"Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat."

EF 6.11-13

2014. január 27., hétfő

A megbocsátás ereje

Jézust egy alkalommal megkérdezte Péter, hogy vajon hány alkalommal meg a másik embernek megbocsátani. Erre egy példabeszédet mondott neki Jézus.

"21Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” 22„Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. 23A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. 24Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. 25Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. 26A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! 27Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. 28Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! 29A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! 30De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. 31Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. 32Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. 33Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – 34Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. 35Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”
Mt 18

Lukácsnál szintén ezt halljuk.

"3Vigyázzatok magatokra. Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki. 4Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy »bánom«, bocsáss meg neki.”
Lk 17


Az Efezusiakhoz szóló levélben ez áll:

"26Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. 27Ne adjatok teret az ördögnek. 28Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is. 29Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak. 30Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára. 31Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. 32Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban."

Ef 4

Hogy miért másoltam be ezeket? Mert a bejegyzés alapját a megbocsátás adja.
Jézus egész földi élete a megbocsátásról és az irgalmasságról szólt. Nem egy példabeszédet hallhattunk tőle, aminek lényege a megbocsátás volt. Neki számtalna alkalommal kellett elszenvednie megaláztatást, kigúnyolást, végül a szenvedéssel teli kereszthalált. Még a kereszten és gúnyolták, nem volt elég a csőcseléknek látni szenvedését. Még ott is. azt mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!"
Jézus azt kéri mindenkitől, hogy akármennyiszer is megbántanak minket, mindig tudni kell megbocsátani.

Az Isteni Irgalmasság Üzenete teljes egszében a megbocsátásról és Jézus irgalmasságáról szól. Jézus annyira fontosnak tartotta az irgalom üzenetét, hogy Szent Fausztinával naplót íratott és elrendelte az irgalmasság üzenetétnek terjesztését.
Többszür kifejtette, bárki bármilyen bűnnel mehet Hozzá, Ő megbocsát. 

Gondold végig. Vajon neked hányszor kellett elviselni megaláztatást, igazságtalanságot, mellőzést, hazugságot, elhanyagolást, stb. Valószínűleg sokan sokféle sérelmet fel tudnának sorolni.
A sérelmekre adott reakciók is sokfélék lehetnek vérmérséklettől neveltetéstől vallástól, stb. függően. Van olyan aki kicsit haragszik, de aztán megbocsát. Van aki bosszút áll, van olyan is, aki egész életen át nem tud megbocsátani. Talán wz utóbbival a van a fő probléma, mert megmérgezheti az egész életét és gondolkodását.

Hány olyan szomszéd, barát vagy család van, akiknek minden napjuk a gyűlöletről és ellenségeskedésről szól. Ha meglátják a másikat, csak a harag szól belőlük, ezzel van tele a szívük. Démoni megkötözöttségben élnek hosszú évekig vagy a halálukig. Igen. Van, aki a halálos ágyán sem képes a másiknak megbocsátani. Vagy a másiknak akit így lát.

Nemrég olvastam egy könyvet, ami Mary Usha nővérről, illetve az általa képviselt szemléletmódról, gyógyító erőről szólt. A Szentlélektől megkapta a gyógyítás adományát és elsősorban a lelki problémákon tud segíteni. Nem egy ember volt nála, aki a megbocsátása után betegségekből gyógyult meg. Ez más keresztény szerzőknél is olvasható.

Rengetegen keresik fel lelkigyakorlatait, ahol lelki békére és gyógyulásra találnak az emberek. A fő szempont a magunknak és másoknak való megbocsátás.
A könyvben lévő történekből kiderül, hogy Jézus előtt nincs lehetetlen. Hosszú évek alatt felhalmozott és tüskeként jelen lévő lelki bántalmakat is képes meggyógyítani.

Usha nővér a gyógyításhoz használja a pszichoterápiát és a tranzakció analízist. (csoportterápián résztvevő szülő, felnőtt és gyermek énje, valamint a terapeuta közötti tranzakciók (játszmák) kiértékelésén alapuló módszer.

Minden gyógyulásnak a forrása az eredeti problémák feltárása. Ezen keresztül már orvosolhatók az aktuális tünetek és az eredeti "betegség".

Nézzünk meg néhány történetet.

Egy nem kívánt gyermek


"Alice jómódú családból származott. Az volt azonban a meggyőződése, hogy nincs a világon senki, aki szeretné. Amikor elég idős lett hozzá, elhatározta, hogy hippiként fog élni. Bombay utcáin csavargott, amikor az egyik pap elküldte hozzám Patnába, India túlsó oldalára. Alice igen rossz lelkiállapotban volt,
mégis megtette a hosszú utat, hogy velem találkozzék. Emlékszem, számos teendőm volt aznap, amikor megérkezett. Nem sejtettem, ki is ő valójában és miért keresett fel. Mivel napokon át utazott, izzadt és poros volt, arra gondoltam, örülne egy jó meleg fürdőnek meg egy kiadós reggelinek. Ő azonban nem tartott igény a fürdőre, hanem rögtön segítségemet kérte, hogy szabadítsam meg borzasztó hátfájásától, migrénes fejfájásától, valamint depressziójától. Evett néhány falatot és készen állt a beszélgetésre.

Mindjárt az elején anyjáról kérdezősködtem. Alice némán hallgatott és csak bámult maga elé. Majd keserves sírásra fakadt. „Miért kérdez anyámról? Nincs nekem anyám! Sohasem törődött velem! Ha törődött volna, most nem lennék itt...” Tovább zokogott, könnyei vagy háromnegyed órán át záporoztak. Miközben hagytam, hogy kisírja magát, Alice szinte öntudatlanul, hangosan felkiáltott: „Ne! Ne! Ne ölj meg!” Lassan megnyugodott. Ekkor megkérdeztem, miért említett sírás közben gyilkosságot. „Tudja” – válaszolta -, „amíg sírtam, anyámat láttam magam előtt. Néhány fehér tablettát vett magához,
hogy megöljön, mert nem akarta, hogy megszülessek. A dadusom mesélte, anyám szeretett volna megszabadulni tőlem, amig a méhében voltam. Valahányszor csak erre gondolok, szeretném anyámat megölni azért, hogy mégis a világra hozott. Nem tudja, mennyit szenvedek. És meddig kell még
szenvednem?” Tudtam, többet kell mesélnie szüleiről, ezért arra kértem, mondja el, mit tud róluk. Itt van, amit elmesélt."

Alice története


"Apám jómódú üzletember. Öt repülőgépe van, öt hatalmas háza, öt különböző országban. Hobbija, hogy minél több pénzt csináljon. Anyám társasági hölgy. Esküvője után amiatt aggódott, nehogy ne legyen elég ideje élvezni az életet apámmal vagy saját barátaival. Amikor megtudta, hogy állapotos lett
velem, többször is megpróbálta, hogy tablettákkal megöljön engem. Ez nem sikerült és megszülettem. Sápadt, csenevész gyermek voltam. Szüleim szégyellték, hogy ilyen gyermekük van. Apám szerette volna, ha fia születik. Azt mondják, el sem jött a korházba megnézni engem, amikor megtudta, hogy lánya
született. Gyermekként sem anyámmal, sem apámmal nem tudtam jól kijönni. Dacos voltam és lázadtam.

Dadusomat azonban nagyon szerettem. Olyan volt hozzám, mint egy igazi édesanya. Később sokat mesélt első éveimről Új-Guineában.
Emlékszem, egyik nap apám magával vitt sétálni a dzsungelbe. Bizonyára akkor is munkájára gondolt, amíg lepkéket kergettem és virágokat szedtem. Nem vettem észre, hogy messze járok már apámtól. Amikor rádöbbentem, hogy eltévedtem, ide-oda kezdtem szaladgálni. Később néhány benszülött talált reám. Azt hiszem, nem láttak addig idegent, bőrszínem is annyira különbözött az övéktől, hogy isteni gyermeknek tarthattak, aki az égből pottyant oda. Tépdesni kezdték a hajamat, hogy ereklyeként kunyhójukba vigyék. Szerencsére közbejött valami, mielőtt egészen megkopaszítottak volna. E naptól sajátos félelem fogott le és hajszálaim a szó szoros értelmében az ég felé meredve nőttek. Kendőt kellett kötnöm, hogy lesimítsam a hajam.

Anyám gyakran bízott apám repülőgépének a személyzetére. ĺgy kerültem felnőtt férfiak társaságába, hogy addig se legyek anyám terhére, s ez jó megoldást jelentett neki. Csak évekkel később jöttem rá, hogy e férfiak mint kislányt, önző élvezetük célpontjának használtak. Már öt-hat évesen sejtettem, hogy amit velem tesznek, nem helyénvaló. Anyám mégsem értette meg, mert amikor a magam
tudatlan fejével beszámoltam erről, úgy bánt velem, mint egy szófogadatlan kislánnyal és még inkább kényszerített, hogy együtt legyek velük. Mire felnőttem, gyülöltem már a férfiakat – minden férfit egyaránt a földön.
Többször kacérkodtam az öngyilkossággal. Egyszer beugrottam a tengerbe, hogy belefulladjak, de a dadusom kimentett. Iskolaéveim alatt gyűlöltem a tanítóimat. Anyám rendszeresen elmesélte nekik, hogyan viselkedem odahaza. Valahányszor tanítóim próbálta jóra inteni, még szemtelenebb és lázadózobb lettem.

Tanítónői és betegápolói képesítést szereztem, de tudtam, egyik hivatásban se viszem sokra, mert mindig harcban álltam egész környezetemmel. Utoljára nagy vitám volt apámmal. Elhagytam otthonomat és Indiába mentem, mert békességet kerestem. Bombayben beléptem egy ashramba*, de ott a szvámik**
kedvüket töltötték rajtam: így lettem állapotos. Mint képesített ápolónő, tudtam, mit kell tennem és elszöktem az ashramból. ĺgy kerültem Patnába. Most pedig azt kérdem magamtól, szenvedett-e még így valaki, mint én."

Természetesen meggyógyult, miután felismerte problémáinak gyökerét és megbocsátott mindenkinek aki megbántotta. Borzalmas nehéz volt neki, hiszen rengeteget szenvedett. Az elutasítás megkötözöttséget okozott nála. Ettől csak sokára szabadult meg.


Egy alkoholista története-Újabb történet egy elsőszülöttről


"Mióta az eszemet tudom, apám sokat ivott. Bár édesanyám próbálta leszoktatni, úgy látszott, hogy erőfeszítéseinek nincs eredménye, sőt, még többet ivott. Minden pénzünk és értéktárgyunk ráment az italra, amink csak volt otthon. Anyám mesélte később, hogy nem akart apámhoz feleségül menni, amikor
megkérte a kezét. Apám ugyanis már a házasság előtt is gyakran nézett a pohár fenekére. Szinte mondennap felkereste anyámat és szüleit otthonukba és sokat alkalmatlankodott. Egyszer anyámat egyedül találta. Megcsókolta, majd megfenyegette, hogy egyezzen bele a házasságba. A férfi fellépése és
fenyegetései nagyon megijesztették és arra gondolt, nagy bajba kerülhet, ha nem mond igent. ĺgy hát beleegyezett. Másnap apám mindenkinek elújságolta, hogy hamarosan összeházasodnak. Anyám szülei kétségbeestek. Nem tudtak arról, hogy apám anyámat előző nap megfenyegette: az egész családot
megátkozza, ha anyám nem egyezik bele a házasságba. Vagyis anyám egyedül családja biztonsága miatt adta hozzájárulását.

Apám sosem kímélte anyámat. Amikor édesanyám fáradtan tért haza a napi munkából, gyakran veszekedtek. Mint legidősebb gyermek, sok félelmet, aggodalmat, bizonytalanságot és szomorúságot örököltem anyámtól. Leginkább attól féltem, mit mondanak mások rólam és a családomról.
De félelem fogott el akkor is, ha másokkal nem értettem egyet és nem akartam megtenni azt, amit ők akartak, mert attól féltem, olyasmit tesznek velem, amivel bemocskolják családom jóhírét. Gyakran tanácsolták barátaim, hogy határozottabbnak kéne lennem és meg kellene próbálnom saját lábon állni.
Sose gondoltam, hogy lesz valaha annyi bátorságom, hogy mindent elmondjak majd valakinek.

Jézusnak legyen hála, most megszabadultam minden aggodalmamtól. Meggyógyított és most egészen az övé lettem! Ez a gyógyulás egy karizmatikus lelkigyakorlaton történt Usha nővérnél, amikor egyik barátom elvitt hozzá, hogy imádkozzék fölöttem. Az ima helyett a nővér azt tanácsolta, hogy vegyek részt
egy lelkigyakorlatán a belső gyógyulásért. Ezt megtettem és az Úr jó volt hozzám. Előhozta emlékeimet és erőt adott arra, hogy mindenkinek, aki megbántott, megbocsássak és magam is bocsánatot kérjek.
Amikor befejeztem a kiengesztelődést, arra kértem Jézust, hogy gyógyítson ki félelmeimből.
Éreztem, amint más emberré váltam. Ma már senki sem fenyegethet meg, hogy azt tegyem, amit akarnak. Legfőbb vágyam ma az, hogy azt cselekedjem, amit az Úr vár tőlem!"

Forrás: Mary Usha- A gyógyulás rejtett forrásai


Lehetne több történetet is bemásolni, de nem szükséges. Valószínűleg sokan vannak, akiknek megvan a saját kis történetük. A saját fájdalmuk és keserűségük, ami nyomaszt és teherként végigviszik egész életükön.
Ezekkel le lehet számolni. Nem vagy egyedül. Jézus téged is vár. Rakd le elé problémáidat és kérd, hogy adja meg a megbocsátás kegyelmét. Magadtól talán nem tudnál megbocsátani, de Jézussal együtt menni fog. :-)

Íme egy ima Katona István atyától. Kezdheted ezzel is a megbocsátáshoz vezető utat.

Megbocsátás imája 


Uram, Jézus, kérlek, világosítsd meg értelmemet, hogy emlékezzek azokra az emberekre, akik megbántottak. Köszönöm, hogy megbocsátottad minden bűnömet. Köszönöm, hogy ilyen végtelenül türelmes voltál hozzám. Segíts, Uram, hogy én is szívből meg tudja bocsátani mindenkinek, aki megalázott, megbántott, kirabolt, becsületembe gázolt, elutasított, semmibe vett, elhagyott, megrágalmazott, kigúnyolt.
Add kegyelmedet, hogy semmiféle neheztelést, elutasítást, haragot ne tápláljak velük szemben. Hiszem, hogy így leszek Atyád gyermeke, és a Te tanítványod. Ámen.
Forrás: Gabriele Amorth: Szabadíts meg!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése