visszaesések követték. Megértettem, hogy rossz utat választottam. Pontosan akkor kezdődtek azok az ügyek, amelyeket egy ideje kezdtünk el egy gyerek örökbefogadása érdekében, mivel feleségem meddő volt. Egy három hónapos kisfiút bíztak ránk. Örömmámorban úsztunk, hogy ezzel megoldódnak a problémáink.

De a betegség még nagyobb erővel jelentkezett, különböző tünetekkel: a feleségem elveszítette a látását, mindenkivel ordítozott, úgy fejezte ki magát, mint egy süketnéma, néha förtelmeseket ordított. Megpróbált engem és a kisgyereket egy puskával megölni; megpróbált kiugrani az ablakon. Beült az autóba és órákon át távolt volt; ki tudja, hova ment! Éjjel felkelt és az utcán futkosott; ördögi látomásai voltak. Egyik alkalommal a fürdőkádban találtam, fejjel a víz alatt, eszméletlenül; mesterséges légzést kellett alkalmaznom. Egy másik alkalommal autóbalesete volt: semmire sem emlékezett, arra sem, hogy autóba szállt. Mindig félbe kellett hagynom a munkát, hogy hazaszaladjak; félelmetes volt. 

Mégis megéreztem, hogyha újra megtalálná a hitét, ha tudna imádkozni, a dolgok jobban mennének. De nem sikerült neki, és rosszul reagált a pap jelenlétére. Kezdtem kétségbeesni. Feleségem nem maradhatott a házban egyedül és nem tudott a fiunkról többé gondoskodni. Sötéten láttam a jövőt.
Egy pap utalt rá -ritka eset- , hogy a feleségemnél ördögi jelenlétről lehet szó. Véletlenül tudtam, hogy Portugáliában él két nő, akik gyógyították ezt a betegséget. Az orvosok és a rokonok véleménye ellenére elmentünk hozzájuk. A két nő imádkozott a feleségem fölött, és kijelentették, hogy ördögi megszállottságról van szó. Az imák hatása hihetetlen volt: annyi év után a feleségem átaludta az egész éjszakát, nyugodt álomban és mindenféle gyógyszer nélkül.Kipihenten ébredt, jól érezte magát. Nem hittem a szememnek amikor láttam, milyen biztonsággal vezeti az autót hazafelé.

Imákat adtak a kezünkbe, hogy végezzük őket, és néhány napig úgy tűnt, minden rendben van. De a betegség azután kezdődött elölről. Egy pap segítségével kapcsolatba kerültem végre egy ördögűző pappal. Tele volt munkával, és két hónappal későbbre adott találkozót. Nem írom le az ördögűzés alatt végzett imákat és a feleségem nagyon rossz reakcióit; de minden ördögűzés után újra önmagának érezte magát, teljesen meggyógyulva. Minden visszaeséskor az ördögűző azonnal fogadott és megtanította, hogyan védekezzünk a sátán ellen.

A támadások egyre ritkábbak lettek. Feleségem újra mosolygott, visszatért életöröme, imádkozott, gondoskodott a fiunkról, és visszatért a jó barátokhoz. Mintha teljesen kicserélték volna. 
Szeretném megjegyezni, hogy annak az ördögűzőnek segít egy személy, aki karizmával rendelkezik, hogy megtalálja a gyötrést okozó tárgyakat. /Már erről is volt szó több korábbi bejegyzésben/ Eljött a házamba és hármat talált belőlük. Azt hiszem, hogy a betegség akkor támadta meg a feleségemet, amikor a nagymama szellemeket idézett az ő jelenlétében: nagyon veszélyes dolog ez, ezért az embereket fel kellene világosítani róla. Lehetséges, hogy a felkeresett pap semmit nem tudott ezekről a dolgokról?

Soha nem fogom tudni hálámat teljesen kifejezni annak az ördögűzőnek; de milyen félelmekkel teli 15 év telt el, mire eljutottunk hozzá! Különösnek tűnik, közel a 2000. évhez, hogy az ember, aki már járt a Holdon, és információs társadalomban, elektromos készülékekkel, robotokkal teli világban él, ne tudjon többé semmit egy valóságról, amelyet 2000 éve óta ismerünk.

Helyénvaló, hogy hagyják az embereknek a pokol kínjait elszenvedni csak azért, mert nem akarnak hinni többé az ördögi megszállottságban? Az a kérdésem: képez-e az Egyház elég ördögűző papot? Tényleg hagyni kell, hogy az emberek sarlatánok tömegéhez forduljanak, akik meggazdagodásra használják ki mások szenvedéseit?
Elnézést kérek ezért ezért a kitörésért, de úgy gondolom, helyes felhívni a figyelmet arra, amit -úgy tűnik- elfelejtettek. És köszönöm önnek, Excellenciás Uram, hogy kinevezte azt az ördögűzőt, aki megoldottra a mi esetünket. "
Forrás: Gabriele Amorth: Róma ördögűzőjének újabb tapasztalatai     

A végén leszűrhetők a tanulságok és a tipikus tünetek, amit már máshol is olvashattunk.
Minden a szeánszokkal kezdődött. Véleményem szerint az Ouija tábla vagy a poharazás ugyanezt az eredményt okozhatja. A tünetek nem mindig azonnal alakulnak ki és az emberek többsége nem hozza összefüggésbe az állapota rosszabbodását egy korábbi okkult cselekménnyel.
A történetben a következők jellemzik a nőt:
  •  Olyan betegség(ek) alakul ki, aminek nincs igazán semmilyen háttere, nem tudni mi okozta.
  • A tünetek alapján valamilyen pszichiátriai betegségnek vélik, és annak megfelelően kezelik.
  • A korábban vallásos ember nem tud imádkozni és templomba menni. Irtózik mindentől ami szent. 
  • Sokszor nem tud magáról, nem emlékszik a korábbi cselekedeteire. 
  • A házban gyötrést okozó tárgyak voltak. 
  • Az igazi ok csak akkor derült ki, amikor imádkoztak felette és valószínűleg a lelkek megkülönböztetésének adományával rendelkező ismerte fel mi a probléma. 
  • Az ördögűzés után teljesen meggyógyult, semmilyen maradványtünete nem volt. 

A lehető legrosszabb dolog a mágusokhoz, okkultistákhoz fordulni. Több alkalommal olvastam, hogy átmeneti javulást elérhettek, de utána sokkal rosszabb lett minden. Ez megér egy külön bejegyzést.

Akinek hasonló problémái vannak, az próbáljon meg önmaga imádkozni, ehhez imákat talál a blog javasolt oldalain. Ha ez nem megy, akkor másokat kell megkérni, hogy imádkozzanak érte.
Lehet, sőt javasolt kérni a Szűzanya segítségét és közbenjárását. A rózsafüzérrel szinte mindent el lehet érni.
Természetesen a legfontosabb, hogy ellene mondjunk a korábbi cselekedeteknek és nem térjünk vissza hozzájuk. Meg kell szüntetni minden olyan tényezőt, ami az okkultizmushoz köt. Ki kell minden olyan tárgyat, könyvet, stb. dobni, ami kapcsolatban van a mágiával és okkultizmussal.

Kérni kell Jézust, hogy Szentséges Vérével mosson le minden bűnt és át kell adni magad Neki.
A legfontosabb persze a megelőzés....
                     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése