"Jézus szenvedése
Látom a keresztet Jézussal, aki lefelé néz, keresztjének lába felé. Nézi Máriát és Jánost, akik felfelé, Jézusra néznek. Ez a látomás tartott egész napon keresztül.
Mária nagyon sápadt, egészen szája széléig, amely fájdalmasan meg van görbülve. Hatvanévesnél idősebbnek látszik, annyira eltorzítja a fájdalom, pedig még ötvenéves sem volt Fiának halálakor.
Látom Jánost is, akinek szép fiatal arcát elfátyolozza a mély fájdalom. Ő is sápadt, és olyan, mintha néhány óra alatt megöregedett volna. Látom Jézust, ólomszürkén és sebekkel borítva, arcán már a közelgő halál jeleivel, teljesen eltorzulva ahhoz képest; amilyen szenvedése előtt volt. A kereszt nagyon magas, Jézus lába legalább két méterre van a földtől. Nem látok mást, csak ezt. Úgy tűnik, hogy ez az a pillanat, amikor Jézus Jánost Anyjára bízza. Már este van, amikor Jézus ezt mondja: Láttad, mibe kerül Üdvözítőnek lenni. Láttad bennem és Máriában. Megismerted minden kínunkat, és láttad, hogy milyen nagylelkűen, hősiesen, türelmesen, szelíden, állhatatosan, erős lélekkel viseltük el azokat, szeretetből, hogy üdvözítsünk titeket. Mindazoknak, akik azt akarják, azt kérik az Úristentől, hogy tegye őket ,,üdvözítőkké'', alaposan meg kell fontolniuk, hogy én és Mária vagyunk a példaképek, és hogy ezeket a kínokat kell megosztaniuk ahhoz, hogy üdvözítsenek. Nem anyagi értelemben vett kereszt, tövis, szög, megostorozás lesz. Mások lesznek, más formájúak és természetűek. De ugyanolyan fájdalmasak és ugyanannyira elemésztők. És csak azáltal lehetnek üdvözítők, hogy ezek között a szenvedések között teljesítik az áldozatot.
Ez zord küldetés. A legzordabb minden küldetés között. Ehhez hasonlítva a legszigorúbb szabályok között leélt szerzetesi vagy szerzetesnői élet virág, egy maroknyi tüskével összehasonítva. Mert ez nem egy emberi szerzetesrend szabályzata. Hanem egy papságé, az isteni szerzeteseké, amelyet én alapítottam meg, én, aki felszentelem és összegyűjtöm az én szabályommal, az én szerzetesrendembe, az erre kiválasztottakat, és az én ruhámat adom rájuk: a teljes szenvedést, a feláldozásig. Te láttad szenvedéseimet. Azokkal engeszteltem ki bűneiteket. Testem egy része sem volt mentes azoktól, mert az emberben semmi sem mentes a bűntől, testetekben és erkölcsi énetekben, amik eszközül szolgálnak számotokra a bűnök elkövetéséhez. Ezt az éneteket Isten adta nektek, az isteni mű tökéletességével, és ti lealacsonyítottátok az ősszülők
bűnével és a ti rossz hajlamaitokkal és akaratotokkal. De én azért jöttem, hogy megsemmisítsem a bűn hatásait véremmel és szenvedésemmel, megmosva minden egyes testi és erkölcsi részeteket
azokban, hogy megtisztítsam, és megerősítsem azokat a bűnös hajlamok
ellen.
Kezem meg van sebezve, és mozdulatlanná van téve, miután elfáradt a
kereszt hordozásában, hogy kiengesztelje mindazokat a bűntényeket,
amelyeket az ember a kezével követ el. Kezdve azoktól, hogy fegyvert
fogtok egy testvér ellen, Káinokká téve magatokat, azokig, hogy
raboltok, hamis vádakat írtok, saját testetek és mások testének
tisztelete ellen vétkeztek vele, és tétlenkedtek a tunyaságban, amely
alkalmas terület bűneitek számára. A ti kezetek tiltott szabadsága
miatt feszíttettem meg az enyémet, a fához szögezve, megfosztva minden
megengedett és szükséges mozdulattól.
A ti Üdvözítőtök lábát, miután elfáradt és megsérült a köveken
Szenvedéseim útján, átszögezték, mozdulatlanná tették, hogy kiengeszteljen minden rosszat, amit ti tesztek lábatokkal, azt eszközül használva fel, amikor bűntetteket elkövetni, lopni, bujálkodni mentek.
Megjelöltem Jeruzsálem utcáit, tereit, házait és lépcsőit, hogy megtisztítsam a föld minden utcáját, terét, házát és lépcsőjét minden bűntől, amely azokon és azokban született, vagy fog születni, amely bűnöket a Sátán ösztönzéseinek engedelmeskedő rossz akaratotok hintett el az elmúlt századokban, és hint el az eljövendő századokban.
Testem minden részét beszennyezték, összezúzták, cafatokra tépték,
hogy bennem büntessenek meg minden túlzott testápolást, bálványimádást,
amelyet ti adtok testeteknek és annak testének, akit érzéki szeszéllyel
szerettek vagy akár csak olyan érzelemmel, ami önmagában véve nem
kárhozatos, de amit azzá tesztek, amikor Istennél jobban szerettek egy
szülőt, házastársat, gyermeket vagy testvért.
Nem. Az Uratok, Istenetek iránti szeretetnek fölötte kell állnia
minden földi szeretetnek és köteléknek. Semmiféle, semmiféle más
érzelemnek nem szabad e fölé kerekednie. Szeressétek a tieiteket Istenben, nem pedig Isten felett! Szeressétek Istent teljes valótokkal!
Ez nem fogja elnyelni szereteteteket annyira, hogy közömbösekké tenne
titeket hozzátartozóitok iránt, hanem inkább táplálja szereteteteket
irántuk istenszeretetetek által, mert aki szereti Istent, abban Isten
van, és aki birtokolja Istent, birtokolja a Tökéletességet.
Testem minden részét egyetlen sebbé tettem, hogy eltávolítsam a tietekből az érzékek mérgét, a szemérmetlenség, tiszteletlenség, a törekvés és a csodálat mérgét az iránt a test iránt, amelynek rendeltetése, hogy visszatérjen a porba. Nem a testápolással éritek el testetek szépségét. A tőle való elszakadás adja meg annak az örök Szépséget Isten mennyországában.
Fejemet ezernyi módon kínozták. Az ütések; a napsütés, a kiabálás, a
tövisek arra szolgáltak, hogy kiengeszteljék a ti elmétek bűneit. A
kevélység, türelmetlenség és elviselhetetlenség, gombamódra szaporodnak
el agyatokban. Ezekért fejemet egy meggyötört szervvé tettem, vérrel
díszített páncélszekrénnyé, hogy kiengeszteljem mindazt, ami a ti
gondolataitokból származik.
Láttad az egyetlen koronát, amit viselni akartam. A koronát, amelyet
csak egy bolond vagy egy halálra ítélt képes hordozni. Senki, aki
(emberileg szólva) józan és szabad, nem teszi a fejére. De engem
bolondnak ítéltek, és természetfeletti, isteni módon bolond is voltam,
mert meg akartam halni értetek, akik nem szerettek engem, vagy akik oly
kevéssé szerettek engem. Meg akartam halni, hogy legyőzzem a Gonoszt
bennetek, tudva, hogy azt jobban szeretitek, mint Istent, és az ember
hatalmában voltam, az ő foglya, halálra ítéltje voltam. Én, Isten,
halálra ítélve az embertől.
Milyen türelmetlenek vagytok semmiségek miatt, milyen
összeférhetetlenek, ostobaságok miatt, mennyire nem tudjátok egymást
elviselni egyszerű rosszullétek miatt. Nézzétek Üdvözítőtöket!
Elmélkedjetek azon, milyen fájdalmasnak kellett lennie az állandóan új
helyeken érzett szúrásnak, a beleakadásnak a hajfürtökbe, az, hogy a
töviskorona állandó mozgása miatt nem tudta megmozdítani a fejét, nem
tudta megtámasztani oly módon, hogy az ne lett volna gyötrelmes.
Gondoljátok el, milyen fájdalmas volt meggyötört, fájó, lázas fejem
számára a tömeg ordítozása, a fejemre mért ütések, az égető nap.
Fontoljátok meg, milyen kínt kellett elviselnie szegény agyamnak, amely
már csupa fájdalom volt a csütörtök esti megerőltetés elviselése után,
a pénteki haláltusában, szegény agyamnak, amelybe felszállt az egész
meggyötört testem láza és a kínzások által kiváltott mérgezés!
És a fejben a szemek, a száj, az orr, a nyelv fájdalma. Azért, hogy
kiengeszteljem a ti pillantásaitokat, amelyek annyira szeretik látni
azt, ami rossz, és annyira elfelejtik keresni Istent, hogy kiengeszteljem a sok, sok hazug és piszkos és buja beszédet, amelyet mondotok ahelyett, hogy ajkatokat az imára, a tanításra, a vigasztalásra használnátok. Gyötrődött az orr és a nyelv, hogy kiengesztelje falánkságotokat és érzékies szaglásotokat, amelyekkel
elkövetitek a földi tökéletlenségetektől kezdve a súlyosabb bűnöket, és
a felesleges ételek utáni sóvárgás bűnét, a könyörtelenséget az iránt,
aki éhezik azokra az ételekre, amelyeket ti megengedhettek magatoknak
sokszor tilos nyerészkedés által.
Az én szerveim nem voltak mentesek a szenvedéstől. Egyikük sem.
Fuldoklás és köhögés a barbár ostorozás által összetört tüdőkkel,
amelyek vizenyősekké váltak a kereszten levő helyzetükben. A kegyetlen
ostorozás által beteggé és kimerültté tett szív szomorúsága és
fájdalma, a megelőző erkölcsi fájdalom, a fa nehéz súlya hordozása
által okozott fáradtság, a vérveszteség, amit a már kiontott vér
okozott. A besűrűsödött epe és lép, az összetört vesék, amelyek már nem
működtek. Láttad a véraláfutásos koronát, ami veséimet vette körül. A
ti tudósaitok, hogy igazolják a ti hitetlenségeteknek az én szenvedésem
bizonyítékát, ami a Halotti Lepel, megmagyarázzák, hogy a vér, a
holttesten levő izzadtság és a végtelenül kifáradt test vizelete,
összekeveredve a fűszerekkel, hogyan tudta természetes módon létrehozni
az én kimúlt és meggyötört testem képét.
Jobb lenne hinni anélkül, hogy sok bizonyítékra szorulnátok. Jobb
lenne azt mondani: ,,Ezt Isten művelte'', és áldani Istent, aki
megengedte nektek, hogy keresztre feszítésemnek és az azt megelőző
kínzásoknak kétségbevonhatatlan bizonyítékával rendelkezzetek. De,
mivel most már többé nem tudtok a gyermekek egyszerűségével hinni,
hanem tudományos bizonyítékokra van szükségetek -- szegény a ti
hitetek, amely a tudomány támasza és ösztökéje nélkül nem tud egyenesen
állni és járni -- tudjátok meg, hogy veséimnek a vad ostorozás által
elszenvedett zúzódásai voltak leghatalmasabb vegyi tényezői a halotti
lepel csodájának. Veséimet szinte összetörte az ostorozás, többé nem
voltak képesek működni. Képtelenekké váltak a szűrésre, és a vizelet
felhalmozódott, és vérembe, testembe kerülve, a húgyvérűség mérgezésének szenvedéseit okozta, és holttestemen keresztül kiszivárogva létrehozta a nyomokat a vásznon. De aki közületek orvos, vagy húgyvérűségtől szenved, fel tudja fogni, milyen kínokat kellett nekem okoznia a húgyvérűség mérgeinek, amelyek annyira bőségesek voltak, hogy képesek voltak létrehozni az eltörölhetetlen nyomokat.
A szomjúság. Milyen gyötrelem a szomjazás! Láttad. A tömegben nem
volt egyetlen egy sem, aki azokban az órákban egy csepp vizet tudott
volna adni nekem. A vacsorától kezdve többé nem volt semmiféle üdítő
italom. És a láz, a nap; a meleg, a por, a vérveszteség igen erős
szomjúságot okozott Üdvözítőtöknek!
Láttad, hogy visszautasítottam a mirhával kevert bort. Nem akartam
enyhíteni szenvedésemet. Amikor valaki felajánlja magát áldozatként,
áldozatnak kell lennie, minden jámbor egyezkedés nélkül, minden
megalkuvás nélkül, minden enyhítés nélkül. Ki kell inni a kelyhet úgy,
amint kapja. Meginni az ecetet és az epét egészen az aljáig. Nem a
kábítószeres bort, amely eltompítja a fájdalmakat.
Ó, az áldozat sorsa ugyancsak kegyetlen! De boldog, aki ezt választja
sorsának!
Ez a te Jézusod szenvedése ártatlan testében. És nem beszélek neked a
kínokról, amelyeket Anyám iránti szeretetem és az ő szenvedése miatt
álltam ki. Ő akarta ezt a szenvedést. De számomra ez volt a leggyötrelmesebb kín. Csak az Atya tudja, mit szenvedett Igéje lélekben, erkölcsileg, testileg! Az Anya jelenléte, ha a legkívánatosabb dolog is volt szívem számára, amelynek szüksége volt arra a vigasztalásra a végtelen elhagyatottságban, amely körülvette, az Istentől és az emberektől való végtelen elhagyatottságban, mégis
gyötrelem volt.
Neki ott kellett lennie, mint hús-vér angyalnak, hogy meggátolja a
reménytelenség ellenem irányuló támadását, ahogyan a szellem-angyal is
megakadályozta azt a Getszemániban. Ott kellett lennie, hogy egyesítse
fájdalmamat az övével a ti megváltástokért. Ott kellett lennie, hogy
fogadja az emberi nem Anyjaként való beiktatását. De látnom őt meghalni
minden megremegésemre, a legnagyobb fájdalmat okozta nekem. Még az
árulás, még annak ismerete, hogy áldozatom sokak számára hasztalan
lesz, sem hasonlítható össze ezzel. Pedig ez a két szenvedésem néhány
órával ezelőtt oly nagynak látszott számomra, hogy vért izzadtam
miattuk."
Forrás: Valtorta Mária-A Megváltó társai
Látom a keresztet Jézussal, aki lefelé néz, keresztjének lába felé. Nézi Máriát és Jánost, akik felfelé, Jézusra néznek. Ez a látomás tartott egész napon keresztül.
Mária nagyon sápadt, egészen szája széléig, amely fájdalmasan meg van görbülve. Hatvanévesnél idősebbnek látszik, annyira eltorzítja a fájdalom, pedig még ötvenéves sem volt Fiának halálakor.
Látom Jánost is, akinek szép fiatal arcát elfátyolozza a mély fájdalom. Ő is sápadt, és olyan, mintha néhány óra alatt megöregedett volna. Látom Jézust, ólomszürkén és sebekkel borítva, arcán már a közelgő halál jeleivel, teljesen eltorzulva ahhoz képest; amilyen szenvedése előtt volt. A kereszt nagyon magas, Jézus lába legalább két méterre van a földtől. Nem látok mást, csak ezt. Úgy tűnik, hogy ez az a pillanat, amikor Jézus Jánost Anyjára bízza. Már este van, amikor Jézus ezt mondja: Láttad, mibe kerül Üdvözítőnek lenni. Láttad bennem és Máriában. Megismerted minden kínunkat, és láttad, hogy milyen nagylelkűen, hősiesen, türelmesen, szelíden, állhatatosan, erős lélekkel viseltük el azokat, szeretetből, hogy üdvözítsünk titeket. Mindazoknak, akik azt akarják, azt kérik az Úristentől, hogy tegye őket ,,üdvözítőkké'', alaposan meg kell fontolniuk, hogy én és Mária vagyunk a példaképek, és hogy ezeket a kínokat kell megosztaniuk ahhoz, hogy üdvözítsenek. Nem anyagi értelemben vett kereszt, tövis, szög, megostorozás lesz. Mások lesznek, más formájúak és természetűek. De ugyanolyan fájdalmasak és ugyanannyira elemésztők. És csak azáltal lehetnek üdvözítők, hogy ezek között a szenvedések között teljesítik az áldozatot.
Ez zord küldetés. A legzordabb minden küldetés között. Ehhez hasonlítva a legszigorúbb szabályok között leélt szerzetesi vagy szerzetesnői élet virág, egy maroknyi tüskével összehasonítva. Mert ez nem egy emberi szerzetesrend szabályzata. Hanem egy papságé, az isteni szerzeteseké, amelyet én alapítottam meg, én, aki felszentelem és összegyűjtöm az én szabályommal, az én szerzetesrendembe, az erre kiválasztottakat, és az én ruhámat adom rájuk: a teljes szenvedést, a feláldozásig. Te láttad szenvedéseimet. Azokkal engeszteltem ki bűneiteket. Testem egy része sem volt mentes azoktól, mert az emberben semmi sem mentes a bűntől, testetekben és erkölcsi énetekben, amik eszközül szolgálnak számotokra a bűnök elkövetéséhez. Ezt az éneteket Isten adta nektek, az isteni mű tökéletességével, és ti lealacsonyítottátok az ősszülők
bűnével és a ti rossz hajlamaitokkal és akaratotokkal. De én azért jöttem, hogy megsemmisítsem a bűn hatásait véremmel és szenvedésemmel, megmosva minden egyes testi és erkölcsi részeteket
azokban, hogy megtisztítsam, és megerősítsem azokat a bűnös hajlamok
ellen.
Kezem meg van sebezve, és mozdulatlanná van téve, miután elfáradt a
kereszt hordozásában, hogy kiengesztelje mindazokat a bűntényeket,
amelyeket az ember a kezével követ el. Kezdve azoktól, hogy fegyvert
fogtok egy testvér ellen, Káinokká téve magatokat, azokig, hogy
raboltok, hamis vádakat írtok, saját testetek és mások testének
tisztelete ellen vétkeztek vele, és tétlenkedtek a tunyaságban, amely
alkalmas terület bűneitek számára. A ti kezetek tiltott szabadsága
miatt feszíttettem meg az enyémet, a fához szögezve, megfosztva minden
megengedett és szükséges mozdulattól.
A ti Üdvözítőtök lábát, miután elfáradt és megsérült a köveken
Szenvedéseim útján, átszögezték, mozdulatlanná tették, hogy kiengeszteljen minden rosszat, amit ti tesztek lábatokkal, azt eszközül használva fel, amikor bűntetteket elkövetni, lopni, bujálkodni mentek.
Megjelöltem Jeruzsálem utcáit, tereit, házait és lépcsőit, hogy megtisztítsam a föld minden utcáját, terét, házát és lépcsőjét minden bűntől, amely azokon és azokban született, vagy fog születni, amely bűnöket a Sátán ösztönzéseinek engedelmeskedő rossz akaratotok hintett el az elmúlt századokban, és hint el az eljövendő századokban.
Testem minden részét beszennyezték, összezúzták, cafatokra tépték,
hogy bennem büntessenek meg minden túlzott testápolást, bálványimádást,
amelyet ti adtok testeteknek és annak testének, akit érzéki szeszéllyel
szerettek vagy akár csak olyan érzelemmel, ami önmagában véve nem
kárhozatos, de amit azzá tesztek, amikor Istennél jobban szerettek egy
szülőt, házastársat, gyermeket vagy testvért.
Nem. Az Uratok, Istenetek iránti szeretetnek fölötte kell állnia
minden földi szeretetnek és köteléknek. Semmiféle, semmiféle más
érzelemnek nem szabad e fölé kerekednie. Szeressétek a tieiteket Istenben, nem pedig Isten felett! Szeressétek Istent teljes valótokkal!
Ez nem fogja elnyelni szereteteteket annyira, hogy közömbösekké tenne
titeket hozzátartozóitok iránt, hanem inkább táplálja szereteteteket
irántuk istenszeretetetek által, mert aki szereti Istent, abban Isten
van, és aki birtokolja Istent, birtokolja a Tökéletességet.
Testem minden részét egyetlen sebbé tettem, hogy eltávolítsam a tietekből az érzékek mérgét, a szemérmetlenség, tiszteletlenség, a törekvés és a csodálat mérgét az iránt a test iránt, amelynek rendeltetése, hogy visszatérjen a porba. Nem a testápolással éritek el testetek szépségét. A tőle való elszakadás adja meg annak az örök Szépséget Isten mennyországában.
Fejemet ezernyi módon kínozták. Az ütések; a napsütés, a kiabálás, a
tövisek arra szolgáltak, hogy kiengeszteljék a ti elmétek bűneit. A
kevélység, türelmetlenség és elviselhetetlenség, gombamódra szaporodnak
el agyatokban. Ezekért fejemet egy meggyötört szervvé tettem, vérrel
díszített páncélszekrénnyé, hogy kiengeszteljem mindazt, ami a ti
gondolataitokból származik.
Láttad az egyetlen koronát, amit viselni akartam. A koronát, amelyet
csak egy bolond vagy egy halálra ítélt képes hordozni. Senki, aki
(emberileg szólva) józan és szabad, nem teszi a fejére. De engem
bolondnak ítéltek, és természetfeletti, isteni módon bolond is voltam,
mert meg akartam halni értetek, akik nem szerettek engem, vagy akik oly
kevéssé szerettek engem. Meg akartam halni, hogy legyőzzem a Gonoszt
bennetek, tudva, hogy azt jobban szeretitek, mint Istent, és az ember
hatalmában voltam, az ő foglya, halálra ítéltje voltam. Én, Isten,
halálra ítélve az embertől.
Milyen türelmetlenek vagytok semmiségek miatt, milyen
összeférhetetlenek, ostobaságok miatt, mennyire nem tudjátok egymást
elviselni egyszerű rosszullétek miatt. Nézzétek Üdvözítőtöket!
Elmélkedjetek azon, milyen fájdalmasnak kellett lennie az állandóan új
helyeken érzett szúrásnak, a beleakadásnak a hajfürtökbe, az, hogy a
töviskorona állandó mozgása miatt nem tudta megmozdítani a fejét, nem
tudta megtámasztani oly módon, hogy az ne lett volna gyötrelmes.
Gondoljátok el, milyen fájdalmas volt meggyötört, fájó, lázas fejem
számára a tömeg ordítozása, a fejemre mért ütések, az égető nap.
Fontoljátok meg, milyen kínt kellett elviselnie szegény agyamnak, amely
már csupa fájdalom volt a csütörtök esti megerőltetés elviselése után,
a pénteki haláltusában, szegény agyamnak, amelybe felszállt az egész
meggyötört testem láza és a kínzások által kiváltott mérgezés!
És a fejben a szemek, a száj, az orr, a nyelv fájdalma. Azért, hogy
kiengeszteljem a ti pillantásaitokat, amelyek annyira szeretik látni
azt, ami rossz, és annyira elfelejtik keresni Istent, hogy kiengeszteljem a sok, sok hazug és piszkos és buja beszédet, amelyet mondotok ahelyett, hogy ajkatokat az imára, a tanításra, a vigasztalásra használnátok. Gyötrődött az orr és a nyelv, hogy kiengesztelje falánkságotokat és érzékies szaglásotokat, amelyekkel
elkövetitek a földi tökéletlenségetektől kezdve a súlyosabb bűnöket, és
a felesleges ételek utáni sóvárgás bűnét, a könyörtelenséget az iránt,
aki éhezik azokra az ételekre, amelyeket ti megengedhettek magatoknak
sokszor tilos nyerészkedés által.
Az én szerveim nem voltak mentesek a szenvedéstől. Egyikük sem.
Fuldoklás és köhögés a barbár ostorozás által összetört tüdőkkel,
amelyek vizenyősekké váltak a kereszten levő helyzetükben. A kegyetlen
ostorozás által beteggé és kimerültté tett szív szomorúsága és
fájdalma, a megelőző erkölcsi fájdalom, a fa nehéz súlya hordozása
által okozott fáradtság, a vérveszteség, amit a már kiontott vér
okozott. A besűrűsödött epe és lép, az összetört vesék, amelyek már nem
működtek. Láttad a véraláfutásos koronát, ami veséimet vette körül. A
ti tudósaitok, hogy igazolják a ti hitetlenségeteknek az én szenvedésem
bizonyítékát, ami a Halotti Lepel, megmagyarázzák, hogy a vér, a
holttesten levő izzadtság és a végtelenül kifáradt test vizelete,
összekeveredve a fűszerekkel, hogyan tudta természetes módon létrehozni
az én kimúlt és meggyötört testem képét.
Jobb lenne hinni anélkül, hogy sok bizonyítékra szorulnátok. Jobb
lenne azt mondani: ,,Ezt Isten művelte'', és áldani Istent, aki
megengedte nektek, hogy keresztre feszítésemnek és az azt megelőző
kínzásoknak kétségbevonhatatlan bizonyítékával rendelkezzetek. De,
mivel most már többé nem tudtok a gyermekek egyszerűségével hinni,
hanem tudományos bizonyítékokra van szükségetek -- szegény a ti
hitetek, amely a tudomány támasza és ösztökéje nélkül nem tud egyenesen
állni és járni -- tudjátok meg, hogy veséimnek a vad ostorozás által
elszenvedett zúzódásai voltak leghatalmasabb vegyi tényezői a halotti
lepel csodájának. Veséimet szinte összetörte az ostorozás, többé nem
voltak képesek működni. Képtelenekké váltak a szűrésre, és a vizelet
felhalmozódott, és vérembe, testembe kerülve, a húgyvérűség mérgezésének szenvedéseit okozta, és holttestemen keresztül kiszivárogva létrehozta a nyomokat a vásznon. De aki közületek orvos, vagy húgyvérűségtől szenved, fel tudja fogni, milyen kínokat kellett nekem okoznia a húgyvérűség mérgeinek, amelyek annyira bőségesek voltak, hogy képesek voltak létrehozni az eltörölhetetlen nyomokat.
A szomjúság. Milyen gyötrelem a szomjazás! Láttad. A tömegben nem
volt egyetlen egy sem, aki azokban az órákban egy csepp vizet tudott
volna adni nekem. A vacsorától kezdve többé nem volt semmiféle üdítő
italom. És a láz, a nap; a meleg, a por, a vérveszteség igen erős
szomjúságot okozott Üdvözítőtöknek!
Láttad, hogy visszautasítottam a mirhával kevert bort. Nem akartam
enyhíteni szenvedésemet. Amikor valaki felajánlja magát áldozatként,
áldozatnak kell lennie, minden jámbor egyezkedés nélkül, minden
megalkuvás nélkül, minden enyhítés nélkül. Ki kell inni a kelyhet úgy,
amint kapja. Meginni az ecetet és az epét egészen az aljáig. Nem a
kábítószeres bort, amely eltompítja a fájdalmakat.
Ó, az áldozat sorsa ugyancsak kegyetlen! De boldog, aki ezt választja
sorsának!
Ez a te Jézusod szenvedése ártatlan testében. És nem beszélek neked a
kínokról, amelyeket Anyám iránti szeretetem és az ő szenvedése miatt
álltam ki. Ő akarta ezt a szenvedést. De számomra ez volt a leggyötrelmesebb kín. Csak az Atya tudja, mit szenvedett Igéje lélekben, erkölcsileg, testileg! Az Anya jelenléte, ha a legkívánatosabb dolog is volt szívem számára, amelynek szüksége volt arra a vigasztalásra a végtelen elhagyatottságban, amely körülvette, az Istentől és az emberektől való végtelen elhagyatottságban, mégis
gyötrelem volt.
Neki ott kellett lennie, mint hús-vér angyalnak, hogy meggátolja a
reménytelenség ellenem irányuló támadását, ahogyan a szellem-angyal is
megakadályozta azt a Getszemániban. Ott kellett lennie, hogy egyesítse
fájdalmamat az övével a ti megváltástokért. Ott kellett lennie, hogy
fogadja az emberi nem Anyjaként való beiktatását. De látnom őt meghalni
minden megremegésemre, a legnagyobb fájdalmat okozta nekem. Még az
árulás, még annak ismerete, hogy áldozatom sokak számára hasztalan
lesz, sem hasonlítható össze ezzel. Pedig ez a két szenvedésem néhány
órával ezelőtt oly nagynak látszott számomra, hogy vért izzadtam
miattuk."
Forrás: Valtorta Mária-A Megváltó társai
Megjegyzések
Megjegyzés küldése